Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. 61. Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest Viszontválasz Dr. Kivovics Péternek Dr. Döbrőssy Lajos, Dr. Budai András: Szájüregi szűrés című cikkére adott reflexiójára DR. DÖBRŐSSY LAJOS, DR. BUDAI ANDRÁS Tisztelt Szerkesztőség! A lapjukban közzétett „Szájüregi szűrés" című közleményünkhöz (Fogorvosi Szemle 3:16-23. 2018.) dr. Kivovics Péter docens úr néhány kritikai hangvételű reflexiót tett, amelyekre ez úton kívánunk reagálni. A „szűrés” népegészségügyi megközelítésben a daganatok és megelőző állapotainak korai felismerésére törekvést jelenti; tekintettel a „rák” szorongást, félelmet keltő képére a köztudatban, a nemkívánatos lélektani mellékhatások elkerülése céljából - a hazai, de nemzetközi konvenciót is követve - a „rák” és „rákszűrés” elnevezés használatát mellőzzük. Ezért szerepel a közlemény címében a „szájüregi rákszűrés” helyett a „szájüregi szűrés”, amelyet - nyilván - senki nem téveszt össze a szájüreg klinikai vizsgálatának egyéb, felsorolt célállapotaival. A szűrővizsgálatok alkalmazása valóban „paradox” hatással jár, minthogy a korai felismerésre törekvés következtében nem csökken, hanem nő a felismert és kezelésre kerülő elváltozások száma (incidenciája), ám ugyanakkor várhatóan csökken a halálos kimenetelű esetek száma. A szűrés eredményességének mutatószáma a mortalitás-csökkenés. A „szervezett” szűrésen a szakirodalom a személyes nyilvántartáson és a személyes meghíváson alapuló, népegészségügyi „lakosság-szűrést” érti, amelynek feltétele az epidemiológiailag bizonyított, a célbetegségből származó halálozás mérséklődése a céllakosságban; ez értelemszerűen esetünkben nem jöhet szóba. Az „alkalomszerű” szűrés nem népegészségügyi, hanem orvosi tevékenység, amely bármely orvos-beteg találkozás alkalmával elvégezhető. Ennek mintegy alfaja a „szelektív” szűrés, amely a fokozottan veszélyeztetett személyekre terjed ki. Esetünkben ilyenek a 40 év feletti, erősen dohányzó, elhanyagolt szájhigiéniájú személyek. A szakemberek figyelmének ezekre kellene összpontosulnia. (Nehézséget támaszt, természetesen, hogy ezek a célszemélyek általában hátrányos helyzetű „fogorvos-kerülők”.) A Bíráló szerint a közlemény „legnagyobb tévedése” az, hogy kétségesnek tartja: az onkológiai éberség (ez a jelen választ adók szóhasználata) kellően beépül-e a „fogorvosi [és háziorvosi] ellátás rutinjába”. Ez valóban elevenbe vágó kérdés! A szerzők ismerik az erre vonatkozó, ott idézett törvényi kötelezettséget. Tudomásuk van arról, hogy a „sztomato-onkológiai szűrővizsgálat” helyet kap a fogorvosi kurrikulumban. A kérdés csak az, hogy „kiemelt helyet” kap-e, mint azt a Bíráló állítja. Ez az, ami kérdéses. (Ennek - látszólag - ellene szól, hogy a nem túl távoli múltban prominens szakemberek (pl. néhai Bánóczy Jolán professzor asszony) memorandummal fordultak a SE Fogorvostudományi Kar Kari Tanácsához azt kérve, hogy szerezzenek érvényt az „onkológiai” szűrővizsgálatok gyakorlatának; visszhangról nem tudunk.) Elismerve tehát mindazt, amire Bíráló hivatkozik, a válaszadók megalapozottnak vélik azt a tapintatosan fogalmazott állításukat, hogy a szűrővizsgálatok beépülése a fogorvosi ellátás rutinjába „alatta marad a kívánatosnak”. E tekintetben a szerzők nem mérlegelték a fogorvosi ellátás és szakellátás közötti különbözőséget, amikor „Kinek a feladata?” alfejezetben azt állították, hogy az mindenekelőtt „a fogorvosi szakellátás feladata lenne”. Az természetesen könnyen belátható, hogy az arcállcsontsebészeti osztályra érkező betegek a fogászati ellátásból érkeznek. Ezzel szemben, a szájüreg egyéb daganatai (pl. garat), amelyek a szájüreg megtekintésével felismerhetők lennének, nem a fenti osztályokra kerülnek; fej-nyak sebészettel foglalkozó onkológusoknak nem túl kedvezőek a tapasztalataik e téren. A hazai dentál-higiénikus képzést (OKJ 55-725 11) támogató irodalom a „technika ördöge” közrejátszásaként nem a szövegben jelzett számon, hanem a 68.és 93. sorszám alatt található. (Orosz M, Gábris K: A hazai klinikai fogászati higiénikus szakképzés elmúlt tíz éve ÍME6: 30-33. 2007., és Walsh MM, Rankin KV, Silverman S Jr: Influence of continuing education on dental hygienists’ knowledge and behavior related to oral cancer screening and tobacco cessation. J Dent Hyg. 87: 95-105. 2013.). Ezért a szerzők elnézést kérnek. A „Reflexiók” utolsó bekezdése annyira szubjektiven túlfűtött, kioktató mondatokat tartalmaz, hogy azokra nem kívánunk reagálni. Megköszönve az igen tisztelt Bírálónak, hogy közleményünk felkeltette érdeklődését, és vette a fáradságot ahhoz reflexiókat fűzni, álláspontunkat így foglalhatjuk öszsze: a szájüregi rák ma hazánkban kiemelkedően súlyos betegségteher. A szájüregi szűrés módszere egyszerű megtekintés. A szájüregi rák elleni küzdelem minden olyan szakember feladata, akinek alkalma van a szájüregbe betekinteni, és eközben gondolataiba bevillan a szájüregi rák lehetősége. Ki-ki lelkiismerete szerint önmagában döntse el: hétköznapjaiban e szerint jár-e el? Ha igen, remélni lehet, hogy a szájüregi rák miatti halálozási világranglistán elfoglalt szégyenteljes helyezésünk javulni fog.
