Fogorvosi szemle, 2015 (108. évfolyam, 1-4. szám)
2015-09-01 / 3. szám
77 FOGORVOSI SZEMLE ■ 108. évf. 3. sz. 2015. hiány), amiért az implantátumot beültettük. Elemeztük a behelyezett implantátumok hosszát, átmérőjét. Fontos kérdés volt a beültetett implantátumok lokalizációja (melyik régióba ültettük be). Vizsgáltuk továbbá, hogy az implantátum beültetése hány százalékban lett kiegészítve GBR technikával és annak melyik típusával. Az implantátumok klinikai és radiológiai eredményeit a Buser és mtsai által javasoltak alapján értékeltük [6]. Az adatokat ROP stat 2,0 statisztikai programmal értékeltük. Eredmények A visszahívott páciensek közül 32 jelent meg a vizsgálaton: 14 nő (43,7%) és 18 férfi (56,3%) páciens. Átlagos életkoruk az implantáció időpontjában 52,8 év volt. Azoknál a pácienseknél, akik különböző időpontokban több implantátumot kaptak, az első műtét időpontját vettük figyelembe. A legtöbb beteg 50 év feletti volt és csak 20%-uk volt 30 év alatti (Táblázat 1.). Általános egészségi állapotukat tekintve elmondhatjuk, hogy a 32 páciensből 5 dohányzott, 27 nem. 7 páciensnél hipertónia, háromnál cukorbetegség fordult elő, biszfoszfonát terápiában egyikük sem részesült. A vizsgált csoportból 21-en használnak manuális fogkefét, 1. táblázat A vizsgált betegek életkora a beültetéskor 2. táblázat A protetikai indikációk megoszlása 3. táblázat Felső állcsontba beültetett implantátumok száma és elhelyezkedésük Felső állcsont 6 17 16 15 14 13 12 11 21 22 23 24 25 26 27 Implantátumok helye 4. táblázat Alsó állcsontba beültetett implantátumok száma és elhelyezkedésük 10-en elektromosát és 1 egyáltalán nem mossa a fogát, 9 használ rendszeresen fogköztisztító kefét. A beültetett 68 implantátumnak a protetikai indikációs területe megfelelt a Magyarországon korábban mért adatoknak, azaz leggyakrabban sorvégi hiány miatt történt beültetés [12]. (Táblázat 2.) Az összes implantátum közül a 10 mm hosszúságút alkalmaztuk a leggyakrabban [32%], majd a 12 mm-es következett. Az implantátumok több mint fele (61,7%) 3,5 vagy 4,0 mm átmérőjű volt. A beültetett implantátumok lokalizáció szerinti elosztása szintén megegyezik a korábban mért magyarországi gyakorlattal, azaz a legtöbb implantátum az alsó állcsont első molárisának (17,6%) hiányát pótolta. A felső állcsont esetében a premolárisok pótlására volt a legnagyobb szükség [10]. (Táblázat 3., 4.) Az esetek 84,4%-ában nem volt szükség csontpótlásra. 15,6%-ban alkalmaztunk GBR technikát és minden esetben sinus-liftet végeztünk, az implantációt megelőzően 6-8 hónappal. Ezek az arányok megfelelnek a nemzetközi és a hazai irodalomban leírtaknak [12, 17].
