Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
36 FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 1. sz. 2012. lária elleni szerek, arany-készítmények, penicillamin és rokon vegyületek, antivirális szerek, egyes diuretikumok, tisztított hepatitis B-antigén, levamisol stb.), vegyszerre (különösen fényképezéshez használt előhívószerre), vagy fertőző kórokozóra [40, 65]. A gyógyszerek etiológiai szerepét illetően felmerült, hogy nem direkt úton okoznak megbetegedést, hanem inkább a már meglévő, látens kórkép előtérbe kerülését, megjelenését, vagy egy korábbi lézió kiújulását idézik elő [25], Kialakulásában továbbá, pszihés tényezők (a stressz szerepét illetően megoszlanak a vélemények) mellett, diabétesz, anémia, különböző fogászati fémek között fennálló potenciál-különbség (galvanizmus) játszhatnak szerepet [1], Cukorbetegeknél gyakoribb az atrófiás és erozív forma megjelenése. Diabeteses betegekben a fagocita-funkció zavara, egyes citokinek fokozott expressziója figyelhető meg, jelentős a fokozott kollagenáz-aktivitás gyulladásgátló és regeneráció-gátló hatása [8,11,36,52,74], Az elváltozás maga nem fertőző, psychés tényezők (neurózis) és hipertónia prediszponálhatnak a betegség kialakulására. Orális lichen esetén gyakoribb a depresszióra, egyéb szorongásos kórképekre való hajlam, ezek kifejezetten az erozív formában gyakoriak [70]. A víruseredetet nem sikerült egyértelműen igazolni, felmerült a HCV, HBV, HPV etiológiai szerepe [21]. A HCV és a lichen kapcsolata sok szerzőt foglalkoztatott. Erozív orális lichennel rendelkező betegeknél gyakrabban mutatnak ki HCV-fertőzést [17]. Pilliés mtsai HCV specifikus T-sejteket mutattak ki orális lichenből nyert szövetmintákban [54], Némely beteg esetében családi halmozódás figyelhető meg, mely felveti az örökletes forma létezését [10]. Epidemiológia A lichen planus előfordulási gyakoriságát igen nehéz pontosan meghatározni. Ennek oka részben az egységes, egyértelmű diagnosztikai kritériumok hiánya, másrészről bizonyos formák tünetszegénysége. A lichen reticularis pl. a legtöbb esetben semmilyen panaszt nem okoz, így az esetek döntő része diagnózisra sem kerül [5,12,13,63]. Az olykor bőrbetegséggel együtt járó nyálkahártya-elváltozás előfordulása nem ország-specifikus. Egyes szerzők szerint a lakosság hozzávetőlegesen 0,3-0,5-2%-a érintett [5, 12, 62], mások szerint relatíve gyakori megbetegedés, a népesség 1-2%-át érinti [12, 30, 62, 65], Populáció szintű vizsgálatok nem találtak különbséget az előfordulásban a nemek között, a klinikai vizsgálatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy sokkal több a női beteg mint a férfi, az arány 2-3:1 [7, 19, 29], míg más szerzők ugyanezt az arányt 7:1 körül adják meg [74], Jellemzően a 30-60 éves korosztályt érinti [7, 17, 18, 29], Gyermekekben igen ritka [64], előfordulása (elsősorban az ázsiai népeknél) mindösszesen 0,03% [62, 67, 68], Klinikai megjelenés A szájüregi manifesztáció esetén leggyakrabban (90%) a bucca (jellemzően bilaterálisán), a nyelvhát (30%), az íny (10-13%), a labiális mukóza, az alsó ajakpír, míg legritkábban a palatum, a felső ajak és a szájfenék érintettek [30, 62, 63], Elemi jelenségek a fehér, gyöngyházfényű papulák, amelyek a szájnyálkahártyán jellegzetes elrendeződést mutatnak, lehetnek agancs-, faág-, hópehelyszerű képződmények, de csak ritkán folynak össze plakkba. A jellegzetes orális tünet, a Wickham-striába összefolyó papula-halmaz, mely lehet faágszerű (retikuláris), gyűrű alakú (anuláris) és néha plakkszerű is. Az orális lichen csak ritkán okoz panaszt, legtöbbször fogorvos fedezi fel egyéb kezelések, rutinvizsgálat során. A betegek ritkán fájdalmat, a nyálkahártya felszínének érdességét, égő, csípő érzést tapasztalhatnak (viszketést nem), fémes ízt érezhetnek, olykor azonban érzéskiesések tapasztalhatók. A szájüregi lokalizáció esetén is megfigyelhető a Köbner-jelenség. A rágás, a hőingerek, a különböző rögzített és kivehető fogművek okozta traumák régiójában fejlődik ki az elváltozás. A lichen bármely típusából (krónikusan ismétlődő gyulladások talaján) kialakuló, atrófiás, elvékonyodott nyálkahártya kedvező alapot teremt a prékancerózus elváltozások kifejlődéséhez. A nyálkahártyán berepedések, fekélyek keletkezhetnek, s ezek mélyén idővel in situ carcinoma keletkezhet. Az orális lichen Klinikai felosztását Andreasen végezte el elsőként [3, 4], az alábbi formákat különítette el: Retikuláris (lichen oris reticularis): gyakran tünetmentes, legtöbbször a buccán, mindig szimmetrikusan, fehér, faágszerű rajzolat jelenik meg. Leggyakrabban izolált jelenség, a betegség egyedüli intraorális tünete. A lichenre jellemző hiperkeratotikus vonalakat, csíkokat Wickhamféle striáknak, Wickham-rajzolatnak nevezzük. Hiányzik a környéki eritéma és erózió sem látható. Anuláris (lichen oris anularis): az összes liehen planus kb. 10%-át teszi ki. A különálló papulák gyűrű alakban rendeződnek el. Papulózus (lichen oris papulosus): ritka, apró, fehér papulák alkotják, melyek átmérője 0,5-1 mm, legtöbbször nem önálló jelenség, hanem más szubtípushoz társul. Plakkszerű (lichen oris plaqueforma): dohányosokban gyakori, olykor a leukoplákiához hasonlító, összefolyó foltokat látunk elsősorban a nyelvháton vagy a buccán. A plakkok szélén sokszor jellegzetes, radier elrendeződésű striák is vannak. Atrófiás (lichen planus atrophicus): eritematózus formának is nevezik, majdnem mindig retikuláris, papulózus, striált elváltozásokkal, intakt vezikulákkal társul.
