Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
61 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. tozás 42%-át képezi. Nőknél a kemény szájpadon volt a legtöbb eltérés, amely az összes elváltozás mintegy 24%-a, ez az érték közel azonos a búkká nyálkahártyájának elváltozásaival (3. ábra). FÉRFIAK 0,04% 42% NŐK Oijtkpii ■ iZ íjzug; □ t|ik □ íthtjlís □ szijfenék ■ nyelv Oké meny izájptd ■ légy szíjpid ■ ilutolíns g» íme 3. ábra. Szájüregi nyálkahártya-elváltozások lokalizáció szerinti százalékos megoszlása, nemenként A statisztikai régiókat figyelembe véve a legkevesebb elváltozást a Dél-Dunántúli Régióban regisztrálták 6,7%-ban, míg a legtöbb elváltozás a Közép-Dunántúli Régióban fordult elő (12, 1%). Az elváltozások előfordulásának száma a többi régióban az alábbi sorrendben alakult; Dél-Alföld 7,4%, Észak-Magyarország 10,1%, Közép-Magyarország 10,1%, Észak-Alföld 10,3%, Nyugat-Dunántúl 10,8%. Összehasonlítva az elváltozások százalékos megoszlását régiónként, nemek szerint, az eredmények a következők: férfiak 4. ábra. Szájüregi nyálkahártya-elváltozások százalékos megoszlása statisztikai régiónként, nemenként (férfiak/nők, százalékban) esetén az elváltozások száma arányaiban korrelál az összesített adatokkal: a legtöbb elváltozás a Közép- Dunántúli Régióban található: ez az arányszám mintegy 15%. A legkevesebb szájüregi nyálkahártya elváltozást férfiak esetében a Dél-Dunántúli Régióban találták, amelynek értéke 6, 7%. Nőknél a legmagasabb előfordulási arány 11,9%, ez mind az Észak-Alföldi, mind a Nyugat-Dunántúli Régiónál közel azonos, a legkevesebb elváltozás a Dél-Alföldi Régióban fordult elő (6, 1%) (4. ábra). A vizsgált páciensek kérdőíves kérdéseire adott válasza szerint a rendszeresen fogorvoshoz fordulók közötti populáció 6, 4%-ában, míg a kizárólag panasz esetén fogorvoshoz fordulók 11%-ában volt regisztrálható a szájüregi nyálkahártyán klinikailag az éptől eltérő képlet. A fogorvoshoz járás rendszeressége szempontjából figyelembe vett két kategória és a szájnyálkahártya-eltérések gyakoriságát reprezentáló értékek közötti összefüggés jelentős volt, azonban statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak a vizsgált populációban (p>0,05). Míg a rendszeresen dohányzók 11, 8%-nál volt a szájüregi nyálkahártyán elváltozás, addig ez az arány a nem, vagy nem rendszeresen dohányzók esetén 9, 1%. Az összes nyálkahártya-elváltozás között a bukkán az elváltozások a nem dohányzók esetén 34%ban, míg a rendszeresen dohányzók körében közel duplájában, 64%-ban voltak megtalálhatók, a dohányzás és a bukkális nyálkahártya elváltozásai között szignifikáns összefüggés mutatkozott (p<0, 05). Megbeszélés A WHO szerint a szájüregi rák megelőzéséhez rendszeres epidemiológiai adatok gyűjtése szükséges az egyes országok rákos megbetegedéseinek prevalencia és rizikófaktor adatairól. A fogorvosoknak igen aktív szerepük lehet a rizikótényezők szűrésében, a daganatmegelőzést szolgáló programokban, illetve az elváltozások korai felismerésében. A Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma által korábban kiadott módszertani levelek célja volt, hogy a korai diagnózist elősegítsék, azon meggondolás alapján, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége fogászati kezelés kapcsán a fogorvosnál előbb-utóbb megfordul [11, 12], Hasonló célokat és ajánlásokat nemzetközi munkaértekezleten is meghatároztak [3]. Tapasztalat, hogy a daganatos elváltozások nagyobb részét későn diagnosztizálták, beküldésükkor már inoperábilis állapotban voltak. Budapesti felnőttek körében végzett nyálkahártya-elváltozásokra irányuló vizsgálatsorozat esetén leggyakrabban leukoplákiát diagnosztizáltak, melynek előfordulási gyakorisága az előző időszakhoz képest emelkedő tendenciát mutat [2, 6]. Jelen tanulmányban a szerzők a szájüregi nyálkahártya-elváltozásokat, az éptől való eltéréseket térképezték fel, nem csupán a prekancerózus elváltozásokat, hiszen a vizsgálat jellege és a diagnosztizálás korlátozott lehetőségei nem tették lehetővé a talált elváltozások mélyre ható diagnosztizálását, noha a korai diagnózis, a prekancerózus elváltozások felismerése növeli a malignus szájtumorok gyógyulási esélyét [1], Jelen felmérés eredményei tendenciáikban korrelálnak korábbi vizsgálatok eredményeivel a legveszélyeztetettebb korcsoport tekintetében. A hazai vizsgálathoz hasonló felmérést végeztek az Amerikai Egyesült Államokban 1988-1994 között, ahol a nyálkahár
