Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. 71-76. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Kar, Fogszabályozási Osztály* Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Kar, Konzerváló Fogászati Tanszék*’ Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék*** Allergiás betegek fogszabályozó kezelésének lehetőségei Esetismertetés DR. VITÁLYOS GÉZA*, DR. TÖRÖK JUDIT*, DR. MÁRTON ILDIKÓ**, DR. SZEPESI MÁRTA***, DR. RADIOS TÜNDE***, DR. HEGEDŰS CSABA*** Napjainkban az allergiás panaszokkal küzdő betegek száma világszerte egyre nő. Az allergiás reakciók kiváltásáért leggyakrabban a nikkel, higany, benzoil-peroxid, formaldehid, MMA, HEMA, EGDMA, TEGDMA tehetők felelőssé. Az általuk kiváltott kontakt allergia az ezen allergénekkel történő kontamináció során alakul ki az arra prediszponált egyénekben. A kontakt allergia gyakorisága gyerekeknél gyakran alábecsült, holott több tanulmány is beszámol róla. Az utóbbi időben rendkívül kedvező fizikai tulajdonságai miatt igen széles körben alkalmazzák a magas nikkel és titántartalmú íveket, és az allergiás reakciók kialakulásáért az ezen, illetve más nikkeltartalmú ívek és egyéb anyagok korróziója során szabaddá váló nikkelionok tehetők felelőssé. Az allergiás betegek fogszabályozó kezelésében jó lehetőségnek tűnik az eddig főként esztétikai szempontok miatt különféle anyagokkal bevont ívek használata, mely bevonó anyagok lehetnek pl. a titánnitrid, epoxigyanta, teflon, arany. Egyes szerzők az epoxibevonattal ellátott ívek használatát javasolják nikkel-túlérzékeny betegek kezelésére, annak ellenére, hogy a bevonatanyaggal illetve annak alkotórészeivel szemben is allergiás reakciók alakulhatnak ki. A szerzők jelen munkájukban két fémallergiás (nikkel II szulfát, krómszulfát) beteg esetismertetésével szeretnék bemutatni az allergiás betegek fogszabályozó kezelésének egy lehetőségét. Az elvégzett kezelések során, az általuk használt anyagokkal szemben betegeiknek sem objektív, sem szubjektív, allergiás jellegű panaszai nem voltak. Kulcsszavak: kontakt allergia, allergének, korrózió, nikkel, bevont ívek, epoxibevonat, teflon Az allergiás megbetegedésben szenvedők száma világszerte növekvő tendenciát mutat [21]. Hazai adatok és nemzetközi epidemiológiai felmérések alapján közel 20%-osra tehető az allergiás megbetegedések gyakorisága a vizsgált populációkban [12, 13, 20]. Az előrejelzések sem túl derűlátóak e tekintetben, ugyanis nemzetközi adatokon alapuló prognózis szerint az elkövetkező évtizedben a gyakoriság mértéke megközelítheti a világ lakosságának mintegy 50%-át [14]. Spanyol kutatók 2005-ben végzett vizsgálataik során az allergiás eredetű kontakt dermatitisz (ACD) előfordulási gyakoriságát tíz év körüli gyerekeket vizsgálva 52%-osnak találták [3], Német kutatók hasonló eredményre jutottak, és az általuk 1995 és 2002 között vizsgált 6 és 12 év közötti gyerekek 52,6%-a, míg a 13 és 18 éves kor közötti gyerekek 49,7%-a szenvedett kontakt allergiában [5]. Olasz kutatók 7 éves vizsgálati periódus alatt, féléves-12 éves korosztályban 42%-os pozitív allergiateszt előfordulási arányt találtak [10]. Amerikai kutatók 2001-2002-ben végzett vizsgálatai szerint a populáció 69%-a szenved valamilyen, teszttel igazolható allergiában [14]. A szervezet idegen anyagok szubtoxikus dózisával való találkozására adott kedvezőtlen válaszreakcióját hiperszenzitivitásnak nevezzük. A hiperszenzitivitási reakciók három különböző mechanizmust foglalnak magukban: allergia, intolerancia, hiperreaktivitás. Az intolerancia-reakciók általában táplálékkal, vagy a metabolizmus veleszületett hibáival kapcsolatban alakulhatnak ki, míg a hiperreaktivitási reakciók illóanyagokkal állhatnak összefüggésben. Az allergia szerzett állapot, ami a szervezet túlreagálását jelenti egy idegen anyaggal történő kontaktus után, és kialakulása genetikai prediszpozícióra, valamint az idegen anyaggal való korábbi szenzibilizációra vezethető vissza [6]. A fogászati kezelések gyakoribb allergénjei két anyagcsoportba oszthatók: fémek és polimerek. A fémek közül megemlíthető a Ni, Co, Pd, Cu, Zn, Hg, míg a polimerallergiák jellemző allergénjei a polimerek alkotórészei, mint pl. a monomerek, stabilizátorok, akcelerátorok, iniciátorok, és azok degradációs termékei. A fogszabályozó kezelésekkel leggyakrabban öszszefüggésbe hozható allergén a nikkel [1, 4], Az allergiás reakciók kialakulását a nikkeltartalmú fémötvöze-Erkezett: 2006. május 2. Elfogadva: 2007. február 1.
