Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-06-01 / 3. szám

84

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008.

hirdetője Grósz Emil (2. kép) volt, akinek állhatatos fáradozása 1910-ben meghozta gyümölcsét, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon belül megalakult az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága [5]. A továbbképzés jelentőségének felismerése abban is megmutatkozott, hogy az 1920-as évektől kezdődően az állam jelentős anyagi támogatást nyújtott a tanfolyamok megszervezéséhez.

Ebbe a továbbképzési folyamatba kapcsolódtak be az akkor már jelentősebb számban lévő fogszakorvosok is.

A magyar fogorvosképzés első - 1844-től 1890-ig terjedő - időszaka magának a szakorvosképzésnek az elfogadtatása és megvalósítása volt [12, 13], Ebben a folyamatban Nedelkó Demeter, Barna Ignác, Árkövy József, Hattyassy Lajos, Iszlai József játszottak döntő szerepet. Tevékenységük eredményeként előbb csak fakultatív tárgyként, de 1890-től önálló szaktárgyként van jelen a fogászat a magyar orvosképzésben, mely már intézettel is rendelkezett (3. kép). A fejlődés eredményeként 1909-ben az addigi szűkös körülményeket a Stomatológiai Klinika európai hírű épülete váltotta fel (4. kép). A klinika már az 1910-es évektől részt vett az önkéntes továbbképzésben, bár ez a tevékenysége még nem rendszeres [3].

Az egyetemi klinika mellett a továbbképzés vált egyik kiemelt feladatává az ebben az időben szerveződő szakmai szervezeteknek is.

2. kép. Grósz Emil

3. kép. Egyetemi Fogászati Intézet