Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-01 / 1. szám
20 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 1. sz. 2018. személyes meghíváson alapuló szűrővizsgálat a szakterület mai állása szerint - a hatásosság bizonyítékainak elégtelensége miatt - nem járható út, törekedni kell a szájüregi szűrővizsgálatok meghonosítására: az átlagos kockázatú személyek alkalomszerű, különösképpen pedig a magas kockázatú személyek rendszeres, lehetőség szerint évenkénti szűrővizsgálatára. Ezt kívánja elősegíteni az általános szűrési rendszer fejlesztését célzó projekt keretében életre hívott „Komplex népegészségügyi szűrések (EFOP-1.8.1-VEKOP/15)” elnevezésű kormányzati szintű kezdeményezés is. Hazánkban az elmúlt évtizedekben számos, az átlagnépességben önállóan vagy tüdőszűréshez kapcsolódva, kérdőíves felméréssel és/vagy megtekintéses/tapintásos módszerrel végzett szűrővizsgálatról számol be a szakirodalom [4, 5, 6, 15, 21,24, 26, 39. 45, 64, 87]. Az eredményeket Bánóczy és munkatársai foglalták össze: a megvizsgált közel 20 000 egyén stomatoonkológiai vizsgálata során 0,12%-ban találtak rákot és 2,63%-ban szájüregi rákmegelőző állapotot [9], Más vizsgálatban 300 erősen dohányos és rendszeresen alkoholizáló személyt vizsgáltak meg. 43 rákmegelőző állapotot észleltünk (14,33%) és 8 rosszindulatú, később hisztológiailag igazolt daganatot találtak, amely a minta 2,66%-ának felel meg. Összességében tehát a vizsgált esetek egyötödében szűrtek ki figyelmet érdemlő szájüregi elváltozást. [90] A magas kockázatú személyek szűrővizsgálata költséghatékony. [91] Kinek a feladata? Hazánkban régóta vitatott, máig eldöntetlen kérdés, hogy a szájüregi szűrés kinek a feladata [7, 28], A szájüregi szűrővizsgálat kétséget kizáróan, elsősorban a fogorvosi szakellátás te\aóa\a lenne [51]. Tagadhatatlan, hogy - dacára a hatályos rendeletnek, ami kötelezi a fogorvosi alapellátás orvosait a náluk jelentkező betegek stomato-onkológiai szűrővizsgálatának elvégzésére (48/1997.(XII.17) NM) - nem fordítanak kellő gondot a szájüregi daganatok megelőző állapotainak (leukoplákia, erythroplákia) és a korai, még panaszmentes szakban való felismerésére. Különösképpen nem az egészségbiztosító pénztárral szerződéssel nem rendelkező magánfogorvosok. [74] Az évtizede folyó „klinikai fogászati higiénikus-”, vagy „dentálhigiénikus képzés” (OKJ 55-725 11) tananyagában, jóllehet a szájüregi daganatokról történik említés, a szájüregi szűrővizsgálat lehetőségéről nem esik szó. [96, 97] A háziorvosok, jóllehet a szájüreg és a nyelv megtekintése és a „gyanús” betegek szakorvoshoz irányítása tőlük is elvárható, a szájüregi szűrővizsgálatot hasonlóképen nem tekintik feladatuknak. [9, 30] Mentségül szolgálhat, hogy a szájüregi szűrővizsgálat célközönsége nem „törzsvendégei” akár a fogorvosi, akár a háziorvosi rendelőknek. Hazai adatok szerint a lakosságnak mintegy fele jár rendszeresen fogorvoshoz, ezek egy része is csak fogfájás esetén; a leukoplakiás betegeknek pedig mintegy háromnegyede, ugyancsak panaszok esetén. [3] A veszélyeztetett népesség jelentős hányadát italmérésekben, hajléktalanszállókon lehet(ne) elérni. A szájüregi daganatok keletkezésére hajlamos, magas kockázatú, különösen veszélyeztetett személyek erős dohányosok és mértéktelenül alkoholizálok, hátrányos társadalmi helyzetűek, rossz szociális körülmények között élők, akik jóllehet elhanyagolt szájhigiénével, elhanyagolt fogazattal bírnak, fogorvoskerülők. Leszázalékoltak, munkanélküliek, hajléktalanok. Csak panaszokkal, erős fájdalommal vagy vérzés miatt, előrehaladott, már kiterjedt állapotban fordulnak, orvoshoz, akkor is inkább háziorvoshoz, mint fogorvoshoz. Az ilyen betegekkel a háziorvos is tehetetlen. Mi a teendő? A szájüregi betegségekben, így a szűrésben is érintett szakmák jeles képviselői - az Országos Tisztifőorvosi Hivatal katalizáló szerepe mellett - a közelmúltban munkacsoportban foglalkoztak az alkalomszerű szájüregi szűrés nyomasztó kérdésével, és az alkalomszerű szűrés kiterjesztését, a fogorvosok, háziorvosok és foglakozás-egészségügyi szolgálat aktivizálását tartalmazó javaslatokkal fordultak a főhatósághoz, ám ez válasz nélkül maradt. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet által kezdeményezett modell-program hamvába holt. Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Megelőző Orvostudományi Bizottsága több meddő kísérletet tett a megoldásra, hasztalanul. Sorolhatnánk. Tapasztalat szerint az átlag népesség tájékozatlan a szájüregi daganatok kockázati tényezőiről, korai tüneteiről, ezért az egészségügyi dolgozók feladata ezekről tájékoztatást adni, és bátorítani pácienseiket, hogy keressék fel orvosukat/fogorvosukat, ha ilyet észlelnek. A betegek zöme késői stádiumban kerül kezelésre. Az elhanyagolódás oka mindenekelőtt a népesség tájékozatlanságában nevezhető meg; ezen az egészségnevelés segíthet. A szájüregi daganatok kockázati tényezőiről, korai tüneteiről, a szűrővizsgálat fontosságáról és elérhetőségéről szóló ismereteknek helyet kell kapni az intézményes egészségnevelés üzenetében. Az alkalomszerű szájüregi szűrés kiterjesztése többsíkú cselekvést sürget: 1. Az átlagos kockázatú személyeket az intézményes egészségnevelés üzenetének részeként tájékoztatni kell a szájüregi daganatok kockázati tényezőiről, a HPV-fertőzés lehetséges szerepéről, korai jeleiről és a szájüregi szűrővizsgálat elérhetőségéről. A fogászati ellátásban dolgozóktól joggal elvárható, hogy munkájuk során tegyenek tanúságot „onkológiai éberségükről”: végezzék el a szájüreg egyszerű megtekintéses és tapintásos vizsgálatát. Ezen túl, az alapellátás személyzetétől is elvárható, hogy az orvos-beteg találkozások alkalmával folytatott beszélgetéseiket felhasználva felhívják betegeik figyelemét a szájüregi szűrővizsgálatok fontosságára. 2. A magas kockázatot hordozó személyek évenkénti szűrővizsgálatára kell törekedni; ennek elérésében keresni kell az együttműködést azokkal a hatósági személyekkel, civilszervezetekkel, akik a hátrányos
