Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-01 / 2. szám
56 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 2. sz. 2018. Megbeszélés 50 év felett megnő mind a cardiovascularis megbetegedések, a kettes típusú cukorbetegség és a daganatos megbetegedések prevalenciája is [21,22, 23]. A fent említett kórképek, illetve ezek terápiái etiológiai tényezőként szerepelhetnek az implantátumok elvesztésével kapcsolatban. Egy 2008-ban végzett felmérés szerint Magyarországon 45 év felett jelentősen emelkedik a foghiányok száma [24], A foghiányok előfordulásával párhuzamosan növekszik a fogpótlások száma, köztük az implantáción elhorgonyzott fogpótlásoké is [25], Ezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az idősebb populációban a beültetett implantátumok nagyobb gyakorisága is növelheti az 50 év felettieknél eltávolított implantátumok előfordulását. Véleményünk szerint az ötven év felettiek 96,7%-os előfordulását a vizsgált populációban nem magyarázhatjuk csupán az idősebb korosztályt érintő egészségi problémákkal. Az eltávolított implantátumok elhelyezkedésével kapcsolatosan megfigyelhetjük, hogy a beültetett és az eltávolított implantátumok állcsontokon belüli százalékos megoszlása hasonlóságot mutat a maxilla és a mandibula egyes régióiban, eltérés a maxilla front és premolaris régiójában jelentkezik. Az eltávolított implantátumok megoszlásánál jelentős különbséget láthatunk a jobb és a bal oldal között, mind a maxilla premolaris, mind a mandibula front, premolaris és molaris régióiban. A fent említett eltérések okainak magyarázata eddig még nem tisztázott kutatásunkban, ehhez további standardizált kutatások szükségesek. A maxillában és a mandibulában körülbelül egyenlő arányban fordultak elő az eltávolítások. Esetünkben nem tudunk arra következtetni, hogy a maxilla és a mandibula vérellátási és szerkezeti különbözőségei befolyásolnák-e az implantátumok túlélését. Az eltávolított implantátumok kihordási idejével kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy három maximumot találunk az idő-tengelyen. Az első tüske a beültetéstől számított első évben található. Ezekben az esetekben az implantátumok korai indikációk miatt lettek eltávolítva. A második tüskét 5-6 év körül figyelhetjük meg, 7. ábra: Természetes fogakon és implantátumon egyszerre elhorgonyzott és megtámasztott fogpótlás röntgenképe ezekben az esetekben gyakori volt a nehezen tisztítható fogpótlás, illetve egy páciens kivételével mindenki természetes fogon és implantátumon elhorgonyzott és megtámasztott fix fogpótlással rendelkezett. Feltételezzük, hogy a fogpótlás nem megfelelő tervezése és kivitelezése miatt kialakuló periimplantitis növelte meg ebben a szakaszban gyakrabban előforduló implantátum-eltávolítások számát. Az utolsó tüske az idő-tengelyen 10 év körül jelentkezik. Ezeknél az eseteknél szinte minden típusú fogpótlás előfordult. Valószínűsíthető, hogy a periimplantitis kialakulásában szerepet játszó alacsony rizikójú etiológiai tényezők additív hatásai 10 év alatt érhetnek el olyan mértékű gyulladást és csontfelszívódást, ami az implantátum eltávolítását indikálja. Az implantátum-eltávolításon átesett betegpopulációnál a leggyakoribb fogpótlástípus az implantátumon és természetes fogakon egyszerre elhorgonyzott és megtámasztott fix fogpótlás volt (7. ábra). A fogpótlás tervezésekor figyelembe kell vennünk a természetes fogazat, az implantátumok és a rajtuk elhorgonyzott és megtámasztott fogpótlások biomechanikai tulajdonságait. A természetes fogazat rugalmas kapcsolatot létesít a csontszövettel a parodontális ligamentumok által, így a fogakhoz kapcsolt fix pótlások mikromozgással rendelkezhetnek. Az implantátum merev, ankilotikus kapcsolattal rögzül a csontszövethez, hiszen nincsenek jelen parodontális ligamentumok az implantátum és a csont között. Az implantátumon elhorgonyzott és megtámasztott fix pótlások esetében nem, vagy csak igen kismértékű mikromozgás tapasztalható [26]. Ha a két különböző típusú kapcsolódási formát egy rögzített fogpótlással, tehát egy merev kapcsolattal összekötjük, a természetes fogaknál létrejövő mikromozgások áttevődnek az implantátumokra is. A mikromozgásokból származó erők idővel meggyengíthetik az implantátum-csont kapcsolatot, segítve a kórokozók bejutását és megtapadását az implantátum körül, ezzel elősegítve a periimplantitis kialakulását [27, 28]. A fent említett okok miatt munkacsoportunk a fogon és implantátumon egyszerre elhorgonyzott és megtámasztott fix fogpótlás tervezését nem ajánlja. A második leggyakoribb fogpótlástípus az implantátumon elhorgonyzott és megtámasztott híd volt. Sok esetben volt megfigyelhető a balkonos, nehezen tisztítható pótlások jelenléte. Ezekben az esetekben feltételezhető a dentális plakk fokozott felhalmozódása, ami elősegíti a periimplantalis gyulladás kialakulását, ezzel hozzájárulva az implantátum elvesztéséhez [14, 29]. Az implantátumon elhorgonyzott hidak esetében törekedjünk megfelelően tisztítható fogpótlás készítésére, illetve a páciens megfelelő egyéni szájhigiéniás szokásainak kialakítására. Az eltávolított implantátumok több mint háromnegyedénél volt jelen periimplantitis. A magas előfordulási arány mutatja, hogy a periimplantalis gyulladás az egyik legfontosabb faktor az implantátumok elvesztésénél. Bizonyos etiológiai tényezők jelenléte elősegíti a kórkép kialakulását, mint például a nem megfelelő szájhigiénia, a dohányzás, az implantátum nem megfelelő
