Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008.127-136. Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest A fogbélbetegségek és a fogbél következményes betegségeinek terápiájában(gyökérkezelés) bekövetkezett változások 100 éve a Fogorvosi Szemle közleményeinek tükrében (1908-2008) DR. NEMES JÚLIA, DR. DUHAJ SZILVIA, DR. NYÁRASDY IDA Szerzők áttekintik a fogbélbetegségek és a fogbél következményes betegségeinek témaköréből publikált 100 év magyar irodalmát. Az experimentális kutatások és klinikai vizsgálatok alkalmat adnak a szemléletváltozás követésére, amelyek a pulpa életben tartása és a pulpakezelésekre használt gyógyszerek területén bekövetkeztek. A pulpa következményes betegségeinek gyógyításában az exstirpáció mellett az ötvenes évek közepéig megtalálható az amputació. Mind az exstirpáció, mind az amputació, ezekben az években mortalexstirpaciót és mortalamputaciót jelentett. A fájdalmas fogbél devitalizálására a század közepéig alkalmazott „gyógyszer” az arzén volt. Követhetjük a fertőzött gyökércsatorna dezinficiálása, a „gyökércsúcs” helyzetének meghatározása, a gyökércsatorna feltágítása, és tömésre alkalmassá tétele és megtömése területén kialakult változásokat. Kulcsszavak: a fogbél életben tartása, a gyökércsatorna csírátlanítása, mechanikus tágítás, bemérés, gyökércsatorna-tömés A Fogorvosi Szemle elmúlt 100 évben megjelent cikkeiből átfogó képet kapunk a pulpabetegségek és a pulpabetegségek következményes betegségeinek terápiájáról, a kezelésben bekövekezett változásokról. A fogbél életben tartása Mint minden betegség terápiájában, így a fogbélmegbetegedések gyógyításában is az első lépés a diagnózis felállítása. A fogbél megbetegedéseinek első tudományos igényű rendszerbe foglalása hazánkban Árkövy nevéhez fűződik. Az 1884-ben felállított rendszer az elmúlt 100 évben a fogbél-pathologia nemzetközileg elismert alapját képezte [3, 95]. Árkövy óta számos kísérlet történt új átfogó rendszer megalkotására, azonban abban egyetértés van, hogy a legpontosabb osztályozás a kórszövettani osztályozás. A klinikai vizsgálattal klinikai diagnózist lehet felállítani, de a klinikai és a kórszövettani diagnózis, a módszerek különbözősége miatt ritkán egyezik. Lőrinczy ezért a klinikumban elegendőnek tartja a reverzibilis és irreverzibilis pulpitis elkülönítését, míg Hattyasi a koronái és a totalis pulpitis elkülönítését javasolja [3, 37, 56]. Szentpétery 1982-ben részletesen foglalkozik a kérdéssel, és megfogalmazza a feladatokat [95], A pulpa egészének, illetve egy részének életben tartása megfelel az orvosi gondolkodásnak (biológiai szemlélet). Már a századforduló idején is voltak szórványos próbálkozások a pulpa életben tartására, melyek a 20-as években is folytatódtak, egységes álláspont azonban nem alakult ki [58]. 1911-ben a „Stomatológusok Országos Egyesületének” nagygyűlésén Szabó J. átfogó képet ad a fogbélkórok terápiájáról, a gangraenás betegségek kizárásával. Definiálja a direkt és indirekt fogbélsapkázás fogalmát, ezt követően foglalkozik az ép (klinikailag ép) és a beteg fogbél konzervatív kezelésével. A klinikailag ép fogbél indirekt sapkázásánál fontosnak tartja az általa 1902-ben laboratóriumi vizsgálatokkal igazolt argentum nitricum alkalmazását a dentin csíramentesítésére, a korábban használt erős antiseptikumokkal szemben. A direkt fogbélsapkázásra az 1902-ben általa ajánlott ignipunkturát ajánlja. Az ignipunktura a szabaddá tett fogbelet „tüzes eszközzel” (kauterrel) pörkösíti, majd cinkoxyd-eugenol pasztával, illetve Fletcherrel nyomást nem okozó kötést helyez az elpörkösített fogbélre. A kauter a vérző fogbélfelületen aseptikus és felületes pörkösödést okoz, amit a fogbél rövid idő alatt kompenzál. Megjegyzi azonban, hogy a direkt sapkázási eljárások nélkülözik a tudományos ellenőrzés lehetőségét, amelyre a terápiás beavatkozásoknál szükség lenne [92], A beteg fogbél konzervatív kezelését Szabó sem direkt, sem indirekt pulpasapkázással nem ajánlja, azt csupán „empiriás kísérletezésnek tartja”. Minthogy a beteg fogbél gyógyítására nem lát esélyt, ezért a beteg fogbél eltávolítását tartja indokoltnak a fog megtartása érdekében [92], Az 1920 és 1950 közötti évek a pulpaamputáció/exstirpáció korszaka. Az 1950-es és ’60-as években a fogbél életben tartására vonatkozó felfogás a gócfertőzés előtérbe kerü-Érkezett: 2008. május 26. Elfogadva: 2008. június 3.
