Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-06-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. 83-89. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest A fogorvos-továbbképzés hazai története a kezdetektől az ezredfordulóig Dr. Orsós Sándor professzor születésének 80., halálának 15. évfordulójára DR. KÓBOR ANDRÁS A fogorvosok továbbképzésének története szoros összefüggésben fejlődött a magyarországi orvos-továbbképzéssel. A kezdetekben csupán önkéntes és rendszertelen továbbképzések a 20. század első felében kerültek a szakmai sú­lyuknak megfelelő helyükre. A rendszeres továbbképzések törvényi előírására csupán a II. világháború után került sor, ami­kor a szervezés és lebonyolítás céljából külön intézetet is létrehoztak. A régi rendszerű továbbképzés a rendszervál­tást követően még tíz évig megmaradt. Kulcsszavak: orvos-továbbképzés, önkéntes fogorvos továbbképzés, törvényi előírások, Központi Stomatológiai Inté­zet, Kende János, Orsós Sándor A fogorvos-továbbképzés gyökerei az orvosképzés/to­­vábbképzés magyarországi kialakulására vezethetők vissza. Az orvosi tevékenység korábban királyi rende­letekbe foglalt szabályait először a Mária Terézia ural­kodása alatt, a Magyar Királyi Helytartótanács által, 1770-ben kiadott „Generale Normatívum in Re Sanita­tis” (GNRS) című határozat foglalta egységes keretbe [2], Ebben az orvos tevékenységét már oklevél meg­létéhez kötötték, miszerint „senki ne juthasson enge­délyhez ezen foglalkozás gyakorlására, csakis akkor, ha doktori címre méltatták az örökös tartományok va­lamely, orvosi karral is rendelkező egyetemén, vagy pedig (a Magyar Királyság tekintetében) azt jóváhagy­ták a jelenlegi, illetve jövőbeli előírásainknak megfele­lően. ” A magyar parlament által 1876-ban kiadott XIV. tör­vénycikk az első egészségügyi törvény, mely a köz­­egészségügyet állami feladattá tette, s megerősítette az orvosi tevékenység folytatásának korábbi feltételeit. A gyógyító tevékenység egységes színvonalának megteremtése feltételezi a folyamatos és szervezett továbbképzés létrehozását is, melyre az első javaslatot 1883-ban Fodor József tette (1. kép). Még ebben az évben a budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán, a nyári szünidő idejében megkezdődtek azok a kéthe­tes kurzusok, melyeken a részvétel még önkéntes volt [14], Már ekkor megfogant az a gondolat, hogy a to­vábbképzés rendszerét bővíteni kell, az előadásokat más városokban és más kórházakban is el kell kez-Érkezett: 2008. január 29. Elfogadva: 2008. április 17. 1. kép. Fodor József déni, s a munka szervezésére egy központi koordináló testületet kell létrehozni. Ezen gondolat legismertebb

Next

/
Thumbnails
Contents