Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-12-01 / 4. szám
154 FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 4. sz. 2013. kialakítása a fogak keményszöveteinek jelentős mértékű eltávolításával jár, irreversibilis folyamatot indít el (abrasio). A beavatkozás szigorúan mérlegelendő. Ha szükséges, akkor artikulátoros funkcióanalízist kíván. Megítélésében/értelmezésében és indikációjában sok a félreértés a fogorvosi gyakorlatban. Véleményünk szerint az ilyen mértékben megváltozott morfológia a teljes rágófelszínt érinti, és ez a szakma szabályai szerint prothetikai rehabilitációt igényel. A becsiszolás és a prothetikai korrekció igénye esetileg mérlegelendő, a kettő közötti határ nem éles, átmeneti. Az előnyök és hátrányok tekintetében mindig a racionális szempontok az elsődlegesek. A stabil occclusio megőrzése és kialakítása minden esetben alapvető követelmény, becsiszolás ex juventibus nem végezhető! Prothetikai rehabilitatio Minden definitiv rágószervi rekonstrukciót legalább félévig panaszmentes stádium előzzön meg, funkcionális szabályok szerint kialakított occlusióval. Gondos anamnesis és occlusiós analysis alapján végzett kifogástalan prothetikai ellátás a parafunkciók fontos profilaktikus tényezője [13]. Funkciótherapia után a kialakult normofunkciós állapotot stabilizálni kell (9a., b., c. és d. ábra). Amennyiben a rágófelszínen bármilyen beavatkozást végzünk, a rágószerv funkcionális állapotának és egyéni funkciós értékeinek rögzítése után kezdhetjük csak el a prothetikai rehabilitatiót. Minden rágószervi rekonstrukciónak az a célja, hogy az occlusiós viszonyok helyreállításakor a funkcionálisan kialakított biomorphologiai szempontokat érvényesítsük [50], Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesüljenek, az egyénre jellemző állkapocsmozgások minél pontosabb megjelenítése szükséges. A fiziológiai ismereteken kívül elengedhetetlen, hogy a mandibula térbeli elmozdulását, helyzeteit regisztrálni tudjuk és a paramétereket a lehető legpontosabban határozzuk meg [49]. Az elektronikus axiographia egy időben képes az ízületi és a fogvezetést megjeleníteni. Paraocclusalis regisztrációval a condylaris és occlusalis struktúrák egymásra hatása jól szimulálható. Rágófelszíni occlusiós interferenciák felismerhetők, elkerülhetők. Stresszmentes occlusio kialakítása biztosítható. Az anteriorvezetést (fogvezetés) úgy kell kialakítani, hogy a posterior vezetéshez (ízületi) harmonikusan illeszkedjen. Az egyéni értékű artikulátor olyan legyen, hogy a statikus és dynamikus occlusiós viszonyokat - a projectiós hibákat korrigálva - a valóságnak megfelelően reprodukálja [28]. A fogorvostudomány mai állásfoglalása szerint centrális, habituális, therapiás és adaptált condylus pozíciót különböztetünk meg. Ezek közül csak a centrális condylus pozíció független a fogérintkezéstől. Funkcionális szemlélet szerint a centralis condylus pozíció mindkét condylusnak kizárólag a neuro-muscularis rendszer irányításával elfoglalt cranio-ventralis egyensúlyi állapota. A neuro-muscularis rendszer sensomotoros reflexek révén szabályozza az elmozdulásokat. A condylus-discus fiziológiás helyzetében a szövetek terhelése fiziológiás [6]. A fejecshelyzet értékei elektronikus axiographiával reprodukálhatók. Ha pozicionálásra nincs szükség, akkor a biofunkcionális értékek a centrális fejecs helyzetet jelentik. Funkciózavarok azon eseteiben, ahol neuromuscularis zavarok és morphologiai ízületi elváltozások vannak, értelmetlen centrális condylus pozíciót keresni, ami egyébként a prothetikai ellátás alapja lenne. Therapiás fejecshelyzetet kell megállapítani, ami a funkciótherapia során a discus-condylus egység helyreállításával és/vagy a túlterhelt ízületi struktúrák tehermentesítésével alakul ki. Ezt a condylus helyzetet rögzíthetjük manuálisan vagy elektronikus axiographia segítségével. A manualis rögzítés bizonytalan, mert nem tudjuk, hogy pontosan hol helyezkedik el a condylus az ízületi vápában. Elektronikus axiographiával, folyamatos méréssel, monitor kontroll mellett megválaszthatjuk és rögzíthetjük a therapiás fejecshelyzetet [48, 49]. Fogszabályozást érintő funkciótherapiás megfontolások Az arckoponya fejlődése individuális, genetikailag és funkcionálisan meghatározott. A fejlődést és annak irányát funkcionális tényezők - occlusiós viszonyok, muscularis erőhatás - befolyásolják. A növekedés okozta funkcionális hatás az ízületi helyzetre és a terhelési viszonyokra is kihatással van. A különböző dysgnathiák izom- vagy csontrendszeri eredetre vezethetők vissza. Az orthodontia korábban csak a fogak állkapocsban elfoglalt vagy az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgálta/osztályozta anélkül, hogy felmérte/tekintetbe vette volna az izom eredetű és az arthrogén komponenseket [18, 19], Angle diagnosztikai rendszere a felső első nagyőrlőket mindig szabályos helyzetben lévőnek tekinti. Csak a mesiodistalis eltéréseket adja meg, e szerint osztályoz, és a rágószervi funkcionális eltérésekkel nem foglalkozik. Az állkapocsízületi ártalmak között, a craniomandibularis dysfunctio (CMD) kóroktanában a különböző alaki és funkcionális harapási rendellenességeket elsőként Costen (1934.) említi [18], Egyes fogszabályozó kezelések a condylus - meniscus egységet hátsó helyzetbe kényszerít(het)ik, CMD-t okoz(hat)nak [22]. Harapásemelő és előreharaptató lemezek is hatást gyakorolnak az ízületre. Ilyenkor a tuberculum articulare hátsó- és a fejecs elülső felszínén csontfelszívódás mehet végbe. Fiziológiást meghaladó terhelés ízületi érzékenységet okoz [10]. A rágószerv körültekintő vizsgálatával kiszűrhető az esetleges funkciózavar, mely sok esetben meghatározza a kezelés menetét, hisz ízületi érintettség ese
