Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 3. sz. 2019.n 95 ban hozzájárul a fogak eróziójához. Ennek elkerülése érdekében hányás után ajánlott a szódabikarbónás szájöblögetés (1 kiskanál szódabikarbóna 1 pohár vízben feloldva) [37]. Gyakran felmerülő kérdés az amalgámtömések mag - zatkárosító hatása. A WHO adatai szerint a szájban felszabaduló higany mennyisége minimális, így 5-nél több higanyrestaurátum esetében is a napi felszabaduló higanymennyiség a toxikus küszöbérték (10 μg/ kg/nap) 1%-át sem éri el, így nincs káros hatással sem az anyára, sem a fejlődő szervezetre [32]. A magzat és a képalkotó eljárások A diagnózis pontos felállításához sokszor elengedhetetlen különböző radiológiai vizsgálatok elvégzése. Az ionizáló sugárzások negatívan befolyásolhatják a terhesség kimenetelét, megnövelve a magzati anomáliák és a spontán abortus kockázatának esélyét, azonban az említett mellékhatások megjelenését 50 mGy-es dózis alatt még nem figyelték meg. Ez az érték jelentősen meghaladja a különböző röntgensugárzással járó fogászati diagnosztikai módszerek során elszenvedett dózis mennyiségét, így alkalmazásuk során nem kell számolnunk a magzatkárosodás lehetőségével. A terhesség időszaka alatt előnyben kell részesíteni az olyan biztonságos, nem-ionizáló sugárzást felhasználó diagnosztikai módszereket, mint az ultrahangvizsgálat (pl. nyálkövesség esetén) és az MRI, azonban indokolt esetben a röntgenvizsgálat lehetőségét sem szabad elvetni [6]. Szem előtt kell tartani az ALARA-elvet (As Low As Reasonably Achievable), vagyis kizárólag indikált esetekben ajánlott igénybe venni a röntgendiagnosztikát. Az évek során egyre népszerűbbé vált cone beam CT felvételek készítése is megengedhető szükséges esetben. Törekednünk kell arra, hogy a felvétel kiterjedését csak a kérdéses régióra lokalizáljuk. Egy teljes maxillofacialis kiterjedésű felvétel is maximum 1 mGy-jel terheli az anya szervezetét. Csakúgy, mint az egyéb röntgenfelvételek készítése során, ebben az esetben is fontos a védelmi szabályok betartása, védőeszközök alkalmazása [35]. Gyógyszeres terápia Egyes gyógyszerek farmakokinetikája lehetővé teszi azok átjutását a placentán, ezzel befolyásolva a fejlődés egyes fázisait. Különösen igaz ez az első trimester idejére, amikor az organogenesis döntő hányada játszódik le [27]. A harmadik trimesterben történő helytelen gyógyszeres kezelés a koraszülés kockázatát fokozhatja [33]. A kockázatok kivédésében nyújt segítséget az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság (Food and Drug Administration – FDA) által 1979-ben létrehozott klasszifikáció. E besorolás segítségével könnyen rendszerbe foglalható a gyógyszerek terhességre vonatkoztatott aktuális megítélése. 2015-ben az FDA szakított a korábbi kategorizálással és a betűket felváltották a magzatkárosító hatásokat összefoglaló rövid leírások. 1989-ben Ausztrália is bevezette saját gyógyszer besorolását (ADEC), amely az FDA és a svéd kategorizálást vette alapul [42]. A 3. táblázat ban olvashatók a fogorvosi gyakorlat ban leggyakrabban használt gyógyszerek FDA, illetve ADEC besorolása, továbbá esetleges kiemelendő mellékhatásaik. A gyógyszerek kategorizálásához többek között a Drugs.com adatbázisát is figyelembe vettük. Antibiotikumok és kemoterápiás szerek A terhes nők számára felírt gyógyszerek körülbelül 80%-a antibiotikum [3]. Az Európában élő várandósok közel 25%-a részesül valamilyen antibiotikus terápiában [18]. Ennek ellenére kevés adattal rendelkezünk az említett gyógyszertípus anyai és magzati szervezetre kifejtett hatásairól. Az anyát és a magzatot fenyegető fertőzés eliminatiója legtöbbször prioritást élvez az esetlegesen kialakuló gyógyszer-mellékhatásokkal szemben. Az első trimesterben kialakuló infectio a spontán abortus egyik vezető oka [3]. A második és harmadik trimesterben elszenvedett fertőzések jelentősen megnövelik a korai burokrepedés, a koraszülés és az ezek következtében fellépő kompilációk esélyét [23]. Mind az anya, mind a magzat egészségének kulcsfontosságú feltétele az anyai mikrobiom zavartalansága [41]. Éppen ezért fontos, hogy ismert fertőzés esetén mindig szűk spektrumú antibiotikumot válasszunk, ezzel elkerülve számos mellékhatást (például a gyermekkori asztmát, az epilepsziát és az elhízást) [18]. Az antibiotikus terápia mindig mérlegelendő várandós nők esetében, különösen az első trimesterben, mivel ilyenkor a legmagasabb a iatrogén teratogenitás veszélye [26]. A penicillinek a terhesség során leggyakrabban al kalmazott antibiotikumok [21]. Minden penicillin és a velük kombinációban alkalmazott béta-laktamázgátlók az FDA klasszifikáció B (ADEC B1) kategóriájába tartoznak. A placentán átjutva terápiás szintet érnek el a magzati vérben és az amnion folyadékban. A várandós nők esetében létrejövő plazmatérfogat- és kreatinin-clearence emelkedés következtében akár 50%-os penicillin plazmakoncentráció csökkenés is tapasztalható, így megfontolandó az adagolás dózisának vagy gyakoriságának emelése [3]. A legújabb kutatások is azt támasztják alá, hogy nem növeli meg a fejlődési rendellenességek kockázatát [22]. Ritka mellékhatásai közül kiemelendő a penicillin allergia, ami a populáció 3-5%-át érinti [31]. Egyes kutatások összefüggést találtak a korai burokrepedés esetén alkalmazott amoxicillin/clavulansav kombináció alkalmazása és az újszülöttekben kialakuló nekrotizáló enterocolitis között [16], azonban ezt több vizsgálat is cáfolta [12]. A szintén béta-laktám csoportba tartozó cepha los - porinok ugyancsak széleskörűen alkalmazhatók a ter -
