Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)
2017-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 3. sz. 2017. 88-91. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest TMI diszfunkcióval rendelkező páciens komplett ellátása Esetismertetés DR. SÁPI BÉLA, DR. NEMES JÚLIA, DR. TÓTH ZSUZSANNA A nem megfelelő temporomandibuláris ízületi pozíció következménye a rágóizomzat hibás működése is lehet, amely gyakran más területen is jelentkező, igen különböző tünetekért felelős. A korszerű fogorvosi felfogás szerint a komplett protetikai rehabilitáció során a rágószervek - mint a szervezet egészébe illeszkedő anatómiai és élettani egységek - optimális pozíciójának elérésére törekszünk. Ezért fontos, hogy kiterjedtebb fogpótlás készítése során felhasználjuk gnatológiai alapismereteinket, hiszen így megelőzhetünk/helyreállíthatunk állkapocs-ízületi problémákat is. A bemutatott esetben egy 72 éves hölgy páciens krónikus fej- és nyakfájását sikerült megfelelő protetikai ellátással panasz és tünetmentessé tenni. Kulcsszó: esetismertetés, temporomandibuláris diszfunkció, egyéni értékű artikulátor, individualizált fogpótlás készítése Bevezetés A rágószervrendszer a muszkuloszkeletális rendszer része, állcsontokból, rágóízületekből, szalagokból, izmokból és inakból áll. Az angolszász szakirodalom a temporomandibuláris elváltozásokat „temporomandibular disorders”-nek (TMD) nevezi. A TMD tehát egy gyűjtő-diagnózis, amelyhez több különböző elváltozás sorolható. Lényegében ide tartozik minden kórkép a temporomandibuláris rendszer malignus elváltozásai, valamint a tájék ér- és idegellátását érintő betegségein kívül. A temporomandibuláris diszfunkció igen gyakori muszkuloszkeletális elváltozás, melyben az emberek 40-75%-a érintett, és minden harmadik embernél tüneteket is okoz. Igaz ugyan, hogy ezek a betegek csupán 5-15%-ban igényelnek valóban kezelést, 3-7%-uk azonban feltétlenül kezelésre szorul. A páciensek jelentős része az elváltozást csak az alapfunkciók - szájnyitás, beszéd, rágás, ásítás - sérülésekor vagy teljes elvesztésükkor észleli [1, 2, 3, 4], Etiológia A betegség etiológiáját tekintve a kóroki tényezők sokasága merül fel, azoknak a betegség kialakulásában betöltött jelentősége azonban erősen vitatott. Általánosan elfogadott konkrét etiológiai faktor nincs. A leggyakrabban macro-microtraumák, anatómiai faktorok (pl. az eminentia articularis meredeksége, szkeletális és dentális okklúziós eltérések), általános és helyi patofiziológiai tényezők (reumatológiai, neurológiai, szájsebészeti és egyéb fogászati kórképek), pszichoszociális faktorok (pl. depresszió, szorongás, stressz) állhatnak az elváltozások hátterében. Az ízületi elváltozások napjainkban leginkább használt diagnosztikai módszere az úgynevezett RDC/TMD (Research Diagnostic CriteriaTTMD). Ez a módszer a temporomandibuláris ízületi diszfunkciót egy kéttengelyes rendszernek állítja be, melyben az első tengelyen a fizikális faktorok, míg a második tengelyen a pszichoszociális faktorok reprezentálódnak. Az előbbi alapján megkülönböztetünk miofasciális fájdalmat, discus dislocatiókat és vegyes ízületi eredetű kórképet [2, 3, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12], Kezelés A TMD kezelése alapvetően két részre osztható, elsősorban a reverzibilis, konzervatív terápia (fázis I.) választandó, majd az irreverzibilis terápia (fázis II.). A konzervatív terápiához tartozik a páciens gyógyszeres kezelése, mozgásterápia (aktív, passzív), elektroterápia (TENS), mechanoterápia (ultrahang), fototerápia (lézer), termoterápia és Kinesio Tape használata. Ha ezek nem hatékonyak, elkezdhető az irreverzibilis terápia, amely lehet a fogak becsiszolása, fogszabályzó-kezelés, fogpótlás készítése, szájsebészeti beavatkozás. Természetesen a fázis II. is lehet az először választandó terápia, nagyfokú rendellenességeknél vagy ha a páciensünk teljes rehabilitációjához mindenképpen fogpótlások készítésére van szükség [2, 3, 6, 11, 12], Érkezett: 2017. áprils 11. Elfogadva: 2017. június 13.
