Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-08-01 / 4. szám

152

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009.

megbocsássák, és a szakmában méltón elfoglalt helyének emléket állítsanak. Erre síremlékének felavatása, valamint a tiszteletére rendezett, nemzetközi emlékülés adott lehetőséget, melyről a Szemle fotókkal bőven illusztrálva számolt be. Még ebben az évben jelent meg köszöntő Salamon 60. születésnapja alkalmából.

1926- ban orvostörténeti szempontból csupán az MFE kongresszusa érdemel említést, mert napirendjén a fogorvosképzés története is szerepelt. Még ebben az évben köszöntötték habilitációja kapcsán Simon Bélát, témájának címe „Fogászati diagnosztika” volt.

1927- ben Salamon, majd Áldor István tollából jelent meg köszöntő Rothman Ármin 40 éves főorvosi kinevezésével kapcsolatosan az Apponyi Poliklinikán. Ebben az évben avatták fel Árkövy mellszobrát a Stomatológiai Klinikán, melyet Vastagh László (a cikk helytelenül apját, ifj. Vastagh Györgyöt tüntette fel alkotónak) készített, fényképek alapján.

1928- ban a külföldi irodalom ismertetése közt találjuk G.Lejeune „A fogászat története című” művét, melyet a későbbiekben még számos, azonos című követ majd a világirodalomban. Ebben az évben nevezték ki Salamont egyetemi rendkívüli, míg Máthé Dénest egyetemi magántanárrá. Kettejük állása közt az alapvető különbség, hogy Salamon tevékenységéért az Egyetemtől semmiféle juttatásban sem részesült (ez így maradt egészen a Klinikáról történt eltávolításáig). Salamon még ebben az évben megemlékezett Iszlai Józsefről, első tanáráról. Ezt a visszaemlékezést jó pár évtizeddel később Fluszár vette górcső alá, és helyezte más megvilágításba.

1930-as évfolyamban szerezhetünk hírt az Árkövy nimbusz továbbépítéséről, amikor a Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete által alapított, a legjobb publikációt háromévente elnyerő aranyérem adományozásának szabályairól számoltak be. Ekkor jelent meg Salamon második, nagyobb terjedelmű cikke, a „Biológiai orientáció a fogprothetikában” címmel, melynek első részében a fogászat korábbi irányzatait ismertette.

1932-ben Salamon megemlékezést írt Vájná Vilmosról is, aki a kolozsvári sikertelen egyetemi oktatást hátrahagyva, Budapestre költözve számos találmánynyal (galván-eljárás, kézi műszerek stb.) ajándékozta meg a fogászatot. Salamon búcsúztatta az ebben az évben elhunyt Rothman Ármint is. Irodalom- és szakmatörténeti érdekesség Frey Antal által ismertetett régi orvosságoskönyv, mely 1821-ben íródott Vácott, s a stomatológia házi orvosságait ismertette.

Egyszeri orvostörténeti kirándulásra szánta rá magát Oravecz Pál 1933-ban, amikor két részben megírta „A fogászat rövid történeté”-t. Oravecz Pál a pécsi egyetem stomatológiai klinikájának megalapítója, s első igazgatója volt.

A fogászati irodalmi emlékekről szóló, méltatlanul elfeledett közlemény a Hübner Béla által 1934-ben írt „Irodalmi emlékeink a fogászat középkorából”. Bonyhárd Béla az Apponyi Poliklinika történetét írta meg ebben az évben.

Hübner Béla 1935-ben folytatta az irodalmi emlékek összefoglaló ismertetését „Irodalmi emlékek a fogászat újkorából” címmel, melyben 12 magyar szerző tevékenységét ismertette. Ezek közt szerepelt többek közt Plenk József Jakab, Lészai Fogarasi Dániel és Takáts Pál. A Budapest központú fogászat ellensúlyozására írta meg Széli Miksa „A miskolci fogorvoslás történeté”-t. Ennek első része nem a város, hanem az egész fogászat történelmi áttekintését adja. Molnár László két részes közleményében az ún. „csaposfog” fejlődésének vázlatával ismertette meg az olvasót, mielőtt a „modern” technológiát felvázolta volna

1936- ban kezdte meg Salamon Henrik a magyar fogászati oktatással kapcsolatba hozható személyekről szóló közleményeinek sorát. Elsőként Georg Carabelliről—Karabély Györgyről írt életrajzi összefoglalót. Ezt követte még ugyanabban az évben a pesti egyetem első fogorvostant tanító tanáráról, Nedelko Döméről és családjáról két részben írt terjedelmes közlemény. A sort Pichler bécsi professzor 60. születésnapjára írt köszöntő követte, melynek kapcsán megemlékezett a magyar származású, Bécsben tanító Scheff Gyuláról és Károlyi Mórról is. A sort Salamonnak a fogászat egyetemi tanításáról tartott beszédének híre zárta.

1937- ben hunyt el Szabó József, Árkövy tanítványa, majd utóda a Stomatológiai Klinikán. A Szemle közölte Szabó önéletrajzi írását is, melyben pályáját részletezte. Szabó utóda a Klinikán Máthé Dénes lett, kinek családfájáról Salamon írt kétrészes ismertetőt. Ezt a később megjelent könyvében (1943) is közölte.

1938- ban Salamon fényképek és festmények által megőrzött arcvonásai alapján Liszt Ferenc fogazatáról és a számára készített két fogpótlásról (készítőik Ewans és Árkövy) számolt be.

Salamon 1939-ben folytatta a fogászat magyar tanárairól szóló sorozatát, ekkor írta meg Barna Ignácnak, az első magyar nyelvű fogászati tankönyv szerzőjének életrajzát.

1940- ben Salamon híres magyar történeti személyekkel kapcsolatos fogászati cikkeket közölt a lapban. Előbb Petőfi állítólagos aranyfogával kapcsolatosan ismerteti az aranyból történő koronakészítés történetét, majd II. Rákóczi Ferenc fejedelem elhagyott feleségének fogászati beavatkozást követő haláláról írt.

1941- ben érdekes címmel („Shakespeare a fogászattörténeti korok mélyén”) újabb áttekintő közlemény jelent meg tollából, mely kapcsán ismét meggyőződhetünk Salamon széles körű irodalmi és szakmatörténeti tájékozottságáról. A családfakutatás újabb eredményeként a Morelliek családjáról szerezhettünk - a fogászat szempontjából érdektelen - ismereteket. A Salamon által Forgách Aladár halálával kapcsolatos nekrológ csak általános dicséreteket tartalmazott.

1942- ben Salamon a korszellemet szolgálva a székesfehérvári koronázó templom ásatásai (1848, 1862, 1874, 1882, 1936) közben előkerült koponyák beazonosításának lehetőségei kapcsán Mátyás király koponyájának azonosíthatóságával foglalkozott, a Liszt