Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)

2011-03-01 / 1. szám

10

FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 1. sz. 2011.

menetnyi csontpusztulás. Ez minimum 1,8 mm-nyi csontveszteségnek felel meg, és ezt tekintették periimplantitisznek. Roos-Jansáker és mtsai [29] 9-14 éves követéses vizsgálatot végeztek 218 páciens 1057 implantátumának behelyezését követően. A klinikai és radiológiai értékelés szerint, kimutatták, hogy a páciensek 16%-ánál (kortól, nemtől, behelyezés helyétől, dohányzási szokásoktól függetlenül) alakult ki peri-implantitisz, míg az implantátumokra vonatkoztatva 6,6%-nál. A peri-implantitisz meghatározásánál szintén a 3 csavarmenetnél nagyobb csontpusztulást vették figyelembe. Az előfordulás gyakoriságában tapasztalható különbségek többféle okra vezethetők vissza. Többek között a peri-implantitisz diagnosztikai kritériumainak meghatározása, az implantátum behelyezésének konkrét jellemzői és a páciensek különböző gyógyulási hajlama is hozzájárulhat a különbség kialakulásához. A fertőzés és a mechanikai faktor (túlterhelés a szuprastruktúra elkészítését követően) döntő fontosságú a peri-implantális gyulladások etiológiájában [38]. Habár az okok különbözők, mindkét faktor esetében bakteriális kolonizáció figyelhető meg az implantátum felszínén [18, 27], A dentális implantátum körüli gyulladás kialakulásáért és fennmaradásáért leginkább a Gram-negatív anaerob mikroflóra a felelős [20]. Ha a környezeti tényezők a kórokozók számára optimálisak, akkor a baktériumok és toxinjaik nagymértékben felhalmozódnak, és gyorsan progrediáló, apikálisan terjedő csontpusztulás alakul ki, amely súlyos esetben az implantátum elvesztéséhez vezet.

A peri-implantitisz terápiájában az elhalt szövet maradéktalan eltávolítása és a kontaminálódott felszín tisztítása alapvető fontosságú, amelyet sebészi technikákkal egészíthetünk ki. Az implantátum felszínének tisztítása történhet mechanikai úton (homokfúvás), kémiai anyagokkal (citromsav, foszforsav, H202, klórhexidin-diglükonát [CHX], delmopinol, jód, klóramin-T, etiléndiamin-tetraecetsav [EDTA]) vagy különböző lézerek segítségével (C02, dióda, Er:YAG, Nd:YAG). Sebészeti beavatkozásként alkalmazható az irányított szöveti regeneráció, a csontgraftok és -membránok különböző típusai [18, 33]. Súlyos esetben, szisztémás és lokális antibiotikum kezeléssel egészíthetjük ki a terápiát [14, 27, 33, 36],

A CHX általánosan alkalmazott szer a fogorvosi kezelések során, szájöblögetőként és helyi antimikrobiális szerként is javasolják. A peri-implantitisz terápiájában a CHX oldatát öblögetőként, gyakran átöblítő oldatként használják, kiegészítve szisztémás antibiotikum adással [1, 14, 30, 33]. Renvert és mtsai [25, 26] a CHX és a minociklin hatásosságát vizsgálták. Tapasztalataik alapján a minociklin a periimplantális tasak szondázási mélységére és a vérzési index alakulására is pozitív hatással volt, míg a CHX csak enyhén csökkentette a vérzési index értékét. A CHX alkalmazása hatékony kiegészítésnek bizonyult sebészi terápia esetében is, irányított szöveti regeneráció során [12, 35],

Barbour és mtsai [6] vizsgálták a CHX kötődését

anatáz és rutil Ti02 kristályokhoz. Kísérleteik során a CHX-et foszfát- és 4-morfolinoetánszulfonil sav (MES) pufferben vitték fel a Ti02 kristályokra. Több CHX kötődött az anatáz Ti02 kristályokhoz mint a rutilhoz, és gyorsabban vált le (deszorbeálódott) az anatázról, mint a rutilról, a puffertípustól függően. Burchard [8] tanulmánya alapján a fibroblasztok szívesebben tapadnak ki a CHX-el kezelt felületre, mint az ón-fluoriddal (SnF2) kezeltre.

A peri-implantitisz sebészi kezelése során túltelített citromsav-oldatot is gyakran használnak a kontaminálódott implantátum tisztítására [10, 34], Érdes Ti implantátumok felszínének (Nobel BiocareTM, Göteborg, Svédország) piákkal történő kontaminálódása után, a citromsavas és a 10%-os H202-os kezelés hatására, azt tapasztalták, hogy mindkét anyag esetén újból öszszeointegrálódtak az implantátumok [3], A 3%-os H202 hatásosnak bizonyult a peri-implantitisz sebészi terápiájában is, membrán alkalmazása esetén [31, 32],

Khoury [14] vizsgálataiban ennek a három anyagnak (citromsav, CHX és H202) a kombinációját alkalmazta a peri-implantitisz sebészi terápiájában. Az elhalt szövetek eltávolítása után a kontaminálódott implantátumfelszínt többször CHX-el mosta, majd citromsavval kezelte 1 percig, amelyet H202-dal és fiziológiás sóoldattal öblített le.

Dennison és mtsai [9] azt tapasztalták, hogy könynyebb a bevonat nélküli esztergált felszínü implantátumokat dekontaminálni citromsavval vagy CHX-vel, mintha hidroxi-apatittal lenne borítva a felszín.

A CHX, a citromsav és a H202 gyakran alkalmazott kémiai ágensek a peri-implantitisz terápiájában. A szakirodalomban nem találtunk olyan tanulmányokat, amelyek azt vizsgálták volna, hogy ezek az anyagok megváltoztatják-e a titán (Ti) felszín összetételét, felületi érdességét, és ezáltal befolyásolják-e a biológiai környezet válaszát. Kísérleteink tervezésekor azt tűztük ki célul, hogy nyomon kövessük az egyes anyagokkal történő kezelést követően a Ti felület összetételében, érdességében bekövetkezett esetleges változásokat. Vizsgáljuk továbbá a humán epithél sejtek tapadási és proliferációs készségének változását a próbatestek felületén, és értékeljük a biológiai környezet válaszát a különböző dekontamináló anyagokra.

Vizsgálati anyag és módszer

CP grade 4-es tisztaságú esztergált felszínű Ti korongokat használtunk (átmérő: 9 mm, vastagság: 1,5 mm, CAMLOGTM Biotechnologies AG, Svájc) a fogászati implantátumok nyaki részére jellemző érdességgel (Ra < 0,2 pm) [7], A korongokat acetonnal és abszolút etanollal mostuk ultrahangos fürdőben, 15 percig. Tisztítás után a próbatesteket 3%-os H202-vel, túltelített citromsavval (pH=1) vagy CHX géllel (Corsodyl dental gel; SmithKIine Beecham Consumer Healthcare, Nagy- Britannia) kezeltük. A Corsodyl 1% w/w CHX-t tartal-