Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
304 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. tás vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy a „cs” hangot a kicsi szóban kiejtve a férfiak között a fogpótlás viselése szignifikánsan lecsökkentette a hang kimondásának idejét (p=0,008). Ezen kölcsönhatás vizsgálatakor a férfiak esetében még az „s” hang (vese szóban) kimondásakor találtunk összefüggést a lemezes fogpótlással és fogpótlás nélküli kiejtésben (p=0,039). A nők esetében egyik hang kiejtési idejét tekintve sem találtunk szignifikáns összefüggést fogpótlással vagy a nélkül kiejtve. A protézis-nem-szópár kölcsönhatás vizsgálatakor egy esetben sem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között a hangok kiejtésének idejét tekintve. Megbeszélés Az előzőleg leírt kísérletekből kiderült, hogy a természetes, megtartott fogazató egyénekkel való összehasonlításban a fogatlan állapot a formánsok frekvenciájának alacsonyabbra helyeződését vonta maga után. Vizsgálatunk során a legalább egy éve teljes lemezes fogpótlást viselő pácienseinknél értékeltük a kiejtett mássalhangzók formánsainak frekvencia-értékeit, valamint kiejtésük időtartamát. Azt tapasztaltuk, hogy a már inkorporálódott fogpótlás viselésének pozitív hatása volt a beszédhangok képzésére, a formáns frekvenciákat magasabbra helyezte, tehát az ép, megtartott fogazattal rendelkező páciensekre jellemző értékekhez közelítette. A hangok képzésére fordított idő az esetek 100%-ában csökkent lemezes fogpótlás viselésekor. állapothoz. Egy másik teória, hogy a fogpótlás részelemeinek kialakítása negatívan is befolyásolhatja a hangképzést (például túl nagy palatinális vastagság). A részelemeket általános szabályok alapján készítették, nem történtek fonációs vizsgálatok, amelyek alapbasa szó esetén a formánsfrekvenciák formánsok o pótlással □ pótlás nélkül 1. ábra. A „basa" szó kimondása során az „s” hang formánsainak frekvenciaértékei hátul fent képzett rövid magánhangzók között ján a hangképzést illetve módosítást az egyénnek megfelelően alakították volna. A vizsgált szavak esetében átlagosan több idő kellett a mássalhangzók kiejtéséhez fogpótlás nélkül, mint fogpótlással, tehát a fogmű jelenléte megkönnyítette az artikulációt. A fogpótlás megfelelően kialakított részei (például: műfogak, műíny) artikuláló elemeket alkotnak, melyek a fogatlanná válás során elvesztett arhangzók kimondásának időtartama 2. ábra. A vizsgált hangok képzési idejének átlagai fogpótlással (+p) és fogpótlás nélkül (-p) a kiválasztott szavakban Néhány esetben közel azonos formáns frekvenciákat kaptunk a fogpótlással és a nélkül képzett beszédhangok vizsgálatakor. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy egyes páciensek jól alkalmazkodtak a fogatlan tikuláló párokat helyettesíteni képesek, így egyéntől függő inkorporációs idő után a páciens szinte sajátjaként képes használni a fogpótlást. Vizsgálatunkban az inkorporálódott teljes felső le-
