Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 3. sz. 2016. 107 Gyászol a fogorvos társadalom, eltávozott Bánóczy Jolán professor emerita (1929-2016) Elhagyott minket. Elképzelhetetlen. Maga volt az erő, a biztos támasz, az előrelátás. Lenni annyi, mint tenni és teremteni - mondta Jung, mintha őt jellemezte volna. Hogy történhetett meg, mikor pont két hete még kedvesen válaszolt e-mailemre? Igaz, a hogyléte iránt érdeklődő kérdésemre elmaradt a válasz... Bánóczy Jolán professzor asszonyt gazdag pályája Budapesthez kötötte, de nincs a világnak olyan sarka, ahol szakmai körökben hazánkkal kapcsolatban először ne őt említették volna. Budapesten született, az Angolkisasszonyok Sancta Maria Gimnáziumában érettségizett. Német, francia nyelvtudása és érdeklődése a továbbtanulás terén a francia-történelem-magyar szak felé vezérelte volna, azonban szülei nyomatékos kívánságára az orvosegyetemre felvételizett. Fogorvos édesapja tanácsára és a karalapító professzor, Balogh Károly dékán hívására az általános orvosi tanulmányait summa cum laude végzett friss diplomás a Budapesti Orvostudományi Egyetemen a Fogászati és Szájsebészeti Klinika munkatársa lett. Bekapcsolódott a betegellátásba, az oktatásba, és letette a fog- és szájbetegségek szakvizsgát. Sugár László tanár úr irányításával elkezdett kutatásait, a szájüreg preacancerosus elváltozásainak vizsgálatát később már WHO kollaborációban végezte. A leukoplakia kliniko-pathologiai jelentőségének kutatásával nyert eredményeinek komoly nemzetközi visszhangja lett. E témában született könyvét, az Oral Leukoplakia című monográfiát több nyelvre is lefordították, amely életre szóló barátságokat hozott. E kapcsolatok közül például a japán kapcsolatból máig élő egyetemi csereegyezmény is származott. Bánóczy Jolán tudományos munkásságával 1970-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerzett, 1974-ben lett egyetemi tanár és ebben az évben nevezték ki a Konzerváló Fogászati Klinika igazgatójának is. 1978-ban elnyerte az orvostudományok doktora címet. Tudományos érdeklődése ez idő tájt fordult a fogszuvasodás megelőzésének lehetőségei felé. WHO együttműködésben finn, magyar és svájci kollégákkal vizsgálta a fluoridok, a cukorpótlók cariespreventív hatását. Aktivitását a Fogorvostudományi Kar érdekében hat éven keresztül dékánként is kamatoztatta. A Semmelweis Egyetemen 1999-től az Orálbiológiai Tanszék professor emeritája. Nehéz lenne minden tisztségét felsorolni, de elnökségi tagja volt a MOTESZ-nek, elnöke a Magyar Fogorvosok Egyesületének, tanácskozó és állandó meghívott tagja, majd kitüntetettje a Magyar Tudományos Akadémiának. Nemzetközi szinten 13 éven keresztül a WHO Kollaborációs Központ vezetője, de mint az European Organisation for Caries Research (ORCA) társelnöke, az International Documentation Center for Preventive Dentistry, Austria (IDCPD), és az Association for Deantal Education in Europe (ADEE) elnöke is munkálkodott. Vendégprofesszora volt a Zágrábi Egyetemnek, és több mint egy évtizeden keresztül elnöke az angliai jóléti alapítvány, a Borrow Foundation igazgatótanácsának. Tiszteletbeli tagja számos szakmai szervezetnek, mint például a kubai és az amerikai fogorvosi egyesületeknek. A világ minden részén tartott több száz előadás és az általa jegyzett több száz tudományos közlemény, majd 30 könyv, könyvrészlet fémjelzi tevékenységét, ugyanúgy, mint az elismerések sora, a Semmelweis Tudományos-Díj, az Árkövy-Emlékérem, a Markusovszkydíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Semmelweis aranygyűrű, a MOTESZ-díj. Budapest Belváros-Lipótváros díszpolgárává választottákl 999-ben, és megkapta a MTA Szentágothai János Szakkuratóriumának díját. Kiérdemelte a Magyar Tudományos Akadémia részéről az Eötvös József-koszorút, az egészségügyi minisztertől a Batthyány-Strattmann László-díjat, és megtisztelték a prágai Károly Egyetem emlékérmével is. A hatalmas életmű, az említett és említésre nem került, de nagy elismerésre méltó eredmények összegzé
