Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
114 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. tosan fejlődő magzati diagnosztika eredményei ellenére a DS incidenciája folyamatosan növekszik [10], Mindezekre figyelemmel a tanulmány megkísérli irodalmi áttekintés alapján röviden összefoglalni a DS- sel kapcsolatos alapvető megállapításokat, bemutatni az újabb eredményeket és ismereteket, valamint részletesebben áttekinteni a stomatológiai szempontból fontos, különösképpen a fogágy megbetegedésének aspektusából számba vehető jellemzőket. Történeti áttekintés A betegséget 1846-ban Sequin mint „korpaszerű idiótizmus”-t írta le, majd Langdon Down 1866-ban saját összehasonlító vizsgálatai alapján „mongolizmus”nak nevezte el. Ezt követően a szakirodalomban mint Down-szindróma vált ismeretessé [7, 35], A betegség pontosabb megismerésére irányuló törekvések már a 19. században elkezdődtek, közel 90 markáns fenotípus jegy részletes leírásával, amelyek közül a legfontosabbak: alacsony testmagasság, rövid végtagok, rövid ujjak, rövid nyak, kerek arc, merev arcvonások, mandulavágású szem, kancsalság, nyeregorr, szemhéj epicanthus, gyenge izomtónus, nagyfokú ízületi flexibilitás, palmáris majomredő, mentális retardáció, korai öregedés [2, 7, 14, 15, 22, 31,33, 34]. Stomatológiai szempontból jelentős elváltozásokat állapítottak meg: a szagittálisan rövidebb és magasabb ívű szájpad [11, 34, 35, 47, 50, 51, 52], mandibula protrúzió, os nazale és maxillare hipoplazia [11, 15, 30, 35, 52], dentíció tarda [8, 26, 36, 46], makroglosszia és lingva plicata [11, 31, 36, 51], bázikus nyál pH-eltolódás [35, 53, 54], valamint súlyos fogágybetegség [4, 12, 20, 27, 35, 37, 39, 47, 48], Kevésbé jelentős elváltozásokat észleltek a fogak alaki és számbeli eltérése és az okklúziós elváltozások területén [2], Ugyanakkor nem találtak szignifikáns eltérést a caries prevalenciájában és intenzitásában [23]. A DS-nek mint autoszomális kromoszóma-rendellenességnek pontos etiológiáját csak 1959-ben tisztázták - Lejeune, Gautier és Turpin [2, 7, 14, 35], Az ezt követő időszakban a technológiai fejlődés következtében a kutatás felgyorsult. Új fenotípus-jegyeket identifikáltak: mint a veleszületett szívfejlődési rendellenességek, a gastrooesophagus reflux, a thireoidea diszfunkció, az írisz Brushfield-foltossága, a rekurrens otitis gyakoribb megjelenése [33, 42]. A 20. század második felében újabb kutatási tendenciák jelentek meg, melyek a genetikai struktúra elváltozásainak finomabb analitikájára, a kromoszómatérképek készítésére, a fehérje- és enzimszintézis elváltozásaira, immunológiai vonatkozásokra, a génlokalizáció és regulátor fehérjék szerepére, valamint a megelőzés lehetőségeire fókuszáltak [7, 32], Az 1980- as évektől az amniocentézis megjelenésével meghatározó szerepet kapott a magzati diagnosztika [30, 32, 36]. Több megbízható eljárást fejlesztettek ki (AFP, CVS, PUBS, PAPPA), melyek alkalmasak voltak intrauterin diagnózis felállítására. Alkalmazásukkal lehetőség nyílott a kromoszómaeltérések prenatalis kiszűrésére a különböző trimeszterekben nyert vizsgálati anyagból történő fehérjehormon-változások detektálása alapján [3, 24, 32], Epidemiológiai adatok A VRONY (Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása) adatai szerint a DS incidenciája hazánkban Métneki J. adatai szerint az 1970. évi 1,04 ezrelékről 1979-re 1,45 ezrelékre, 1992-re 1,77 ezrelékre növekedett [10]. Az Egyesült Államokban az Amerikai Nemzeti Gyermek Egészségügyi Intézet 2006. évi júniusi közleménye szerint - megerősítve korábbi tudományos forrásokat - már 800-1000 szülésre jut 1 DS- es újszülött [18]. 2004-ben a hazai szülő nők átlagos életkora Tankó L. adatai szerint 32,5 év volt, miközben a 35 évnél fiatalabb nőktől származott a DS-sel született újszülöttek több mint 60%-a [10]. 1909-óta ismeretes, hogy a DS manifesztációja gyakoribb idősebb szülő nőknél [7, 32, 44], Az életkori határt a szakirodalom 35. életévben jelöli [10, 18, 32], A két életkori terminus aggasztóan közelít egymáshoz. Mindezekre figyelemmel valószínűsíthető, hogy ezt a trendet megállítani csak konzekvens interdiszciplináris együttműködéssel lehetséges [9, 21,49], Génstruktúra-vizsgálatok A DS genetikai identifikációja szerint a 21-es kis akrocentrikus G kromoszóma numerikus és strukturális elváltozásai okozzák a DS manifesztációját. A genetikai hiba egyrészt numerikus elváltozásként, mint rendellenes kromoszóma eloszlásból származó triszómia, másrészt strukturális elváltozásként, mint transzlokáció manifesztálódik valamennyi sejtben. Ez utóbbi esetben törés következtében a letört kromoszómaszegment eredeti helyről másik helyre kerül át. Okozhat még hibát centrikus fúzió, mint strukturális elváltozás, amelyben a törést követően a tört végek a pericentrikus régióban egyesülnek. Oka lehet még pericentrikus inverzió, ahol az egyesülés megfordítva történik, valamint szatellita asszociáció, amikor az akrocentrikus kromoszómák sejtosztódáskor hibásan válnak szét. Manifesztálódó mozaicizmus esetében csak a hibás sejtek utódai lesznek rendellenes összetételűek [29, 30, 35, 41,42, 44], Az 1960-70-es évek kutatásának középpontjában a génlokalizációs módszerek kidolgozása és alkalmazása (funkcionális cis-transz-próbák, rekombinációs próbák, mutációs és átrendeződési próbák), valamint a DNS-hez kötődő fluorchrom közbeiktatásával fotoelektromosan detektálható kromoszóma sávdiagnosztika állt.
