Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-10-01 / 5. szám

192

FOGORVOSI SZEMLE

102. évf. 5. sz. 2009.

dója” című előadásait (s valószínűleg gyakorlati képzésen is részt vett Nedelkó magánrendelőjében).

Szakirányú tanulmányait (melyek rövidségén ma már csodálkozunk, de ne feledjük, hogy a fogorvosi szakvizsga megszerzésének ideje ekkor még nem volt meg-2. ábra. Vájná Vilmos (1930 körül)

határozva [13]) befejezve visszatért Kolozsvárra, s magánrendelést nyitott. Ismeretei bővítése érdekében - saját költségén - szakmai kirándulásokat tett több nyugat-európai országba (Németország, Anglia, Franciaország), s Budapesten is gyakran megfordult. 1889-ben magántanári képesítést szerzett a Kolozsvári Egyetemen (mely 1881-től Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet viselte) a fogak kór- és gyógytanából illetve fogászati műtéttanból. A habilitációs eljárás opponensei Davida Leó anatómus- és Brandt József sebész-professzorok voltak [9, 10]. A cím elnyerését igazoló miniszteri rendelet 1890 januárjában kelt. A magyar fogászat ebben az időben még csupán egy nyilvános rendkívüli tanárral (Nedelkó Döme 1844) és négy magántanárral rendelkezett (Turnovs(z)ky Frigyes 1848, Barna Ignác(z) 1866, Árkövy József 1881, Iszlai József 1881), akik közül ebben az időben csak három oktatott a budapesti egyetemen [4, 6], A magántanári cím megszerzése feljogosított arra, hogy birtokosa az egyetemen előadásokat hirdessen, taníthasson. Erre 1890- ben került sor, amikor Kolozsváron is megindulhatott az egyetemi fogorvosképzés, s annak vezetését Vájná nyerte el. A körülmények sanyarúságát mutatja, hogy a fogászat oktatásának céljára egy kétszobás magánlakást béreltek a Belkirály utca 16. szám alatt, melynek költségét és asszisztense fizetését Vájná maga állta. A „fogászati ambulatorium” kiadásaira évi 200 Forintot biztosított az egyetem [2, 12, 15],

1890-es év a magyar fogorvosképzés szempontjából az egyik legfontosabbnak és legeredményesebbnek tekinthető. Budapesten ugyanebben az évben

nyílt meg az Egyetemi Fogászati Intézet, melynek vezetője Árkövy József lett. Ezen két, egyetemi fogorvosi képzőhely megnyitásának előfeltétele volt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából kidolgozott azon tanterv, melynek elkészítésében Árkövyvel egyenértékűen vett részt Iszlai József, s őket segítette Vájná is. A tanterv lényege a propedeutika és a klinikum szétválasztása, de ugyanakkor egymásra épülése volt. (Ha megtekintjük a mai curriculumot, ugyanezen gondolat köszön vissza.) A közösen elkészített tanterv Iszlai és Árkövy előterjesztésében 1889. május 10-én került a budapesti egyetem egyetemi tanácsa elé. A fogászat, mint szabadon választható tantárgy került az orvostanhallgatók tanrendjébe.

Vájná kolozsvári oktató tevékenységét heti 2 órában (csütörtök du. 17.00-19.00 közt) [9], mások [13] szerint heti 2x2 órában látta el. Szemben a budapesti érdeklődéssel, Kolozsváron a meghirdetett képzés a hall-3. ábra. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem

gatóság nagyfokú érdektelensége miatt nemsokára kudarcba fulladt. Az 1890/91 tanévben 6, 1892/93 és az 1893/94 tanévben már csupán 4-4 hallgatója volt. Az elméleti oktatás gyakorlati hátterét azon szegény betegek ingyenes ellátása biztosította, kik az ambulantóriumot ezen rendelési időben felkeresték. Számuk a félév alatt 80-100 főre tehető.

A szegények számára nyújtott kezelés ingyenessége Árkövy Fogászati Intézetében is jellemző volt, erre a váróteremben tábla is figyelmeztetett: „A fogászati klinikán csak teljesen szegények fogadtatnak el. Kezelés ingyen!” (lásd a tancélos betegellátás valamikori térítésmentességét). Vájná 1894-ben - 1895. nyarán magántanári állásáról is lemondva - Budapestre költözött. Az oktatásban ettől kezdve nem vett részt, figyelme a gyakorlat felé fordult. Nemsokára kiterjedt magánpraxisra tett szert, ez azonban nem elégítette ki, s a gyakorlati tudomány területén kereste szelleme kiteljesülését. A Kolozsvári Egyetemen helyét csak két év múlva töltötte be az ifjú Rudas Gerő és Höncz Kát-