Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-01 / 1. szám
19 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 1. sz. 2018. állapítani azt, hogy melyik potenciálisan malignus elváltozásból fog rák kialakulni, ezért nem lehetséges megbízható kezelési tanáccsal szolgálni. [83] A tekintélyes US Preventive Services Task Force (USPSTF) szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy tünetmentes felnőttek szűrővizsgálatával elérhető hasznot, szűrésnek a morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatását, valamint az okozható károkat értékeljék, egyszóval nem elégségesek ahhoz, hogy akár a lakossági szűrővizsgálatok mellett, akár ellene ajánlásokat tegyenek. [66] Ezzel megegyező álláspontot tükröznek a szakmai szempontból mértékadó szervezetek, úgymint az American Cancer Society (ACS) [60], az American Dental Association Council (ADAC) [36], Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) [82] és még sorolhatnánk, ajánlásai. Általános vélemény szerint, minthogy létjogosultsága vitatott, a szájüregi szűrővizsgálat szervezett, népegészségügyi méretű, személyes meghíváson alapuló lakossági szűrővizsgálatként nem alkalmazható. A szervezett szájüregi szűrés ezért nem szerepel az Európa Tanács fent idézett ajánlásai között. [20] Alkalomszerű lakosságszűrés Az alkalomszerű lakosságszürés nyújthat reális alternatívát; erre mindenekelőtt a fogorvosi ellátás kínál természetes színteret. [49] A fogorvosnak mindennapi tevékenysége során egyedülálló szerepe lehetne a szájüreg megtekintéses és tapintásos vizsgálatára, a daganatok korai felismerésére, hiszen képzésük nagy hangsúlyt helyez a szájüregi banális elváltozások, precancerosisok, és korai rákok felismerésére és elkülönítő kórismézésére, így a fogorvosi vizsgálat különösen páratlan alkalmat nyújt a szájüregi szűrővizsgálatra [43, 58]. A szakirodalom a felelősséget a fogorvosi ellátásra terheli, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy minden egyes fogászati kezelésen részt vevő beteg rutinszerű, alkalomszerű szűrővizsgálata sem hozná meg a kívánt eredményt, nem bizonyulna költség-hatékonynak. [30] Nehezíti a helyzetet, hogy a fogorvosok csakis az őket felkereső pácienseket tudnák megvizsgálni. Jóllehet szakirányú képzésben nem részesülnek, az alapellátásban dolgozóknak, elsősorban a háziorvosoknak ugyancsak alkalmuk lenne a szájüreg rutinszerű megtekintésére, más szóval: a szűrővizsgálatra, és a talált „gyanús” elváltozások esetén a páciens beutalására szakorvosi tisztázó vizsgálatra. Flasonlóképpen lehetőségük lenne a szájüregi daganatok kockázati tényezőiről és korai tüneteiről felvilágosítani pácienseiket. [30] Mindezek, a tapasztalat szerint, kihasználatlan lehetőségek. A megoldást a magas kockázatú személyek szelektív vizsgálata jelentené. Szelektív szűrés Szelektívnek nevezzük a szűrővizsgálatot akkor, ha az a célbetegség keletkezése szempontjából magas kockázattal bíró lakossághányadra korlátozódik. A kockázati tényezőkről mondottakból kitűnik, hogy a szájüregi rák keletkezése szempontjából mindenekelőtt a 40 év feletti, erős dohányos, mérték felett alkoholizáló, a szájüregi higiénét elhanyagoló, fogorvoskerülő férfiak tekinthetők fokozott kockázatúnak. Ezek szűrővizsgálata lenne az egészségügyi ellátórendszer elsődleges, a költséghatékonysági követelményeknek is megfelelő gyakorlat. [82] Megbeszélés A szájüregi rákok növekvő népegészségügyi problémát jelentenek. A késői stádiumban történő felfedezés okozta alacsony túlélési időt és a magas halálozási rátát a korszerű gyógykezelés sem képes befolyásolni. Az életkilátások attól függőek, hogy milyen klinikai stádiumban kórismézik a betegséget. [50] Csakis a szűrővizsgálattól várható korai felismerés, és a korai kezeléstől várható javulás. Az első tünetek jelentkezésétől a kórisméig és a kezelés megkezdéséig - számos okból - hosszú idő telik el. [34, 69] Törekedni kell a késedelmi idő lerövidítésére, a mielőbbi felismerésre és a kezelés mielőbbi megkezdésére. [91] Ezt céloznák a szűrővizsgálatok. A szűrővizsgálatok beépülése akár a fogorvosi, akár a háziorvosi ellátás rutinjába, mint láttuk, alatta marad a kívánatosnak. Figyelemfelkeltő médiakampányok ideig-óráig felkelthetik a népesség figyelmét a szűrővizsgálatok iránt [41], ám az érdeklődés csakhamar alább szokott hagyni. Jó esetben a korai előfordulásokat a fogorvosok észlelik, a háziorvosokra az előrehaladott, elhanyagolt, végstádiumban lévő esetek maradnak. [54] Részben magyarázatul szolgál, hogy a szociológiai és epidemiológiai irodalomban egyre nagyobb teret kap a rák és a társadalmi-gazdasági-iskolázottsági egyenlőtlenségek összefüggése: az egészségi állapot egyenlőtlenségei közismerten tükrözik a társadalmi egyenlőtlenségeket. [48] A szájüregi daganatban szenvedők döntő többsége hátrányos helyzetű. Túlélési esélyeik kedvezőtlenebbek az átlagosnál, többlethalálozást mutatnak. A társadalom „napos oldalán” élő, magasabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek többet tudnak a rák kockázatáról, nagyobb hajlandóságuk van szűrővizsgálaton részt venni, jóllehet az „árnyékos oldalon” lévők többszörösen veszélyeztettek. [19, 44, 95] Magyarországi helyzet A szájüregi daganatok előfordulása hazánkban is súlyos, és drámaian emelkedő terhet jelent nemcsak az egészségügyi ellátórendszer, hanem a társadalom egésze számára is. Többségük elhanyagolt, előrehaladott klinikai stádiumban, a gyógyulás esélye nélkül kerül kezelésre. A daganatos halálokok között előkelő helyet foglalnak el. A korábbi felismerés és korábbi kezelés jelentene megoldást. Annak ellenére, hogy a célzott, szervezett,
