Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-12-01 / 6. szám

303

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007.

tozó szópárokat egyszerre vettük fel. A hangelemzések során Praat 4.1.12. típusú programot használtunk. A program segítségével a szavak hangszínképéből kijelöltük a vizsgálandó hang teljes hosszát az előtte és utána következő magánhangzóktól egyértelműen elválasztva. A program képes a kijelölt területen lévő információt számokkal megadni. Számsorok formájában megkaptuk minden egyes páciens esetén a vizsgált mássalhangzók formánsainak frekvenciaértékeit, melyeket Microsoft Office Excel 2003 típusú program segítségével dolgoztunk fel.

Az eredmények kiértékeléséhez ismételt méréses variancia-analízist alkalmaztunk, a páronkénti összehasonlítás Sidak-féle korrekcióval történt (SPSS 15.0). Az idő és a formánsok esetében nemek szerint a vizsgált hang (szó) és a pótlás hatását vizsgáltuk különböző sorrendben, így két és három tényező kölcsönhatásait is figyelembe vettük. A szignifikancia-vizsgálatoknál a p<0,05 szintű szignifikáns eltéréseket közöltük.

Eredmények

A vizsgálatban részt vevő betegek átlagosan 11 éve viseltek teljes alsó és felső protézist, a vizsgálat idején átlagosan a harmadik műfogsort használták.

Az 1. ábrán a vizsgált mássalhangzók közül az „s” hang basa szóban kialakult formánsainak frekvenciaértékei láthatóak - pótlással (sárga oszlopok) és pótlás nélkül (kék oszlopok) - Hz-ben megadva. A vizsgált mássalhangzók túlnyomó többségében az ezen a diagramon látható értékmegoszlást kaptuk, a vizsgált hangok formánsainak frekvenciái magasabbra helyeződtek felső lemezes fogpótlás használata esetén, mint pótlás nélkül.

A statisztikai analízis szerint általánosságban a formánsokra a protézis jelenléte vagy hiánya az F2 és F4-es formánsok esetében volt szignifikáns hatással. Pótlással a formánsok frekvenciaértékei magasabbra helyeződtek: F2 esetén p=0,015; F4 esetén p=0,021. A formáns-szó-protézis kölcsönhatásának vizsgálatakor - formánsok egyenkénti vizsgálata különböző szavak esetében pótlással és anélkül - az alábbi eredményeket kaptuk: a kacsa szóban lévő „cs” hangzó esetében a pótlás jelenléte szignifikánsan megnövelte a formánsok frekvenciaértékeit F3 és F4 esetében. A formáns-protézis-szó kölcsönhatás vizsgálata - formánsok egyenkénti vizsgálata pótlással és anélkül a különböző szavak esetében (2-2 szó összehasonlítása) - során az alábbiakat tapasztaltuk: F1 esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a fogpótlás jelenléte, hiánya és a 2 ugyanazon hangot tartalmazó szó vizsgálata esetén. F2 vizsgálatakor pótlással a kicsi és kacsa szavakban elhelyezkedő „cs” (p=0,014), illetve a pici és paca szavakban jelenlévő „c” hangok esetén (p=0,005) találtunk szignifikáns eltérést. Fogpótlás nélkül ugyanezen formáns vizsgálatánál ugyancsak a „cs” és „c” hangok esetében kaptuk szignifikáns eredményt. F3

formánsok vizsgálatakor a statisztikai analízis alapján pótlással az „s” hang esetében a vese, basa szavakban (p=0,017), protézis nélkül a „cs” hangzónál (p=0,000) a kicsi, kacsa szavakban volt szignifikáns az eltérés. F4 vizsgálatakor pótlással a különböző hangok esetében nem volt eltérés, fogpótlás nélkül a „cs” hangzónál a kicsi, kacsa szavakban azonban a különbség szignifikáns volt (p=0,016). A formáns-szó-nem-protézis kölcsönhatás vizsgálatakor az alábbi eredményeket kaptuk: F1 vizsgálatakor egy esetben: a hátul képzett magánhangzók között lévő „cs” hangnál (kacsa szóban kiejtve) nők esetében lemezes pótlással és anélkül is szignifikáns eltérést kaptunk (p=0,022). F2 esetén nem találtunk ezen kölcsönhatások vizsgálata során szignifikáns eltérést. F3 vizsgálatakor ugyancsak a „cs” hang esetében (kacsa szóban vizsgálva) a nőknél találtunk szignifikáns eltérést fogpótlással és anélkül (p=0,016). F4 adatainak értékelése során a basa szóban elhelyezkedő „s” hang esetén a férfiaknál (p=0,047), a nőknél a kacsa szóban lévő „cs” hang esetén találtunk a fogpótlások viselése és nem viselése között szignifikáns különbséget (p=0,021). A formáns-protézis-nem-szópárok kölcsönhatásának vizsgálata során az alábbi eredményeket kaptuk: F1 esetén egyik csoportban sem találtunk szignifikáns eltérést. F2 vizsgálatánál fogpótlással a férfiak esetében a „cs” hangok esetében a kicsi, kacsa szópár esetében találtunk szignifikáns eltérést (p=0,043), míg a nőknél a „c” hang vizsgálatakor a pici, paca szópár esetében (p=0,032). Lemezes fogpótlás nélkül a férfiak és nők esetében is a „cs” (kicsi, kacsa) (férfi p=0,000; nő p=0,000) és a „”c” (pici, paca) (férfi p=0,021; nő p=0,006) hangzóknál találtunk szignifikáns eltérést. F3 esetén fogpótlással a nők és férfiak között sem találtunk szignifikáns eltérést, protézis nélkül a férfiak (p=0,001) és nők esetében (p=0,001) is a „cs” hangzónál (kicsi, kacsa). F4 esetén sem fogpótlással, sem fogpótlás nélkül, sem a nők, sem a férfiak esetében nem találtunk eltérést ezen kölcsönhatás vizsgálatánál.

A 2. ábra alapján a beszédhangok képzésére felhasznált időről kapunk felvilágosítást. A vizsgált hangot a szóval jelenítettük meg, hogy arról is felvilágosítást kapjunk, hogy elöl vagy hátul képzett magánhangzók között helyezkedtek el. A hangfelvételek kiértékelése során a hangzók kiejtéséhez szükséges időátlagok minden esetben lecsökkentek a pótlás jelenléte során, így a protézis jelenléte megkönnyítette az artikulációt.

A statisztikai analízis során az alábbi eredményeket kaptuk a hangok kiejtési idejét tekintve: A lemezes fogpótlás hatása a hangok kiejtési idejére összességében szignifikáns, azonban ez nem minden hang esetében érvényes (p=0,006). A protézis jelenléte a különböző szavak és hangok néhány esetében szignifikánsan csökkentette a hangok kiejtésének idejét: kacsa „cs” esetében p=0,026; kicsi „cs” esetében p=0,007; paca „c” esetében p=0,033; a többi hang esetén is csökkent a képzésre felhasznált idő, de ezen különbségek nem voltak szignifikánsak. A szó-nem-protézis kölcsönha