Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)
2017-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 1. sz. 2017. 15-19. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika* Department of Oral Surgery, Dental Institute, King’s College, London (Anglia)** Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet*** Egyesített Szent László és Szent István Kórház-Rendelőintézet, I. Infektológiai Osztály**** A sinus maxillaris mucormycosis fertőzésének diagnosztikai problémái Esetbemutatás DR. BÉRCZY KINGA*, DR. LŐRINCZ ÁDÁM**, DR. FÓNYAD LÁSZLÓ***, DR. PRINZ GYULA**** A mucormycosis fulmináns opportunista fertőzés, amely fogékony szervezetben jelentős mortalitással rendelkezik. A mortalitás különböző irodalmi adatok alapján 30 és 100% közötti. Hajlamosító betegségek: diabétesz mellitusz, alultápláltság, hematológiai betegségek, neutropénia, égési sérülések, műtéti eljárások, antibiotikus kezelés, hosszú távú szteroid kezelés, és immunszuppresszív terápia. Megkülönböztetünk rhino-maxillaris és rhino-oculocerebralis formákat, utóbbira jellemző a magas halálozási arány. A prognózis gyors diagnózis felállítással, a terápia gyors megkezdésével és az alapbetegség kezelésével javítható. Bár a kórkép felismerésében, kezelésében elsősorban nem fogorvosoknak, szájsebészeknek van szerepe, de a betegség lokalizációja miatt differenciál diagnosztikai szempontból szükséges ismerni, valamint interdiszciplináris együttműködésre szükség lehet a komplex kezelésben. Célunk a mucormycosis bemutatása saját esetünkön keresztül. Kulcsszó: mucormycosis, sinusitis, invazív gombafertőzés A mucormycosis ritka, invazív és agresszív opportunista gombafertőzés. A kórképet a Zygomycota (járomspórás gombák) törzsébe tartozó Zygomycetes osztályhoz tartozó Mucorales rend, Mucoraceae családjának gombafajai okozzák. A családon belüli nemzetségek: Absidia, Mucor, Rhizomucor, Rhizopus, Apophysomyces. Ezek közül is a Rhizopus fajok felelősek a legtöbb mucormycosis fertőzésért [11, 14]. Első leírója Paltaufvolt, 1885-ben [10], az első ezzel kapcsolatos publikáció 1940-ben jelent meg. 1940 és 2003 között 929 esetet írtak le az angol nyelvű irodalomban [12], az első gyógyult esetről 1955-ben számoltak be [3]. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézetben 1992 és 2003 között 15, igazoltan mucormycosisban szenvedő beteget kezeltek [7], A mortalitási mutatók az irodalmi adatok alapján [5, 9] széles skálán mozognak (30-100%), azonban napjainkban a komplex terápiának köszönhetően, központi idegrendszeri (KIR) érintettség nélkül a túlélési arány 50-80%. KIR érintettség esetén viszont a halálozási arány 80% feletti [15]. Hajlamosító tényezők: diabétesz mellitusz, alultápláltság, hematológiai betegségek, neutropénia, égési sérülések, műtéti eljárások, antibiotikus kezelés, hosszú távú szteroid kezelés, és immunszuppresszív terápia. Mucormycosis időnként előfordul immunkompetens egyének esetében is [16], Az incidenciát illetően ellentmondásos adatokat találhatunk az irodalomban. A malignus hematológiai betegségben szenvedőknél az előfordulási arány nő [2, 6], de ugyanakkor a diabeteszes betegek között, azok számának emelkedése ellenére számuk nem növekszik. Ennek hátterében vélhetően az szerepel, hogy ezen betegek nagy része valamilyen statin terápiában is részesül. Ismert, hogy a statinok in vitro számos Zygomycetes osztályba tartozó faj növekedését gátolják [1,5]. A mucormycosisnak különböző klinikai formái vannak, leggyakoribb a rhino-maxillaris, illetve a rhino-oculocerebralis forma. Főleg inhaláció útján kerülnek a szervezetbe, a saprophyta mucor fajok gyakran megtalálhatók a felső légutakban, de egészségesek esetében többnyire nem patogének. A spórák bejuthatnak még percutan módon is traumák, bőrsérülések, rovarcsípés útján, injekcióval (például intravénásán drogot használók) vagy a tápcsatornán keresztül, fertőzött élelmiszerrel [11, 16]. Inhalációt követően az orrüregben a spórák fonalakká alakulnak, invazívvá válnak és primer rhino-orbitocerebralis formában szétterjedhetnek az orrmelléküregekben. A paranasalis sinusokból direkt lágyrész-invázió útján vagy az erek mentén továbbterjedhetnek az orbita felé, illetve cranialis irányba. A sinus sphenoidalis falán keresztül vagy akár a lamina cribrosán át bejutva a koponyába, többszörös agytályogot okozhatnak [8, 13], A szaporodó gombafonalak éraffinitása miatt intraarteriális terjedéssel kell számolni. Érkezett: 2016. június 1. Elfogadva: 2016. június 13.
