Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-04-01 / 2. szám

48

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 2. sz. 2009.

tásakor Nyárasdy az Isopastot jobban polírozhatónak találta [51]. Tanács és mtsai különböző kompozit tömőanyagok (Concise, Evicrol, Isopast) és egy szilikát (Luxsilit) felszínének vizsgálata alapján megfontolandónak tartja a kompozittömés felszínét kidolgozás után a tömőanyag műgyanta komponensével bevonni, javítva ezzel a felszín simaságát, és csökkentve a plakk-felhalmozódás lehetőségét [81].

A nyolcvanas években Magyarországon a kompozíciós tömések indikációs területe a III., IV. és V. osztályú üregek voltak, és élő fogak esetén a dentinfelszín Ca(OH)2 vagy/és foszfátcementtel, illetve carboxylat cementtel történő alábélelése után készültek a tömések [19, 48, 49, 50, 51]. A kompozíciós tömőanyagok mechanikai tulajdonságainak javulása és ezzel párhuzamosan a páciensek fokozódó esztétikai igénye egyre inkább előtérbe helyezte a kompozitok I. és II. osztályú üregekben történő alkalmazását [48].

Az esztétikus fogászat fejlődésében a kompozit anyagok mellett a másik jelentős fejlődést az adhezív technika (preparálás, kondicionálás, és bond/adhezív anyagok) bevezetése jelentette. A kondicionáló és bond/adhezív anyagok összetétele és alkalmazásuk módszere az évek folyamán változott, és ezekkel összefüggésben módosult a preparáció is. A zománcfelszín savas kondicionálása hamar elfogadottá vált a fogorvosok körében, a dentinfelszín savas kondicionálása azonban számos kérdést vetett fel, ami a kutatás témája volt, és marad még ma is. Alapkérdés volt, hogy a bond anyag (dentin-ragasztó) a dentinhez vagy a preparáció után visszamaradó „smear-layer”-hez kötődik [69, 70], A dentin-felszín savazásával gyakran felmerült a kérdés, hogy befolyásolja-e a dentinréteg vastagsága a pulpa viselkedését, illetve a dentincsatornákban lévő intrapulpalis nyomás és folyadékáramlás befolyásolja-e az adhezív anyagok dentinhez történő kötődését [3, 21]. A dentinfelszín kondicionálása és a kondicionálást követően a bond anyagok alkalmazása teremtette meg a mikroretenció adta előnyök kihasználását az esztétikus tömésterápiában. A mikroretenció kihasználása, az új alapokra helyezett hatásos prevenció mellett, hozzájárult a preparálás még konzervatívabbá válásához, azaz a makroretenció elhagyásával a minimal invasiv preparálás felé történő közelítéshez. Az adhezív technika és a kompozíciós tömőanyagok együttes alkalmazása minőségi ugrást jelentett az esztétikus fogászatban. A dentin-bondok másik jelentősége, hogy a fogfelszín és a tömőanyag közt fellépő feszültségek részbeni kompenzálásával hozzájárul a tömőanyag és fogfelszín közötti rés csökkentéséhez, és a dentin-felszín lezárásával feleslegessé teszi a korábbi rutinszerű alábélelést. A cél a résszélesség 1 mikron alá történő csökkentése, mert ez az a résszélesség, ami fölött a baktériumok penetrációja már megtörténhet [3, 30].

Frontterületen (IV. osztály), az adhezív-technika általánossá válása előtt, a tömés elhorgonyzásának javítására parapulpális csapokat alkalmaztak. Kezdetben rozsdamentes acéldrótot, később Stabilok-készletet használtak. Mauks és mtsai 123 frontfogba helyezett parapulpalis csapból a kontrolvizsgálatok során 15 esetben észlelt komplikációt, azonban számos esetben áttűnt a fém színe [36].

Az utóbbi években kezdődtek az amalgám és kompozit tömések összehasonlító vizsgálatai. Kőhalmi és mtsai in vitro vizsgálatban II. osztályú üregekbe készített amalgám- és különböző kompozíciós tömés széli záródását vizsgálta a tömőanyag és cavitásszél occlusalis, approximalis és gingivalis találkozásánál. A kompozit tömésekhez üreg egyik oldalán az approximalis és occlusalis zománcszéleket az adhesiv töméstechnika szabályainak megfelelően, a másik oldalon pedig ferde preparálás nélkül (konvencionálisán) készítették elő. A vizsgálat során a preparálás gingiválisan a zománc-dentin határnál végződött. Amalgámtömés készítésénél konvencionális preparálást alkalmaztak. Választ kerestek arra, hogy a rés milyen mértékben függ az üreg előkészítés módjától, helyzetétől, és az alkalmazott töméstechnikától. A vizsgálatból kitűnt, hogy az adhezív technika elhagyásával készült kompozíciós töméseknél a résképződés fokozódott. Eredményeik alapján még a legkisebb rést mutató kompozíciós tömőanyag (Prisma TPH) esetében is olyan fokú résképződést (3,7 mikron) találtak, ami lehetővé teszi baktériumok megtapadását. All. osztályú tömés kritikus helye a gingivális lezárás. A zománc-dentin határon, savazható zománcfelszín hiányában az adhezív technika kompromisszummal alkalmazható. Amalgám tömés esetében a gingivális határon mért rés (3,5 mikron) egyike volt a legkisebbeknek [30, 31]. Kőhalmi és mtsai hőkezelés hatására is vizsgálták hybrid kompozitok (Charisma, Spectrum, Valux) fényrekötő üvegionomerek, (Fuji II, Vitremer) és kompomer (Dyract) tömőanyagok melletti résképződést. A résképződés hőkezelés hatására mindegyik esetben fokozódott [32],

Balogh és mtsai V. osztályú üregekbe készített kompozíciós, üvegionomer, és kompomer tömések széli résképződését összehasonlítva, az üvegionomer és kompomer tömések mentén a széli rést kisebbnek találta, mint kompozit esetén. Kompozitoknál különbséget talált, ha az üreg széle a zománcban, illetve a dentinben végződött. Ez a különbség az üvegionomer és kompomer töméseknél nem mutatkozott [3], Székely és Bocskaya „total-acid-etching” módszert aceton-tartalmú adhezívvel és „wet-bonding” technikával alkalmazva, a mikrohybrid kompozit és preparált fogfelszín között a széli rést 1 mikron alá tudta csökkenteni V. osztályú üregbe készített töméseken [74].

Összegezve a klinikai gyakorlatban végbement fejlődést, a következőket állapíthatjuk meg: változatlanul a betétkészítés jelenti, az ellátás csúcsminőségét, előtérbe helyezve az adhezív technikával rögzített esztétikus betéteket. A magas réztartalmú amalgámok megjelenésével az amalgámtömések minősége javult, azonban az új, egyre jobb mechanikai és esztétikai