Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

94

FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 3. sz. 2013.

azokat terheli. Különböző módszerek szolgálnak ennek a pontos kiszámítására. Fontos különbséget tenni az alsó és a felső állcsont között, a maxilla esetében rövidebb extenzióval kell számolnunk. Mandibula esetén a disztális kiterjesztést 20 mm-ben maximálhatjuk [8]. Egy 15 éves követéses vizsgálat 16 mm-es kiterjesztésről számol be [1], egy másik kedvezőbb eredményeket tapasztalt 15 mm, vagy annál rövidebb kiterjesztés esetén [23], Engelman módszere nem konkrét számokat tartalmaz, hanem lehetővé teszi a merevítőrúd individuális tervezését. Ajánlása szerint a legmesiálisabb és a legdisztálisabb implantátum vetülete sagitális síkon mért távolságának a másfélszeresével lehet extendálni a merevítőrudat disztálisan. (Maxilla esetén csupán azonos távolsággal.) Nagyon fontos, hogy az implantátumok nyílirányú vetületét vizsgáljuk, hiszen a mandibula anterior szegmensében közel egy vonalban behelyezett implantátumok térben jelentős távolságra lehetnek egymástól, ám vetületűk közel egybeesik [8] (2. ábra).

3. ábra. Precíziós elhorgonyzási eszközök lehetséges lokalizációja implantális megtámasztás esetén

Tisztán implantális megtámasztás esetén már mindegyik megfelelő hosszúságú merevítőrúdra tehetünk precíziós elhorgonyzási eszközt, hiszen a fogsor nem süllyedhet, elfordulást nem kell biztosítanunk. A rúd keresztmetszete ennek megfelelően kvadratikus kialakítású lehet, amely forma tovább növeli a retenciót (3. ábra).

A merevítőrudaknak a megfelelő vastagságot is biztosítani kell, hogy az esetleges görbüléseket megelőzzük. Aranyötvözetek esetén és magas palládium tartalmú fémeknél 6 mm szükséges [8].

Nem elhanyagolható szempont a tervezésnél az antagonista fogazat milyensége. Továbbá fokozott figyelmet kell fordítanunk az okklúziós terhelések analizálására, hiszen parafunkciós mozgások esetén könnyen extrém mértékű túlterhelés érheti az elkészített pótlásokat [24],

Összefoglalás

Ahogy már a korábbiakban is kifejtettük, teljes alsó fogatlanság ellátása során a tervezésen van a hangsúly. Amennyiben implantátumokat használunk fel a fogsor elhorgonyzásának és megtámasztásának javítására, a tervezésnek már a sebészi beavatkozás előtt el kell kezdődnie. A tanulmányi minták artikulátorban való vizsgálata, a diagnosztikus fogfelállítás, és az ezen információk alapján elkészített sebészi sablon nagyban hozzájárulhat a sikerhez, és megelőzheti a későbbi kudarcokat.

Irodalom

1. Adell R, Lekholm U, Rockler B, Branemark Pl: A 15-year study of osseointegrated implants in the treatment of the edentulous jaw. Int J Oral Surg 1981 ; 10: 387-416.

2. Albrektsson T, Zarb GA: The Branemark Osseointegrated Implant. Quintessence Publishing Co., Chicago, London, San Paulo, Tokió and Hongkong, 1989; 215-220.

3. Botega D, Mesquita M, Henriques G, Vaz L: Retention force and fatigue strength of overdenture attachment systems. J Oral Rehabil 2004; 31: 884-889.

4. Chen IC, Brudvik JS, Mancl LA, Rubenstein JE, Chitswe K, Rajgrodski AJ: Freedom of rotation of selected overdenture attachments: an in vitro study, J Prosthet Dent 2011 ; 106 (2) :78-86.

5. Cordioli G, Majzoub Z, Castagna S: Mandibular overdentures anchored to single implants: a five-year prospective study. J Prosthet Dent 1997; 78 (2):159-165.

6. Cranin A Norman: Atlas of Oral Implantology. Mosby, St. Louis, Baltimore, Boston, Carlsbad, Chicago, Minneapolis, New York, Philadelphia, Portland, London, Milánó, Sydney, Tokió, Toronto, 1992; 58-67, 374-393.

7. Cune MS, de Putter C, Hoogstraten J: A nationwide evaluative study on implant-retained overdentures. J DenM997; 25 (1): 13-19.

8. Engelman Michael J.: Osseointegration-Behandlungsplanung und klinische Kriterien. Quintessenz Verlags-GmbH, Berlin, Chicago, London, Tokió, Párizs, Barcelona, Säo Paulo, Moszkva, Prága und Varsó, 1997; 177-215.

9. Epstein DD, Epstein PL, Cohen Bl, Pagnillo MK: Comparison of the retentive properties of six prefabricated post overdenture attachment systems. J Prosthet Denf1999; 82: 579-584

10. Fejérdy P, Nagy G, Orosz M: Gerosztomatológia (az időskor fogászata). Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007; 1-6, 131-148.

11. Guuzio MP, Agar JR, Kelly JR, Taylor TD: Effect of implant angulation upon retention of overdenture attachments. J Prosthodont 2005; 14 (1): 3-11.

12. Gyulai-Gaál Sz, Joób-Fancsaly Á: Tapasztalataink az O-gyűrű segítségével elhorgonyzott alsó kivehető pótlások alkalmazásával. Implantológia I. évf. I. szám. 2004. 114-115.

13. Kleis WK, Kämmerer PW, Hartmann S, Al-Nawas B, Wagner W: A comparison of three different attachment systems for mandibular two-implant overdentures: one-year report. Clin Implant Dent Relat Res., 2010; 12 (3): 209-218.

14. Koele P, Hoogstraten J: Determinants of dentists1 decisions to initiate dental implant treatment: a judgment analysis. J Prosthet Dent., 1999; 81 (4): 476-480.

15. MacEntee Ml, Walton JN, Glick N: A clinical trial of patient satisfaction and prosthodontic needs with ball and bar attachments for implant-retained complete overdentures: three-year results. J Prosthet Dent 2005; 93 (1): 28-37.

16. Misch Carl E: Contemporary Implant Dentistry. Mosby Elsevier, St. Louis, 2008; Chapter 19.