Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. szupragingivális plakk kontrollálásában; azonban irreális bárkitől teljes plakkmentességet elvárni. A hatékony fogmosást ugyanis sok tényező befolyásolja. Alapvetően meghatározó a páciens kézügyessége, de nagyon fontos a motiváció és az elméleti felkészültsége is. A gyártók ezen faktorok módosító szerepének minimalizálása érdekében kezdték az 1960-as évek elején kifejleszteni az első elektromos fogkeféket, melyeknek mozgásai a kézi fogkefék körkörös, vagy a sörték laterális elmozdulásait utánozták [Elliott 1963]. Az évek során egyre inkább a körkörös mozgásúak kerültek előtérbe [van der Weijden 1993a], de megjelentek a magas frekvencián vibráló elektromos fogkefék is [Terezhalmy 1995]. Az utóbbi évtizedekben ezen eszközök egyre szélesebb körben terjedtek el, és váltak egyre elfogadottabbá [Stálnacke 1995]. A kézi és elektromos fogkefék hatékonyságát összehasonlító tanulmányok eredményei eltérők. Sok szerző szerint az elektromos fogkefék (főleg az oszcilláló-rotáló típusúak) rövid- és hosszú távú vizsgálatokban hatékonyabban csökkentették a plakkot [Johnson & Mclnnes 1994, Rapley & Killoy 1994, Stoltze & Bay 1994, Van der Weijden et al. 1994, 1998, Warren & Chater 1996, Ho & Niederman 1997, Saxer & Yankell 1997, Cronin et al. 1998, Day et al. 1998], redukálták a gingivitist [Barnes et al. 1993, Stoltze & Bay 1994, Van der Weijden et al. 1994, 1998, Warren & Chater 1996, Ho & Niederman 1997, Cronin et al. 1998] és a tasakmélységet, mint manuális társaik. [Ho & Niederman 1997], Más tanulmányok ezt a különbséget nem tudták alátámasztani [Cronin 2001, Versteeg 2006, McCracken 2004, Renton-Harper2001]. Az elektromos fogkefék biztonságosságát a lágyszövetek egészsége szempontjából egyenértékűnek találták a kézi társaikéhoz hasonlítva [Danser 1998, Dimosthenis 2001]. Jogosan merül fel tehát a fogorvosokban a kérdés, hogy a gyártók sokszor elfogult ajánlásait figyelmen kívül hagyva, és a bizonyítékokon alapuló orvostudományra alapozva, mit ajánlhatunk pácienseinknek inkább, az elektromos vagy a kézi fogkefét? Napjaink legmagasabb evidenciaként elfogadott publikációs formáját az adott témában készített systematic review-k képezik. A systematic review készítésének célja, hogy a magas minőségű, többnyire randomizált kontrollált vizsgálatokból kapott kutatási eredményeket öszszegezze és széleskörűen, illetve naprakészen közölje transzparens módszerek segítségével, miközben a hibák, részrehajlások minimalizálására törekszik [Needleman 2002], Mindemellett a publikáció stílusa jelentősen különbözik a hagyományos, elbeszélő stílusú cikkekétől, inkább az eredményekre, következtetésekre koncentrál, hogy ezáltal is segítse a klinikai döntéshozatalt. Irodalmi összegzések léteztek korábban is, azonban a systematic review egy zárt, strukturált protokoll szerint megszerkesztett összegzés, ami a protokoll követése által válik objektívvá, és teszi lehetővé az irodalomban fellelhető hibák kiszűrését. Ilyen systematic review, ami meta-analízist is magában foglal (azaz különböző vizsgálatok számszerűsített eredményeit statisztikailag feldolgozó és összehasonlító úgynevezettn. forest plot táblázatot is tartalmaz), legjobb tudomásunk szerint még nem lett a hazai zászlóshajó Fogorvosi Szemlében publikálva. Célkitűzések Célul tűztük ki az elektronikus adatbázisokban fellelhető irodalmi adatok felhasználásával összehasonlítani az elektromos és kézi fogkefék hatékonyságát a felnőtt lakosság körében. Választ kerestünk arra is, hogy van-e eltérés a különböző elven működő elektromos fogkefék hatásossága között, továbbá azt is vizsgáltuk, hogy a páciens alapos instruálása hogyan befolyásolja az eszközök hatékonyságát. Módszerek és eszközök Beválogatási kritériumok Tanulmányunkba azokat a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokat válogattuk be, amelyek elektromos fogkeféket hasonlítottak össze kézi fogkefékkel. A különböző elektromos vagy több kézi fogkefét egymással szembe állító tanulmányokat kizártuk. A „cross-over” típusú vizsgálatok igen, de a „split-mouth” típusú vizsgálatok nem kerültek beválogatásra, mivel ezek kellőképpen nem reprezentálják a mindennapos otthoni használatot. Az egyszeri intervenciós vizsgálatok és azok, ahol a szájhigiénés beavatkozásokat szék mellett dentálhigiénikus vagy fogorvos végezte, szintén nem kerültek beválogatásra. A beválasztott közleményekben a teszt- és a kontrollcsoportokban 18 év feletti, mentálisan és fizikálisán ép alanyok szerepelhettek, akiknél nem merülhetett fel az otthoni egyéni szájhigiénét befolyásoló tényező. Az önkénteseknek a bölcsességfogakat leszámítva min. 15 maradó foggal kellett rendelkezniük. A dohányzás, terhesség, fogszabályozó készülék, illetve fennálló fogágybetegség nem volt kizárási kritérium. Az alanyok otthoni szájápolásuk során használhattak egyéb eszközt (fogselyem, interdentális kefe), kivéve a kémiai profilaxist (szájfertőtlenítők). Bármilyen típusú elektromos és kézi fogkefe képezhette a vizsgálat tárgyát. Az előbbi eszközöknél működési elv alapján 6 csoportot állítottunk fel: A. Szónikus: a sörték laterális elmozduló mozgást végeznek 250 Hz körüli frekvenciával, mely 3-4 mm amplitúdójú kilengést a fogkrém-nyál oldatban mikrocirkulációt vált ki, ami hozzájárulhat a lepedék feloldásához. (1.a ábra) B. Ellen-oszcilláló: a 2 sorban elhelyezett szomszédos sörtecsomók (ált. 6-10 darab) egymástól függetlenül váltakozó irányba forognak. (1.b ábra) C. Oszcilláló-rotáló (pulzáló): a sörtéket tartalmazó fej váltakozva rotál 60° kilengéssel egyik, majd másik irányba. Ide soroltuk ennek továbbfejlesztett 3D-s
