Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 3. sz. 2009. 111-115. Magánfogorvos, Budapest* Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Oktatási Centrum, Budapest** Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest*** Második nagyőrlő replantációja sikertelen endodonciai kezelést követően Esetismertetés DR. KÖRMÖCZI KINGA*, DR. KÁDÁR BENCE**, DR. JOÓB-FANCSALY ÁRPÁD*** Többszörösen megkísérelt, sikertelen endodontiai kezelést követően (a páciens klinikai és radiológiai tünetei nem szűntek), a szerzők jobb alsó második nagyőrlőjét sebészileg mentették meg. A fogat kíméletesen eltávolították, majd a szájüregen kívül rezekálták, és retrográd gyökértöméssel látták el. Ezt követően az üres alveolusba visszahelyezték, replantálták. A beavatkozás után a visszaültetett fogat rögzítették és kivették az occlusióból. A rögzítés eltávolítását követően a beteget havonta, majd negyedévente kontrollra visszahívták. Négy év után páciensük klinikailag panaszmenetes. Ez az eset példa arra, hogy a fogmegtartó kezelések sebészi lehetőségei - mint példánkban a replantáció - reménytelennek tűnő helyzetekben is a fog (ak) megtartását eredményezhetik. Kulcsszavak: replantáció, moláris fog, retrográd gyökértömés Bevezetés A fogvisszaültetés nem új keletű beavatkozás. A hatvanas évek közepén Grossmann [4] már definiálta - a nem trauma után alkalmazott - replantáció fogalmát, mint „a fog szándékos eltávolítását kővetően, az alveoluson kívül történő kezelése és végül az azonnali visszahelyezése” [6], Az ötvenes évek elején beszámolt arról, hogy az általa elvégzett replantációk 2-11 éves idő intervallumban nyolcvan százalékban sikeresek voltak. Hasonló eredményeket írtak le a hetvenes évek elején Bender és mtsai [2] is, illetve ennél kedvezőbb tapasztalatról és sikerekről számolt be Kingsbury [5]. A 90-es évek előtt a replantációs technika még nem azon a felismerésen alapult, hogy az egészséges periodontalis rostoknak szerepük van az ankylosis és a külső gyökérresorptio kialakulásának megelőzésében. Ekkor az eltávolított fogat még nedves gézre helyezték, az extractiós sebet átöblítették, esetenként még ki is kaparták. A retrográd gyökértömést szabad szemmel végezték, nem használtak hozzá nagyítót vagy sebészi mikroszkópot. Retrográd gyökértömésként amalgámot alkalmaztak, majd egy rögzítő sínnel megakadályozták a replantált fog mozgását [8]. Nem fektettek hangsúlyt a replantáció sebészi időtartamára sem, mert nem voltak tisztában a periodontalis rostok sejtjeinek fontosságával. Több eset kapcsán Grossman és Bender is leírta - más szerzőkkel egyetemben - a visszaültetett fog gyökerének ankylosisát és resorptióját. A modern replantációs elvek már figyelembe veszik a ligamentális sejtek egészséges jelenlétének szükségességét és tudatosítják, hogy a sebészi folyamat nem lehet időben hosszabb, mint a sejtek ex situ élettartama, ami körülbelül 15 perc [1,3, 6]. Az extractiós sebhez tilos hozzányúlni, továbbá a replantált fogat sem kell sínnel rögzíteni. A legújabb állatkísérletes tanulmányokban, - melyeket már a modern elvek szerint végeztek - a replantáció után szövettanilag csak kis tartományokban mutattak ki mikro-ankylosisokat. A replantáció indikációi a következők lehetnek [6, 7]: 1. A fog gyökércsúcsa nehezen hozzáférhető Az alsó állcsont második nagyőrlőjének a gyökércsúcsai lingualisabban fekszenek, mint az első nagyőrlőé továbbá a linea obliqua externa megvastagodása miatt, szélesebb corticális csont fedi az adott területet. Ezáltal a második nagyőrlő gyökércsúcs-amputációja nehezebben vagy egyáltalán nem kivitelezhető. 2. Anatómiai képletek Alsó állcsont esetében a n. alveolaris inferior, felső állcsont kapcsán pedig a sinus maxillaris túlzott közelsége miatt, biztonságosabb megoldást jelenthet a fog replantációja, mint más fogmegtartó sebészeti megoldás. Érkezett: 2009. január 19. Elfogadva: 2009. március 23.
