Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)

2018-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. 59-60.

Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet Igazgató: Dr. Kivovics Péter c. egyetemi tanár

Reflexió

Dr. Döbrőssy Lajos, Dr. Budai András: Szájüregi szűrés című cikkére

DR. KIVOVICS PÉTER

A Fogorvosi Szemle 111. évf. 1. számában (2018.16-23.) jelent meg Dr. Döbrőssy Lajos, Dr. Budai András: Szájüregi szűrés című cikke. A közlemény rendkívül fontos témát dolgoz föl, igen magas irodalmi tájékozottsággal. Úgy gondolom, hogy a fogászati-szájsebészeti járóbetegellátás teljes spektrumát lefedő, közalkalmazottakkal dolgozó, egyetlen népegészségügyi fogászati-szájsebészeti intézet igazgatójaként és a megszűnt Fog- és Szájbetegségek Országos Intézete jogutódjának vezetőjeként kötelességem felhívni a figyelmet néhány koncepcionális és tárgyi tévedésre.

1. Már a közlemény címének pontatlan megfogalmazásával problémák vannak. Szájüregi szűrés alatt a fogorvosok túlnyomó többsége, illetve a szűrővizsgálatban, epidemiológiában jártas kutatók számos szűrési lehetőséget értenek. Ide tartoznak a fogszuvasodást monitorozó szűrővizsgálatok, a parodoncium állapotát vizsgáló indexek, a szájhigiéniát meghatározó vizsgálatok, a fogorvosi ellátást monitorozó mutatók, a foghiányok típusát osztályozó felmérések és természetesen az orális nyálkahártyát vizsgáló szűrővizsgálatok is. A cikk szűkebb területről, csak a rosszindulatú szájüregi daganatok, illetve azokat megelőző állapotokról szól. Tehát a cím helyesen: Szájüregi rákszűrés vagy Szájüregi daganatszűrés lenne.

2. A „Mit tehet az egészségügyi ellátórendszer a szájüregi rákok okozta betegségteher mérsékléséért?” fejezet ismét problémákat vet fel. Miután a szerzők leírják a szájüregi rákok primer prevenciójának lehetséges módjait (anélkül, hogy a primer prevenció kifejezést egyszer is használnák), a következőket írják: „Emellett, tág tere van a szájüregi daganatok korai felismerésének és korai kezelésének szűrővizsgálatok útján. Minthogy a korábbi stádiumok kezelése jobb gyógyulási eredményeket ígér, a rákot megelőző állapotok és korai invazív rák korábbi felfedezésére irányuló szűrővizsgálattól a helyzet javulása remélhető.” Nem, nem várható a „helyzet javulása” ha a helyzet javulásán a szájüregi rákok előfordulásának csökkenését értjük. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennie minden népegészségügyben dolgozó szakembernek, hogy a szűrővizsgálatok alkalmazása nem csökkenti, hanem paradox módon növeli a felfedezett esetek számát. A szájüregi rákok előfordulási számait csak a primer prevenció alkalmazásával csökkenthetjük. A szűrővizsgálatok

arra valók, hogy idejében észrevegyük és korai stádiumukban kezelni tudjuk ezeket az elváltozásokat, mert így nagyobb esélyünk van a szájüregi rákok gyógyítására, a hosszabb túlélés elérésére.

3. A szerzők a „Szájüregi szűrővizsgálatok” fejezetben, nagyon helyesen, különbséget tesznek a szervezett és alkalomszerű szűrés, a célzott, szervezett lakossági szűrés, és a szelektív szűrés között. Leghatékonyabbnak a szelektív szűrést tartják, és ezt javasolják, azonban Magyarországon a szájüregi rákok tekintetében a helyzet annyira kedvezőtlen, hogy bár költséghatékonyság szempontjából - mint a szerzők is írják - a szelektív szűrés a leghatékonyabb, nem szabad lemondanunk a másik két szűrés lehetőségről, és ezeket a szűrési típusokat párhuzamosan, egymástól függetlenül kell működtetnünk.

4. Az egyik legnagyobb tévedése a közleménynek a következő mondatban található: „A szűrővizsgálatok beépülése akár a fogorvosi, akár a háziorvosi ellátások rutinjába, mint láttuk, alatta marad a kívánatosnak.” Ez a fogorvosi ellátás tekintetében egyszerűen nem igaz. Már a fogorvosi kurrikulum klinikai tárgyai esetén is megfigyelhető, hogy minden egyes tantárgy bevezetőjében az úgynevezett „sztomato-onkológiai szűrővizsgálat” elméleti háttere és gyakorlati kivitelezése kiemelt helyet kap. Minden fogorvos minden fogorvosi kezelésnél köteles elvégezni a sztomatoonkológiai szűrővizsgálatot. Ezt a fogorvosok túlnyomó többsége el is végzi. A sztomato-onkológiai szűrővizsgálatot törvényi kötelezettség is biztosítja (48/1997.(XII. 17)NM). Ezt bizonyítja, hogy az arc-állcsontsebészeti osztályunkra a daganatos vagy daganatmegelőző állapottal bíró páciensek szinte kivétel nélkül beutalóval érkeznek a fogászati ellátásból.

5. A következő problémát a „Magyarországi helyzet” című fejezet „Kinek a feladata?” alfejezetében találhatjuk. A szerzők azt írják: „A szájüregi szűrővizsgálat kétséget kizáróan a fogorvosi szakellátás feladata lenne”. Ehhez az állításhoz citálják érdekes módon az 51-es irodalmi hivatkozást, mely: Kujan OB: What dentists should know about oral cancer screening? Eur. J Gen Dentist. 2013; 2: 229-234. Ez az állítás ebből az irodalomból biztos, hogy nem derül ki. Vagy a szerzők félreértelmezik az irodalmi hivatkozást, vagy nincsenek tisztában a fogorvosi alapellátás és szakellátás közötti különbséggel. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy a szájüregi szűrővizsgálat két