Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. 3-22. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Klinika, Budapest Elektromos és kézi fogkefék hatékonyságának összehasonlítása az orális prevencióban Irodalmi áttekintés, systematic review, meta-analízis DR. NAGY PÁL, DR. KÖVÉR KRISZTIÁN, DR. GERA ISTVÁN, DR. HORVÁTH ATTILA Háttér: A dentális plakk eltávolítása fontos szerepet játszik a szájüregi egészség fenntartásában. Ezen cél eléréséhez számos elektromos és kézi fogkefét fejlesztettek ki, ám még a mai napig is eltérő vélemények és kutatási eredmények látnak napvilágot az említett eszközök prioritásának vizsgálata során. Célkitűzés: Az elektromos és kézi fogkefék összehasonlítása parodontális paraméterek és biztonságosság alapján. Vizsgálati módszer: A MEDLINE és EMBASE (2014 májusáig bezárólag) elektronikus adatbázisainak kulcsszavak segítségével történő szűrése a témába illő közlemények felkutatásához. A beválogatási kritériumok az alábbiak voltak: randomizált kontrollált klinikai vizsgálat, felnőtt korú populáció, legalább 15 maradó fog jelenléte. A fogorvos vagy szájhigiénikus általi tisztítást, illetve a tükörszimmetrikus vizsgálatokat kizártuk. Az elsődleges vizsgálati paraméterek a plakk és gingivális indexek változásai, míg a másodlagosak a klinikai szondázási mélység (PPD) változása, a fogkefék biztonságossága és a publikációk minőségi értékelése voltak. Az intervenciós hatás nagyságának kifejezésére a standardizált átlagos különbséget (SMD) használtuk 95%-os konfidencia intervallummal, random hatás modell segítségével. Eredmények: Az elektronikus keresés 173 találatot adott, melyből végül 21 tanulmány 1500 résztvevő alannyal került beválogatásra a meta-analízisbe. Mind az elektromos, mind a manuális fogkefék biztonságosnak bizonyultak komoly lágy- és keményszöveti mellékhatások nélkül. Az elektromos fogkefék általánosságban hatékonyabban távolították el a lepedéket (-9%) és csökkentették a gingivitist (-6%) és fogkőképződést. A plakk indexnél az SMD -0,40 (95% Cl: -0,95, -0,16), míg a gyulladásos indexeknél -0,29 (95% Cl: -0,56, -0,03) volt az elektromos fogkefe javára. A PPD csökkenésében nem volt szignifikáns különbség. Az elektromos fogkeféket tovább osztva működési elv alapján elmondható, hogy az oszcilláló-rotáló (pulzáló), a szónikus, illetve az ultraszonikus fogkefék lepedék-eltávolítása szignifikánsan jobb volt, mint a kézi fogkeféké. Ugyanez már nem mondható el az ellen-oszcilláló és az ionizáló fogkefékről. A vizsgálatok minőségi értékelése rávilágított, hogy a publikációk nem teljesen részrehajlásmentesek, ezért egyetlen tanulmány sem felelt meg a legmagasabb minőségi kritériumoknak. Következtetések: A vizsgált oszcilláló-rotáló és rezgő fogkefék statisztikailag hatékonyabbak a kézi fogkeféknél, bár ezen előny klinikai relevanciája kevéssé ismert. Megfelelően instruált és motivált pácienseknél az elektromos fogkefe előnye megszűnik, ami megerősíti az egyénre szabott szájhigiénés oktatás jelentőségét. Továbbá a vizsgálatok nagyfokú metodikai heterogenitást mutatnak, így a statisztikai feldolgozásából nyert klinikai következtetéseket óvatosan kell kezelni. Kulcsszavak: elektromos és kézi fogkefe, plakk és gingivális index, systematic review, meta-analízis Bevezetés A dentális plakk elsődleges etiológiai tényező az ínygyulladás kialakulásában. Löe és mtsai klasszikus experimentális vizsgálata óta tudjuk, hogy teljesen ép gingivával rendelkező, egészséges fiatalokban ínygyulladás fejlődik ki, ha felhagynak a fogmosással. A szájhigiénia professzionális helyreállítása és az alapos fogmosás újrakezdése után a gingivitis meggyógyul, az íny egészsége helyreáll [Löe 1965]. A dentális plakk egyben szükséges, de nem elégséges oki tényező a gingivitis parodontitisbe történő progrediálásában. A supragingivális plakk-értékek és a parodontális tapadásveszteség közötti kapcsolat gyenge, a kettő közötti viszony komplex, és sok, mai napig már felfedezett és még mindig nem Érkezett: 2015. április 7. Elfogadva: 2015. október 13. teljesen tisztázott rizikótényezők tehetők felelőssé a gyulladásos folyamat mélyre terjedéséért és az alveoláris csontpusztulásért [Page 1997, Kornman 2008]. A caries kialakulásában is fő oki tényező a bakteriális biofilm, habár a bizonyítékok a szájhigiénia és a caries kapcsolatában nem mindig egységesek [Addy 1986]. Ha fluoridos fogkrémmel mosunk fogat, akkor a caries prevenciós hatás bizonyított, ám ez inkább a fluorid hatásának, mintsem önmagában a fogmosásnak tulajdonítható [Chesters 1992]. Az a tény azonban egyértelmű, hogy a jó szájhigiénia elengedhetetlen eszköz a parodontális és cariológiai megbetegedések prevenciójában [Axelsson & Lindhe 1981, 1991, 2004; Tinanoff 2002; Merchant 2002], Általánosságban ugyan elmondható, hogy a mechanikai tisztítás potenciálisan elegendő az érett
