Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 3. sz. 2010. 89-101. Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar Népegészségtani Intézet, Budapest Fogorvosi mobilitás Magyarországon DR. BALÁZS PÉTER Az utóbbi két évtizedben az egészségügy humánerőforrás gazdálkodásával kapcsolatban a nemzetközi vándormozgalom került a kutatások előtérbe, különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása kapcsán. Más szakmákkal ellentétben, a fogorvosok a belföldi mobilitásra is nagyon határozottan felhívták a figyelmet, és jelezték a veszélyeket az ellátás területi egyenetlenségeinek kialakulásában. Allokációs szempontból alapvető kérdés az igények és a szakemberek találkozásának területi összehangolása. Ezt csak diktatúrákban lehet „megoldani” a munkahelyek kényszerű kijelölésével. Hazai allokációs viszonyainkat, figyelembe véve az időskori inaktívvá válás és a külföldi munkavállalás miatt felszabadult kapacitásokat, a pályára lépő új belföldi diplomások és a bevándorlók munkahely-választása szabályozza. Ezeknek a választásoknak bizonyítékokra alapozott feltárása és komplex elemzése szükséges annak érdekében, hogy az egészségpolitika a valóságból induljon ki a tervezésben és a konkrét intézkedésekben. Kulcsszavak: fogorvosok születési és munkahelye, fogorvosi képzőhelyek hatása, a mobilitás hajtóerői, keresztmetszeti elemzés Bevezetés Fogorvosi munkaerő-ellátottság szempontjából Magyarország viszonyait 1938-ig visszamenően egy nagyon részletes közlemény elemezte 2004-ben. A szerzők rámutattak arra, hogy a területi egyenlőtlenségeket az 1989 előtti szocialista egészségügy szakmapolitikai kampányai és oktatáspolitikai decentralizációi sem befolyásolták [1], A fogorvosi szakma pontos helyzetelemzést készített az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk előtt [2], készülve a várható migrációs változások nyomon követésére. Abszolút hiány azonban a II. világháborút követő évektől eltekintve, mind a mai napig nem jelentkezett, jóllehet ez a probléma a Magyarországnál fejlettebb országokban, pl. az Egyesült Királyságban jelenleg is gondokat okoz [3] a folyamatos pozitív bevándorlási egyenleg ellenére [4], A munkaerő allokációs lehetőségeit piacgazdasági körülmények között a szolgáltatás iránti magán- és közfinanszírozott kereslet szabályozza. Szociális piacgazdaságban az egészségügyi szolgáltatások közfinanszírozása területileg és demográfiailag arányos allokációra törekszik, az egyenlő eséllyel hozzáférhető ellátás biztosítása érdekében. Ezekre a keresleti viszonyokra reagálva egy-egy szakma képviselői, amennyiben szűkebb vagy tágabb születési és/vagy lakókörnyezetüket el kell hagyniuk a munkavégzés érdekében, migrációval válaszolhatnak. A vándormozgalom országok között és országon belül is kialakulhat. Utóbbit a munkaerő hajlandósága szerint célszerűbb mobilitásnak Érkezett: 2010. január 27. Elfogadva: 2010. június 3. nevezni. Hazai körülményeink között - ellentétben az orvoslás más területeivel - a fogorvosi működés külön sajátossága, hogy jelentős és egyben legális hazai magánpiaci keresletet is kielégít, együtt a nemzetközi beteg-migrációból adódó, külföldről érkező kereslettel [5, 6], Politikailag és gazdaságilag is nyitott országok fogorvosi ellátottságának területi mintája a munkaerő ki- és bevándorlásának, illetve országon belüli mobilitásának az eredménye. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján a fogorvosok külföldi munkavállalása csak a 2000-es évtized végére vált jelentőssé. Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (EEKH) 2004. május 1. és 2008. június 30. között 2586 esetben állított ki külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványt. A kérvényezők 40,06%-ának (N=1036) „általános orvosdoktori oklevele” volt, vagyis a szakvizsga megszerzése előtt szándékoztak elhagyni az országot. Fogorvosi oklevéllel senki sem jelentkezett, szakfogorvosi bizonyítvánnyal pedig csak egy kérvényezőt regisztráltak [7], Jelentős változás történt viszont 2009- ben, ugyanis orvosi diplomával 887, fogorvosi diplomával 158 kérvényezőt regisztráltak. Ez a működési engedéllyel rendelkező orvosok 2,67%-a, a fogorvosok 2,82%-a. Az összesített adatokat tekintve a bevándorlók aránya is jelentős. Az EEKH 2009. márciusi adatai alapján a teljes működő létszámhoz (N=5524) képest az 516 honosított fogorvos csaknem 10%-ot (9,34%) képviselt [8]. A bevándorlók területi elhelyezkedése
