Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-09-01 / 3. szám
108 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 3. sz. 2016. se mellett mégis úgy emlékezem Bánóczy professzor asszonyra, mint a sorsom, de nemcsak az én, hanem több fogorvos-generáció sorsát meghatározó egyéniségre. Kosztolányi sorai ráillenek: „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.” Fogorvostan-hallgatói időszakom tanárát idézem fel, aki már korán igazította a lépteinket, a munkahelyi vezetőt, aki szigorúan és biztos kézzel irányított, és tanácsait, amikre barátsága révén mindig számíthattam. Felvillannak a pillanatok, az emlékek. Amikor friss tudományos ösztöndíjas munkatársként felvételt nyertem a Konzerváló Fogászati Klinikára, és megengedte, hogy tegezzem. Azt sem tudtam, hogyan kerüljem el a „Te” kimondását, pedig Bánóczy professzor asszonyt a legnagyobb tisztelettel, de mindenki Jolikának szólította. Konferencia, ahol a nemzetközi társaságban a körben álló külföldiek közül mindenkivel a saját nyelvén folytatta a beszélgetést. De nem volt elég a francia, német, angol nyelvtudás, már rég egyetemi tanár volt, amikor kubai PhD-hallgatója idején spanyolul tanult. Eszembe jut reszketésem, amikora heti orvosértekezleten be kellett számolnom, ezt túlélve már egy kongresszusi szereplés nemzetközi téren is csak „kismiska” volt. És nem múlik a hála! Töretlen bátorítása, elvárása nélkül személyes pályám biztos, hogy nem így alakul. Nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük, amikor megállapíthattuk, hogy fogorvos társadalmunk számos tagja Bánóczy professzor asszony, Jolika köpönyegéből bújt elő. Hazai és nemzetközi kapcsolatai révén minden érdeklődő és ambiciózus kollégát segített, támogatott. Előrelátása, széles látókörű gondolkodásmódja nemcsak szakmai előmeneteleket, de oktatásunk szerkezetének, tartalmának fejlődését, a prevenció ügyének előmozdítását, szakmapolitikai döntés-előkészítéseket eredményezett. Rá biztos nem érvényes a mondás, miszerint mindenki pótolható. Ne felejtsük, hogy pályája kezdete az 50-es évek közepére esett, a maiakhoz képest összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között. Akaratereje, kitartása, töretlen hite példaként szolgálhat mindnyájunknak. Teljesítményét biztos, támogató és szeretetteljes családi háttér segítette. Gondolok itt ifjúkora meleg szülői, nagyszülői hátterére, megemlékezem a már eltávozott szeretett férjről, és a legutolsó pillanatig mindenről gondoskodó orvos fiáról, unokáiról, akik az utolsó időszak szellemileg teljesen friss, de egészségügyi problémákkal terhes időszakának méltó viselésében segítették. És aztán jött a szomorú hír... Tisztelt Professzor Asszony, kedves Jolika, hálával búcsúzunk, de nem felejtünk! Hiszen amit létrehoztál, bennünk tovább él, emlékedet megőrizzük és szeretettel ápoljuk. Dr. Tóth Zsuzsanna, igazgató Konzerváló Fogászati Klinika
