Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. 151-155. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest Orvostörténeti közlemények a Fogorvosi Szemle eddig megjelent évfolyamaiban DR. KÓBOR ANDRÁS A 100 éves Fogorvosi Szemlé ben kevés orvostörténeti cikk jelent meg. Ezek egyrészt személyek életrajzi adatait tartalmazzák, másrészt a fogászat egyes időszakainak fejlődéséről szólnak. Kulcsszavak: fogorvos-történet, magyar személyek a fogászat történetében, Salamon Henrik, Huszár György Előző közleményemben az anyagtannal foglalkozva azt állapíthattam meg, hogy a Fogorvosi Szemle szerzői mostohán bántak azzal a tudományterülettel. Még inkább ezt mondhatjuk el akkor, amikor a magyar fogorvos-történettel kapcsolatos közleményeket vesszük számba. Ami még meglepőbb, az e témában publikálok csekély száma. Úgy tűnhet, a múlt nem nagyon érdekelte (érdekli) a szakírókat, még akkor sem, ha az ilyen témájú közlésre korábban és jelenleg sem áll sok folyóirat a rendelkezésre. A Szemlében közölt, általam a fogorvos-történethez sorolható írások egy része személyekhez köthetők (kinevezés alkalmával írt méltatások, jubileumi megemlékezések, nekrológok), másik részük a szakma fejlődéséről írt, nagyobb lélegzetű, összefoglaló jellegű írások. Némely eseményről beszámoló hírt is ide vettem, melyek jelentősége csupán a későbbi korok számára tette őket történelmivé. Az első időszak egyik kiemelkedő orvostörténeti szerzője Salamon Henrik. „A fogak helyzetbeli rendellenességeinek okairól, odontorthopedikus szempontból” című habilitációs dolgozatának megvédéséről szerezhetünk tudomást 1912-ben. Salamonról tudnunk kell, hogy Árkövy munkatársaként az akkor új tudományágnak számító fogszabályozás hazai megteremtője, és a Stomatológiai Klinika ezen osztályának első vezetője volt. Még ebben az évfolyamban olvashatjuk A. Underwood közleményének fordítását: „Az emberi fog az archeológia és etnographia világánál”. 1913-as évfolyam a gyermek- és iskolafogászat első hazai művelőjéről, Ság Sándorról emlékezett meg, aki heti 4 órában látta el a pesti izraelita hitközség iskolája tanulóinak fogászatát. 1917-ben az I. világháborúban vesztes központi hatalmak (Ausztria, Németország, Törökország, Bulgária és Magyarország) fogorvosainak azon kezdeményezéséről számolt be a lap, mely kapcsán még 1916 szeptemberében egy tisztán tudományos szövetség (Közép-európai Fogorvos Szövetség) létrehozására tettek javaslatot, ami azonban visszhang nélkül maradt. Jelentős azonban az a hír, miszerint az addig szervezetlen továbbképző tanfolyamok mellett 1918- tól a budapesti Poliklinikán rendszeres, egyéves fogorvosi továbbképzés indult. A tanfolyam vezetői Salamon Henrik és Szabó József. A hír azért történelmi jelentőségű, mert ebben az időszakban - tanárukkal, Árkövyvel összeveszve - e két jelentős egyéniség már (és még) nem tagja a Stomatológiai Klinikának. Salamon ekkor közli első személyhez kötött megemlékezését Zsigmondy Ottóról. Szintén ő, már a Stomatológiai Klinikára visszakerülve, jegyezte egyik legnagyobb terjedelmű cikkét 1918-ban „A fogászat és a fogorvosi rend történetének vázlata” címmel. A közel 17 oldalas közlemény az ókortól a 16. századig tekintette át a fogászat fejlődését. 1920-ban egy rövid hír számolt be a Stomatológiai Klinikán egy évvel korábban elindult fogorvosi továbbképzésről, melyet Csilléry már 1918-ban kezdeményezett, s ami konkurenciát jelentett a Salamon-Szabótanfolyamnak. A személyekhez kapcsolódó visszaemlékezések sorába tartozik a Salamon által 1922-ben a Hattyassy Lajosról (Árkövy leghívebb munkatársáról) írt munka, majd magáról Árkövyről is megjelentetett egy terjedelmesebb írást. 1923-ban érdekes cikk jelenik meg, melyben Salamon ortodonciai ismereteire alapozva, festmények és fényképek alapján következtetett Petőfi rendellenes fogazatára. 1925-ben jött el az idő, hogy az akkor már halott Árkövy életének utolsó szakaszában el követetteket neki Érkezett: 2009. április 28. Elfogadva: 2009. május 7.
