Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-01 / 2. szám
60 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. séget kizáróan a fogorvosi alapellátás feladata. A fogorvosi szakellátás, illetve a fogorvosi egyetemi szintű szakellátás oly csekély betegszámmal dolgozik a fogorvosi alapellátáshoz képest, hogy szűrővizsgálataikkal nem sokra mennénk. Ezenkívül a betegek túlnyomó többsége először a fogorvosi alapellátáshoz jut el és ezen keresztül kerül a fogorvosi szakellátás szintjére. 6. A szerzők ugyanebben az alfejezetben a következőt írják: „Tagadhatatlan, hogy - dacára a hatályos rendeletnek, ami kötelezi a fogorvosi alapellátás orvosait a náluk jelentkező betegek stomato-onkológiai szűrővizsgálatának elvégzésére, nem fordítanak kellő gondot a szájüregi daganatok megelőző állapotának (leukoplákia, erytroplákia) és a korai, még panaszmentes szakban való felismerésére. Különösképpen nem az egészségbiztosító pénztárral szerződéssel nem rendelkező magánfogorvosok.” Ehhez az állításhoz a szerzők egy 15 évvel ezelőtti irodalmi hivatkozást társítanak, amiben ez a vélemény nem kerül adatokkal helytállóan alátámasztásra. Semmilyen up to date adat vagy vizsgálat ebben a tekintetben nem áll rendelkezésre. Az állítás körülbelül olyan, mintha 15 éves felületes irodalmi hivatkozás alapján kívánnánk a digitális fogászat mai helyzetét megítélni. Mint az 5. pontban írtuk az arc-állcsontsebészeti osztályunkra a daganatos vagy daganatmegelőző állapottal bíró páciens szinte kivétel nélkül a fogászati ellátásból érkezik beutalóval. 7. A szerzők ugyanebben az alfejezetben a következőt írják: „Az évtizede folyó »klinika fogászati higiénikus«, vagy »dentálhigiénikus képzés« (OKJ 55-725 11) tananyagában, jóllehet a szájüregi daganatokról történik említés, a szájüregi szűrővizsgálat lehetőségéről nem esik szó.” Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Ehhez az állításhoz két irodalmi hivatkozást fűznek a szerzők: Warnakulasuriya S: Globan epidemology of oral and oropharyngeal cancer. Oral Oncol. 2009; 45: 309-316, WHO Collaboraring Centre for oral precancerous lesions. Definition of leukoplakia and related lesions. Oral Surg Oral Med Oral Pathol. 1974; 46: 518-529. No, ezekből az irodalmi hivatkozásokból biztos, hogy nem találunk adatokat a magyarországi klinikai fogászati higiénikus képzésre. Sem a néhány éve indult főiskolai szintű, sem a több mint tíz évre visszatekintő OKJ-s képzésre. Itt az irodalmi hivatkozás (mint azt máshol is megfigyelhettük ebben a cikkben) pusztán „ornamentikus” díszítés. 8. A „Mi a teendő?” alfejezet természetesen nem lehet helytálló, ha az azt megelőző tények, illetve következtetések tévesek vagy hamisak, ezért ezt a fejezetet részletesen nem vesszük górcső alá. A cikk „Epilógus” fejezettel zárul. Ez merőben szokatlan egy tudományos közleménynél. A közlemény a következő mondatokkal fejeződik be: „A szájüregi szűrés a hazai egészségügyi ellátórendszer szégyenfoltja, orvoslása nem odázható el. Ha a fogászati szakellátásban és az alapellátásban dolgozók teljesítik a rájuk háruló feladatokat, a szájüregi daganatok által okozott betegségteher mérséklése kilátásossá válna.” Azonkívül, hogy az utolsó két mondat nyelvtanilag meglehetősen problematikus, sajnos azt a hamis látszatot kelti, mintha a sajnálatos szájüregi rákhelyzet a fogászati alapellátásban és szakellátásban dolgozó fogorvosok hibája lenne. Ezt egyszerűen vissza kell utasítanunk. Ez a mondat megint azt a teljesen szakmaiatlan nézőpontot tükrözi, amelynek az a lényege, hogy a szűrővizsgálatokkal csökkenteni lehet a szájüregi rákok számát. Mint már korábban leírtuk, ez nem igaz. Ami a szájüregi rákok számát hatékonyan csökkenteni tudja, az a primer prevenció, de erről alig esik szó a közleményben, ami azért igen-igen furcsa, mert mindkét szerző az Országos Tisztiorvosi Hivatalnál dolgozik, az első szerző mint tudományos tanácsadó, a második mint az Országos Tisztiorvosi Hivatal Országos Szűrési Koordinációs Osztályának osztályvezetője. A „...betegségteher mérséklése kilátásossá válna” kijelentés azt sugallja, hogy csupán azért kell csökkentenünk a rosszindulatú szájüregi daganatok számát, hogy ezek ellátása ne rójon túlságosan nagy terhet az ellátórendszerre. Ezzel egy orvos sem érthet egyet. A rosszindulatú szájüregi daganatok számát azért kell csökkentenünk, hogy megszabadítsuk betegeinket ettől a halálossá válható betegségtől.
