Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-12-01 / 4. szám
116 FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 4. sz. 2018. 1/A. táblázat A parodontitis klasszifikációja- Stádiumok a súlyosság (az interdentalis klinikai tapadásveszteség, a radiológiai csonthiány és foghiányok alapján) valamint az esetek bonyolultsága, komplexitása, kiterjedése és a léziók eloszlása szerint Parodontitis stádium Stádium 1 Stádium II Stádium III Stádium IV Súlyosság Interdentális CAL a legsúlyosabb helyen 1-2 mm 3-4 mm > 5 mm Radiológiai csontvesztés Koronális egyharmad < 15% Koronális egyharmad 15-33% Eléri a középső harmadot, vagy azt meghaladja Eléri a középső harmadot, vagy azt meghaladja Foghiány Nincs parodontális okból fogvesztés Parodontitis miatt < 4 foghiány Parodontitis miatt > 5 foghiány Komplexitás Lokális Maximális PPD < 4 mm, többnyire horizontális csonthiány Maximális PPD < 5 mm, többnyire horizontális csonthiány A Stádium II komlpexitás mellett PPD > 6 mm Verticalis csonthiány > 3 mm ll-lll furcatio lézió Mérsékelt fogatlan gerinc hiány A Stádium III komplexitás mellett komplex rehabilitációt igényel, rágófunkció-csökkenés, secunder occluziós trauma > 2 fogmozgathatóság, súlyos fogatlan gerinc defektus, teljes rágófunkció-csökkenés, fogvándrolás, kevesebb mint 20 maradó fog 10 occluziós pár Kiterjedés és eloszlás Adjuk hozzá a stádiumhoz Minden stádium esetén adjuk meg leírását annak, hogy a folyamat lokalizált (< 30% fog érintett), generalizált vagy őrlő/metsző fog típusú Az elsődleges stádiumot a klinikai tapadásveszteség (CAL), ha az nem áll rendelkezésre, a radiológiai csonthiány (RBL) alapján határozzuk meg. A foghiányok és a fogágybetegség okán elveszített fogak száma, amennyiben ez kideríthető, módosíthatja a besorolást. Az eset komplexitása (pl. furcatio II, Ili léziók) még viszonylag csekély tapadásveszteség mellett is a Ili. vagy IV stádiumba sorolhatja az esetet. A jelentős fog-mobilitás vagy a rágófogak hiánya szintén a IV. stádiumba sorolja az esetet. Nem minden esetben van jelen az összes komplikációs tényező, azonban ha már egy jelen van, indokolt az esetet eggyel súlyosabb stádiumba sorolni. Azonban ez a stádiumba sorolás csak kiindulási támpont, amely után alapos klinikai vizsgálat és megfontolások alapján állítható fel a pontos diagnózis és eset pontos definíciója. A sikeres kezelésen átesett betegek esetében a CAL és a RBL mindig a meghatározó a stádiumba sorolásban. Amennyiben bizonyos, az eset komplexitását meghatározó tényezőt sikerült eliminálni, ez sem indokolja, hogy a pácienst enyhébb stádiumba soroljuk, mivel az alapvető, kiindulási komplikációs tényezőket a fenntartó kezelés során az egész életen át figyelembe kell venni. Tonetti MS, Greenwell H, Kornman KS. Staging and grading of periodontitis: Framework and proposal of a new classification and case definition. J Clin Periodontol. 2018; 45 (Suppl 20): S149-S161. alapján A parodontitis stádiumai és alosztályok A parodontitis stádiumait és az osztályozását foglalja össze az 1/A, 1/B táblázat. A stádium meghatározásában döntő szempont a betegség súlyossága és a kezelések várható komplexitása, míg az osztályba sorolás szempontjai: a betegség patobiológiai háttere, az anamnézisen alapuló rizikó- és progresszió-elemzés, a kezelés kimenetelét hátrányosan befolyásoló tényezők elemzése. Továbbá értékelni kell, hogy a parodontális gyulladásnak, vagy a kezelésének milyen hatása lehet, azaz milyen általános rizikót jelent a szervezet általános egészségi állapotára [29], Milyen vezető tünete alapján diagnosztizálható parodontitis? A parodontitis fő tünete a bakteriális biofilm következtében kialakult gyulladás okozta tapadásveszteség. Általában a betegség definíciójában küszöbértéknek tekinthető az egymással érintkező fogak interproximális felszínén fellépő > 2 mm, illetve egymással nem érintkező fogak esetében több mint két fog mellett mérhető > 3 mm tapadásveszteség. Klinikusok leggyakrabban a klinikai tapadásveszteséget a röntgenfelvételen kimutatható csontvesztés alapján diagnosztizálják 1/A táblázat. A parodontitis klinikailag értelmezhető leírásában szerepelnie kell a pozitív BOP értékek százalékos arányának, valamint egy adott meghatározott küszöbérték (általában > 4, illetve > 6 mm) feletti PPD, és a > 3, illetve > 5 mm CAL értékek arányának az összes meglévő foghoz viszonyítva [30].
