Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE 101. évf. 6. sz. 2008. 229 Kérdés, hogy mi lehet a jelentős szemléletbeli különb­ség oka az egyes rendelők között. Peck és munkatár­sai a következő lehetséges faktorokat említik [5]: 1. Biológiai faktor: a fogeltávolítás leggyakoribb oka a torlódás, amelynek gyakorisága nem azonos az egyes populációkban, ahol a korábbi vizsgálatok ké­ben. Vizsgálni kell, hogy az elért eredmény mennyire lesz tartós, mekkora a recidiva gyakorisága. Ezek meg­állapításához nagyszámú befejezett kezelésből szár­mazó adatra van még szükség. Tisztában kell lennünk saját felelősségünkkel a dön­téshozatalban. Különösen az egyedül dolgozó kollé-III. táblázat A kefalometriai analízis eredményeinek összehasonlítása az extrakciós és non-extrakciós csoportban ANB Arcmagasság­index ....... Interincizális szög Tweed-szög Nazolabiális szög Kezelés típusa Ext Non-ext Ext Non-ext Ext Non­ext Ext Non-ext Ext Non-ext Esetszám 173 243 173 243 173 243 173 243 173 243 Átlag 4,03 4,12 82,16 83,29 129,28 131,04 95,31 94,80 107,54 109,53 ' Szórás ±2,48 ±2,34 ±7,92 ±7,15 ± 11,60 ± 12,70 ±6,99 ±7,22 ± 12,44 ± 11,69 Szignifikancia nincs nincs nincs nincs nincs szültek (pl. Nagy-Britanniában sokkal gyakoribb, mint a mediterrán térségben; az USA-ban a genetikai hetero­genitás következménye az anomáliák nagyobb aránya). 2. Gazdasági faktor: a biztosító egyes országok­ban támogatja a fogeltávolítást, itt a fogorvos számára anyagilag előnyös lehet az extrakciós kezelést indikál­ni, máshol ez a faktor nem jelenik meg. Véleményünk szerint a szolidaritáson alapuló biztosítás esetén ez feltételezhetően nem gyakorol befolyást a kezelési tervre. 3. Társadalmi faktor: országonként eltérő az orto­­donciai kezelés elfogadottsága. Az USA-ban például, ahol a külső megjelenésnek nagy a társadalmi értéke, a fogszabályozás széles körben elfogadott, szinte a fel­nőtté válás részének tekinthető divat. Ennek következ­ménye az, hogy az enyhébb anomáliákkal rendelke­zők is gyakrabban fordulnak fogszabályozás céljából fogorvosukhoz, ami az extrakciós kezelések arányát csökkenti. Növelheti viszont az arányt olyan populáci­ókban, ahol kisebb az elfogadottság, nagyobb ellenál­lás tapasztalható a páciensek részéről, pl. a kivehető készülékek vagy headgear hordásával szemben, ezek a készülékek pedig gyakran az extrakció elkerülését célzó kezelések eszközei. Látható tehát, hogy a páciens részéről gyakran nagy nyomás nehezedik a fogorvosra a kezelési terv készí­tésekor. Az igény elsősorban az esztétikai kívánalmak kielégítésére korlátozódik. A szakember azonban nem hagyhatja figyelmen kívül az okklúziós és funkciós ke­zelési célokat sem. Napjainkban megjelenő új technikák újabb lehetősé­get jelentenek az ortodontus számára. Széles körű el­terjedésüktől sokan a fogeltávolítással járó kezelések számának csökkenését várják. Ugyanakkor itt is figye­lembe kell venni, hogy egy új technika mennyire sike­res a korrekt okklúzió és harmonikus funkció elérésé­gáknál nagy a veszély, hogy a konzultációs lehetőség hiányában, az önálló döntéshozatal következtében sokkal inkább az egyes iskolák irányvonalai érvénye­sülnek, mint egy kölcsönösen elfogadott protokoll. Prob­lémát jelent az is, hogy a praxisok saját adataikat gyak­ran titokként kezelik, a kommunikáció hiányzik. A probléma súlyát jelzik a következő epidemiológiai adatok is. Norvégiában 1988-ban az összes fogeltávo­lítás 20%-a ortodonciai indikációval történt, 1968-ban ez arány még 1% körül volt [9], Skóciában egy 15 éves követéses vizsgálat jutott arra az eredményre, hogy bár az egy betegre vonatkoztatott extrakciók száma 1984 és 1999 között mintegy 25%-kal csökkent, az or­todonciai célból történt extrakciók száma jelentősen nőtt [10]. A fogszabályozó gyakorlatok különböző kulturális, motivációs környezetben vannak jelen, ahol az együtt­működés, az egészségügy szervezettsége, a szolidá­ris biztosítás különböző formái valósulnak meg. A keze­lési tervekben szereplő extrakció gyakorisági adatai­ból ennek terápiás hatékonysága még nem ismerhető meg. Ugyanakkor regionálisan a fogszabályozási gya­korlatok nem térhetnek el lényegesen egymástól, mert a fenti körülmények hasonló formái között működnek. Országos és regionális szinten az eltérés a képzés/to­­vábbképzés színvonalától, az adaptált technikák siker­arányától, azok elfogadásától is függ. Nyilvánvaló, hogy a hasonló megítélés az extrakció tervezésében azért fontos, hogy bizalmat teremtsen és tartson fenn a fogszabályozó kezelés során. Következtetések • Az extrakciós döntést mindig az adott páciensre vo­natkoztatva (esetfüggően) kell meghoznunk.

Next

/
Thumbnails
Contents