Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
78 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. energiájú foton-elnyelődés (dual-energy-photon absorptiometry - DPA), kettős energiájú röntgen-elnyelődés (dual-energy x-ray absorptiometry - DEXA) [26, 27, 33]. A „single” és „dual” elnevezés arra utal, hogy mennyi különböző energiaszintű fotonsugárzást mérnek. A készülékek sugárforrás és érzékelők segítségével mérik a besugárzást követő gamma foton elnyelődés mértékét, illetve ezt kiegészítve mérhetik a visszaverődő sugárzás nagyságát is. A sugárforrásként radioaktív anyag (125l, 153Gd), illetve röntgensugárcső szolgálhat. Az eljárás során eredményként kapott denzitás értékekből kiszámolható a választott csontterület ásványianyag-tartalma. A DEXA készülékeket elsődlegesen a gerincen és csípőn végzett mérésekhez használják. A perifériás méréseket SPA és SXA eszközökkel végzik, melyeknek lényegesen alacsonyabb az üzemeltetési költsége, kisebb a sugárterhelés és a gép helyigénye is kevesebb. Újabban egyes gyártók kifejlesztettek speciálisan perifériás területeken használatos ún. perifériás DEXA készülékeket, amelyek üzemeltetési feltételei még kedvezőbbek. A mérések kivitelezését könynyíti, hogy az ún. „üvegkádat” sem kell használni a lágyrész-elnyelődés kompenzálására, mint az SPA, SXA esetében [2]. Napjainkban terjedt el szélesebb körben az ultrahang-elnyelődés mérésén alapuló ún. kvantitatív ultrahang-eljárás [2], A CT kivételével ezek az eszközök a maxillofaciális területen végzett denzitás mérésekhez az anatómiai adottságok miatt nem megfelelőek. Ezért kerültek előtérbe a röntgenfilm alapján végzett mérések. Az irodalomban számon tartott első értékelhető röntgenfilmen végzett denzitometriás mérés Mack nevéhez fűződik [25]. Azóta számos eljárás vált ismertté panoráma röntgen, periapicalis, szárnyas film, illetve módosított filmek felhasználásával. A különböző mérések értékeléséhez és az összehasonlíthatósághoz elengedhetetlen a feltételek állandóságának biztosítása. Egyazon beteg különböző időben készített felvételeihez gyakran alkalmaznak filmtartóra erősített lenyomatanyagot, amely rögzíti az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét, és biztosítja a következő felvételnek az előzővel azonos helyzetét. A filmkidolgozás állandósága is csak további kiegészítéssel valósítható meg. Leggyakrabban a röntgenfilmre erősített különböző, ismert vastagságú anyagot alkalmaznak, amely expozíciókor a vizsgált területtel együtt látható. Azonos anyagból növekvő vastagságú rétegeket felhelyezve kalibrációs léptéket kapunk. A lépték egyes elemeinek röntgenfilmre került képét ezután denzitométerrel megmérik. A mérést követően az eredmények egy matematikai görbét határoznak meg, amely alapján a továbbiakban mért csontdenzitás kifejezhető a fém vastagságával. Az eljárás tehát lehetővé teszi, hogy ugyanazzal a röntgenkészülékkel készített felvételek összehasonlíthatóak legyenek (1. ábra). A célra legszélesebb körben az alumínium terjedt el, mert atomszáma közel van a csont szervetlen alkotóinak atomszámához. Minél közelebb van egymáshoz a két elemnek az atomszáma, annál inkább hasonló mértékben gyengítik a röntgensugarakat. Az állcsontok denzitometriai vizsgálatakor az alumínium esetében azonban túl vastag rétegeket (4,5-8 mm) kellene a filmre vinni az ekvivalens csont-denzitások méréséhez. A mérések könynyítésére emiatt számos más anyagot is alkalmaznak: réz [4, 35], nikkel [3, 8], oldat formájában CsCI, CaCI2 [13] illetve ethanol (zsírszövet ekvivalens) és víz (lágyrész ekvivalens). Az előhívott felvételek kiértékelése történhet denzitométer [9, 21] illetve számítógép segítségével [18, 19]. Mint már említettük, mindkét esetben fontos a mérési területek (region of interest - ROI) reprodukálható, egyértelmű meghatározása [4, 20, 22, 23, 30], Panoráma-felvételeken a 10 százalékot meghaladó minimális csontveszteség ilyen méréssel már értékel-1. ábra. Röntgenfilm kazettára erősített hat különböző vastagságú rézlemez röntgenképe (a) és annak denzitási görbéje (b), ami alapján az adott helyen mért csontdenzitás a lemez vastagságával kifejezhető [17], hető. A módszer segítségével különböző indexek, közöttük a mandibularis kortikális index (mandibular cortical index - MCI) [14] és csontminőség-index (bone quality index - BQI) [24] felhasználásával összevethetők a vizsgálati eredmények. Az indexek segítségével kerestek összefüggéseket a csont minőségére, a rezorpciós folyamatok dinamikájára, mértékére vonatkozóan. Továbbá megfigyelték és értékelték az osteoporosis következtében kialakuló változásokat. Klemetti és munkatársai [14] által kidolgozott mandibuláris kortikális index (MCI) a mandibula bázisánál látható kortikális régió megjelenési formáinak felosztáoptikai 9 c; denzitás 2,3 ...... S............ 2,1 —f--------------1.9 1.7 1.5 0,05 0,1 0,15 0,2 0,25 kalibrációs lépték vastagsága (mm)
