Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 5. sz. 2009.191-198. Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest Vájná Vilmos feltaláló fogorvos emlékére, születésének 155. évfordulóján DR. KÓBOR ANDRÁS Az Erdélyben született Vájná Vilmos orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte. Fogászati ismereteinek megszerzése céljából Bécsben és Pesten tanult. Visszatérve Kolozsvárra habilitált, majd 1890- től fogászatot tanított az Egyetemen. A tanítást abbahagyva, 1895-ben Budapestre költözött. Magánrendelése mel­lett számos technikai újítást hozott létre. Nevéhez fűződik sok új műszer és technikai eljárás kidolgozása. A fogorvo­si közélet aktív alakja volt. Kulcsszavak: Kolozsvári Egyetem, fogászati tanulmányok Bécsben és Pesten, oktatás elindítása Erdélyben, feltalálói tevékenység, közéleti tevékenység A technika korát éljük. Nap mint nap használunk olyan berendezéseket, műszereket, melyek megalkotóiról, feltalálóiról keveset tudunk. így van ez a fogászat te­rületén is. Különösen sajnálatos ez, ha magyar tudós­ról van szó. 1. ábra. Vájná Vilmos (1890 körül) A fogászat egyik - 155 éve született - magyar szár­mazású, zseniális technikai fejlesztője volt Vájná Vil­mos. 1854. december 31-én született a ma Romániához tartozó, Kolozsvártól 50 km-re fekvő Désen (ugyanitt született 1649-ben Pápai Páriz Ferenc, az első ma­gyar nyelvű orvosi könyv - a Fax corporis - szerzője is). Apja - Vájná Sándor hazafias érzelmű ügyvéd - az 1848-49-es szabadságharcban Bem seregének tiszt­je. Vájná középiskolai tanulmányait Kolozsváron vé­gezte, ahol apja ekkor már városi tanácsos. A családi hagyományokkal szakítva Vájná az 1872-ben megnyílt új egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1878-ban avatták orvosdoktorrá. Végzése után a Bőr- és Buja­­kórtani Klinikára került gyakornokként, Géber Ede pro­fesszor keze alá [5]. Az intézetvezető kérésére kezdett el foglalkozni a szájüreg betegségeivel, illetve a fertőző betegségek szájtüneteivel, melynek aktualitását többek közt az ebben a korban még gyakran előforduló, jelleg­zetes szájtünetekkel járó szifilisz is indokolta. Ebbé­li tevékenysége fordította érdeklődését a fogászat irá­nyába, olyannyira, hogy otthagyva tanársegédi állását 1879-ben Bécsbe utazott fogászati ismereteinek elmé­lyítése céljából. Ebben az időben a Budapesti Királyi Tudományegyetem Orvosi Karán már folyt a fogászat oktatása - előadója 1844 óta Nedelkó (Demeter) Döme egyetemi tanár -, de mint a kor legtöbb magyar orvosa, Vájná is Bécset választotta. Bécsben ekkor még nem létezett az egyetem Fogászati Klinikája [megnyitásá­ra csak 1890-ben került sor, vezetője a magyar szár­mazású Scheff Gyula (Julius Scheff) [8], így fogorvo­si szaktanulmányokat csak magántanároknál lehetett végezni. Vájná Joseph Seng orvos-sebész (a fogászatot ko­rábban a sebészeten belül oktatták) fogászati-fogtech­nikai iskolájában tanult fél évig, de 1880 őszén már a budapesti egyetem rendkívüli (be nem iratkozott) diák­jaként hallgatta Nedelkó „A fogak bonctana és extrak-Érkezett: 2009. június 22. Elfogadva: 2009. szeptember 8.

Next

/
Thumbnails
Contents