Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)
2017-03-01 / 1. szám
4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 1. sz. 2017. 1. A nyálmirigyek szekréciócsökkenésével járó Sjögren- szindrómában kialakuló hátrányos fogászati és immunológiai vonatkozások jól ismertek. A remineralizációs készség sérülése, a dentális plakk akkumuláció növekedése, illetve a szekretoros IgA, mucin, laktoferrin, lysosym mennyiségének csökkenésével a nulladik védelmi vonal károsodása kezeléseink kockázatát növelik [3], 2. A Fe/fy-szindróma a RA súlyos formája, amely a sokízületi gyulladás mellett splenomegáliával, illetve leukocytopéniával, ritkán anémiával és thrombocytopéniával, ezzel együtt súlyos fertőzésekkel járhat, különösen a szájüregben. A RA betegek kb. 1-2 százalékában fordul elő [4, 10]. 3. A Caplan-szindróma progresszív, masszív tüdőfibrózissal járó kórkép, melynek hátterében különböző anyagok inhalációja áll. Jellegzetes, 0,5-5 cm átmérőjű tüdőárnyékokkal jár. Tipikusan a RA-ben szenvedő szénbányászok betegsége [11]. Dolgozatunk megírásának célja, hogy egyrészt megismertessük a kollégákat a rheumatoid arthritis tünettanával, kezelési lehetőségeivel, másrészt felhívjuk a figyelmet a betegség jelentőségére szájsebészeti és implantológiai beavatkozások tervezésekor és kivitelezésekor. Tekintettel arra, hogy az irodalomban hiányoznak a kísérleti és klinikai evidenciák, valamint nagyon kevés publikáció áll rendelkezésünkre a kórkép elhelyezésére a mindennapi sebészeti gyakorlatunkban, ezért így szeretnénk iránymutatást adni a RA-ban szenvedő betegek szájsebészeti kezelésének biztonságos lehetőségeiről. A RA fogászati és szájsebészeti vonatkozásainak összefoglalása Molekuláris patológiai szinten a parodontális szövetpusztulásért és a RA-ben zajló gyulladásért szinte azonos molekulák és folyamatok felelősek. Ezek a patológiás folyamatok egymás rizikótényezői, az egyik jelenlétében a másik gyakrabban, illetve súlyosabb lefolyással jelentkezik. Ezen szabályozó molekulák jelentős része a csontgyógyulásban, az osszeointegrációban, és a csontképzésben is a csont leépítő folyamatainak irányába hat. Amennyiben a rheumatoid arthritis révén a szervezet egyensúlya a proinflammatorikus citokinek túlsúlya felé billen, az könnyen a csontszövet regeneratív potenciáljának csökkenéséhez is vezethet, ami a csontot érintő műtétek, beleértve az implantátumbehelyezést, a gyógyulás kudarcát okozhatja [2, 7]. A RA hosszú távú gyógyszeres kezelést igényel. A használt gyógyszereket 4 csoportra oszthatjuk. 1. A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID: Nonsteroidal anti-inflammatory drug) közül azok, amelyeket szuszpenzió formájában alkalmaznak, a készítményekben lévő cukortartalom miatt magasabb caries-incidenciát eredményezhetnek. 2. A szteroidok intraartikuláris injekció formájában alkalmazva hatékonyak, szisztémás mellékhatással kevésbé kell számolni, azonban a szisztémás szteroidkezelésnek súlyos mellékhatásai lehetnek. Ezek: csökkent immunitás; ateroszklerózis; Gl fekély; hiperkoleszterinémia; hiperglikémia; Cushingoid megjelenés; akne; cataracta; a csípőcsont avaszkuláris nekrózisa; súlyos, szekunder oszteoporózis. 3. A másodlagos oszteoporózis megelőzésére gyakran alkalmaznak biszfoszfonátokat. Használatuk a biszfoszfonát okozta állcsont nekrózis (BRONJ: Bisphosphonate-Related Osteonecrosis of the Jaw) miatt relatív kontraindikációja lehet a csontot érintő kezeléseknek, mint ahogy maga a szekunder oszteoporózis is az [9]. 4. A DMARDs (Disease Modifying Antirheumatic Drugs) gyógyszercsoportba tartozó gyógyszerek alkalmazásának jelentős immunszuppresszív hatása van, mindemellett néhány gyógyszer a szájüregi nyálkahártyán jellegzetes ulceratív, pemphigoid, illetve hiperplasztikus tüneteket okoz. A biológiai terápiás szerek a gyulladásos sejtekre és fehérjékre közvetlenül hatnak, megakadályozzák ezek termelődését és működését. Alkalmazásuk mellett az infekciók és a tumorképződés veszélye fokozódik. Leggyakrabban és elsőként választott szer a methotrexát (MTX), amelyet a 60’-as évek óta alkalmaznak RA betegek esetében. Megfelelő dózis esetén (low dose) csökkentik a csontsejtek számát, és azok mitokondriális aktivitását [20]. A fogászati és szájsebészeti beavatkozások tervezésekor a RA kezelésében szerepet játszó gyógyszerek hatásait és mellékhatásait is figyelembe kell vennünk, valamint a kórképpel társuló egyéb betegségeket is szem előtt kell tartsuk (pl. BRONJ) [21], A RA-nak a fejlődésre gyakorolt hatásai közül érdemes megemlíteni, hogy a temporomandibularis ízület érintettségével szájnyitási korlátozottság alakulhat ki, juvenilis formában a mandibula fejlődése zavart szenvedhet, melynek következménye a hátsó arcmagasság csökkenése, mandibularis retrognathia, jellegzetes madárarc kialakulása. Ennek kezelése bonyolult állcsontortopédiai, sebészeti feladat, melyben a fejlődés követése, orthognathiai irányítása kiemelt jelentőséggel bír. További orofaciális tünetek közé tartoznak a már említett gyógyszerelés (NSAID-szuszpenzió) miatti magas caries-incidencia, illetve a csökkent motoros funkcióból adódó szájhigiénés nehézségek. A nyál mennyiségében és összetételében bekövetkező változásokról korábban szóltunk (remineralizációs készség sérülése, a plakk akkumuláció növekedése, illetve a szekretoros IgA, mucin, laktoferrin, lysosym mennyiségének csökkenése) [1,6]. A hazai és nemzetközi irodalom megkülönböztet izolált autoimmun eredetű RA-t és úgynevezett kísérő kötőszöveti betegséggel járó (CTD: Connective Tissue Disorder) RA-t [7], Ez utóbbiba tartoznak a Sjögrenszindrómával, sclerodermával vagy dermatomyositiszszel kombinált RA egyes formái.
