Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
142 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. zása elsősorban a páciens caries-veszélyeztetettségének mértékétől függ. Retencióveszteség esetén - dentin laesio kizárása után - újrazárás javasolt [11, 45, 51,53], Kutatások és vizsgálatok A 60-as évek végén, a hetvenes évek elején megindultak az állatkísérletek és a többnyire gyermekeken végzett klinikai vizsgálatok. A korai klinikai vizsgálatok eredményei Bánóczy és Bruszt közlése alapján a II. táblázatban láthatók [4], A következő évtizedekben egyre több kutató foglalkozott a barázdazárással és a témakörhöz kapcsolódó problémákkal (diagnózis, indikáció, módszerek, hatékonyság). A tanulmányok nagyobb része a moláris fogakra fókuszál, és kevesebbet vizsgálja a barázdazárók praemolárisokra gyakorolt preventív hatását. Igen sok klinikai és keresztfogak barázdazárását sok esetben megfelelő módon el lehet, és érdemes is elvégezni. A fájdalmatlan, viszonylag rövid ideig tartó egyszerű eljárás eredményesen alkalmazható „bevezető” kezelésként a gyermek együttműködésének megnyerésére [2, 11,46]. A barázdazárás hatékonyságának vizsgálata A barázdazárás hatékonyságának értékelésekor két fő szempontot vesznek figyelembe, éspedig a retenciós rátát és a caries-protektív hatást. A retenció mértéke és a caries-redukció egymással összefüggő két lényeges komponens, amelynek alapján az eljárás hatékonysága értékelhető. Minél nagyobb a caries-redukció és a retenció mértéke, annál hatékonyabb az eljárás. Optimális caries-protektív hatás csak akkor mutatkozik, ha a klinikai kivitelezés lege artis történt III. táblázat Második generációs anyagokról közölt klinikai vizsgálatok eredményei Szerző Év Vizsgált fogak Retenció % Caries-mentes lezárt fogak % Megf. idő Év Wendt & Koch 1988 80.0 teljes 94.0 teljes 8 10 Romeke RG 1990 41,0 teljes 8,0 részleges 85,0 10 Simonsen RJ 1987 57,0 10 Simonsen RJ 1991 28,0 74,0 15 Chestnut et al. 1994 7000 57.0 teljes 18,0 részleges 24.0 hiány 14,4 carieses •lett 4 Wendt et al. 2001 Második moláris Első moláris 95.0 teljes vagy részleges 85.0 teljes vagy részleges caries-mentes caries-mentes 15 20 metszeti vizsgálat, tanulmány, áttekintő cikk, szakmai állásfoglalás látott napvilágot. A második generációs anyagokról közölt klinikai vizsgálatok eredményei a III. táblázatban találhatók. A legmagasabb szintű evidence-based - meta-analysis, randomizált, kontrollált - kutatások eredményeként megszülettek azok a tudományos evidenciákkal alátámasztott tézisek, amelyeknek alapján a vitás kérdések tisztázódtak és a szakmai ajánlások egységesek lehetnek. A barázdazárás caries-preventív hatása a maradó fogak barázdáiban és gödröcskéiben ma már a legmagasabb evidenciaszinten bizonyítást nyert [28, 34, 41, 43]. A jótékony hatás a maradó moláris fogak rágófelszínén [11], ezen belül az első molárisoknál érvényesül a legjobban [1], A módszert leghatásosabban és leghatékonyabban a caries szempontjából erősen veszélyeztetett gyermekeknél lehet alkalmazni [2, 11, 45, 51, 53]. Tejmolárisok esetében a caries-preventív evidencia inkomplett. [34], Ennek ellenére a tej rágó-és az egész barázda relief teljesen és hézagmentesen le van zárva [1,42], A hatékonyságot az is befolyásolja, hogy retencióveszteség esetén történt-e újrazárás. 1. A retenció mértéke A retenció mértéke meghatározó tényezője a szuvasodás elleni védelemnek. 1.1. Különböző anyagcsoportoknál Az első generációs (UV-fényre kötődő) barázdazáró anyagokra nagy retencióveszteség volt jellemző, ezek ma már nem találhatók a piacon. A kémiailag kötő második generációs anyagok már egyértelműen kis retenciósveszteségűek. Az anyagok további optimalizálása eredményeképpen megszületett harmadik generációs barázdazárók (látható fényre kötő) jó retenciós rátával eredményesen használhatók. A IV. összefoglaló táblázatból anyagcsoportok szerinti bontásban kiolvashatók a moláris fogakra vonatko-
