Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 4. sz. 2019.n 107 orvosszakmai megnyilvánulásokról az Alapítvány és az Egyesület honlapjain lehet információkat szerezni (pl. a nyíregyházi Józsa András Oktatókórház gyermekosztályának PPT anyaga a Down-szindrómás kisgyermekek egészségügyi ellátásáról). A Fogászati aspektus fejezetben a szerzők megálla pítják, hogy regionális adatokból nyert információk azt mutatják, hogy „...ezen betegcsoport tagjai szignifikán san rosszabb szájüregi állapottal rendelkeznek.” Ezt a megállapításukat a [18] sz. irodalmi hivatkozásukra alapozzák, amelyben egy kanadai általános felmérés eredményeinek felsorolásban a rossz szájüregi állapottal rendelkező csoportok közül csak az egyik a fogyatékosok csoportja, sok egyéb csoport mellett, úgymint HIV fertőzöttek, hajléktalanok, etnikai kisebbségek stb. Azt nem tudni, hogy a szignifikáns kifejezés honnan származik. Egyébként az sem világos, hogy ezeknél a betegeknél mit is jelent a szerzők által megfogalmazott „roszszabb szájüregi állapot”. A szájhigiéné fejezet elsősorban manuális funkciók csökkenése miatt kialakuló dentalis plakk akkumuláció és fogkövesség miatt kialakuló parodontalis statusról szól (ami egyébként a hanyag szájápolóknál is kialakul!). Vagy a gyógyszerek okozta mellékhatások fényében a xerostomia, vagy a hidantoin gingiva hiperplazia kialakulása? (Egyébként a mentálisan retardáltak, főleg az oligofrének nyugalmi nyálszekréciója elképesztően intenzív.) Vagy a Felmérések fejezetrészben a kemény állomány vizsgálatának taglalásakor megállapítottak: „a fogyaté kossággal élők DMF-T, szájhigiénés és életminőségre vonatkozó értékei az átlag populációhoz viszonyítva rosszabbak. ” Mindehhez két megjegyzést fűznék. Az egyik, hogy ilyen megállapításokat a fogyatékossággal élőkön kívül még sok hátrányos helyzetű társadalmi csoportra is ki lehet mondani. A másik: irodalmi adatok szerint a Down-szindrómás betegek fogazatában a keményállomány állapota szignifikánsan nem tér el az átlag populációs értékektől. Végezetül megjegyezném, hogy az Összefoglalás fejezet első bekezdésében leírtak csak fenntartásokkal fogadhatók el. Nem szerencsés, hogy azokat az eredményeket, melyek mögött rengeteg tudományos, orvosi, szakdolgozói, civil szerveződés munkája van, azzal intézzük el, hogy „gondozásuk nem megoldott”. Az sem jelenthető ki, hogy eddig nem születtek protokollok, irányelvek, legfeljebb annyi, hogy a szerzőknek nincs tudomása róla. Mindezeket egybevéve, az egyébként figyelemfelhívó munka alkalmas a hazai interdiszciplináris együttműködés átgondolására, főképpen más nemzeteknek a nemzetközi irodalomban tanulmányozható törekvései (spanyol, argentin, ausztrál, holland, mexikói, amerikai) megismerésére. 2019. július 25. Tisztelettel Dr. Sághy Tamás ny. klinikai főorvos Néhány forrásmunka 1. Preventív Fogászati Konferencia és Post konferencia Továbbképző Kurzus (2008. november 14–15.) Fogorvosi Szemle 101. évf. 3. sz. június 2. M. Guttierez Sanchez and M. M. Andres: ENDI 2003 Univ. Hosp. Miguel Serves. 3. www.sindromedown.net 4. J. Pediatrics 152. 15–19. 2008. 5. Fogorvosi Szemle 101. évf. 3 sz. 2008. 113–117. 6. J. Pediatrics 152. 20–24. 2008. 7. downegyesület.hu/sites/default/files/hir-field_hir.../Merő%20 Gabriella-ea.ppt 8. Revista Sindrome de Down 33. 38–50. 2016. 9. Fogyatékos személyek egészségügyi ellátása. Szakdolgozat. 2016. DOTE Eü. Kar, Deák Beatrix
