Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-04-01 / 2. szám

61 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. tozás 42%-át képezi. Nőknél a kemény szájpadon volt a legtöbb eltérés, amely az összes elváltozás mintegy 24%-a, ez az érték közel azonos a búkká nyálkahár­tyájának elváltozásaival (3. ábra). FÉRFIAK 0,04% 42% NŐK Oijtkpii ■ iZ íjzug; □ t|ik □ íthtjlís □ szijfenék ■ nyelv Oké meny izájptd ■ légy szíjpid ■ ilutolíns g» íme 3. ábra. Szájüregi nyálkahártya-elváltozások lokalizáció szerinti százalékos megoszlása, nemenként A statisztikai régiókat figyelembe véve a legkeve­sebb elváltozást a Dél-Dunántúli Régióban regisztrál­ták 6,7%-ban, míg a legtöbb elváltozás a Közép-Du­nántúli Régióban fordult elő (12, 1%). Az elváltozások előfordulásának száma a többi régióban az alábbi sor­rendben alakult; Dél-Alföld 7,4%, Észak-Magyarország 10,1%, Közép-Magyarország 10,1%, Észak-Alföld 10,3%, Nyugat-Dunántúl 10,8%. Összehasonlítva az elváltozások százalékos megoszlását régiónként, ne­mek szerint, az eredmények a következők: férfiak 4. ábra. Szájüregi nyálkahártya-elváltozások százalékos megoszlá­sa statisztikai régiónként, nemenként (férfiak/nők, százalékban) esetén az elváltozások száma arányaiban korrelál az összesített adatokkal: a legtöbb elváltozás a Közép- Dunántúli Régióban található: ez az arányszám mint­egy 15%. A legkevesebb szájüregi nyálkahártya el­változást férfiak esetében a Dél-Dunántúli Régióban találták, amelynek értéke 6, 7%. Nőknél a legmaga­sabb előfordulási arány 11,9%, ez mind az Észak-Al­földi, mind a Nyugat-Dunántúli Régiónál közel azonos, a legkevesebb elváltozás a Dél-Alföldi Régióban for­dult elő (6, 1%) (4. ábra). A vizsgált páciensek kérdőíves kérdéseire adott vá­lasza szerint a rendszeresen fogorvoshoz fordulók kö­zötti populáció 6, 4%-ában, míg a kizárólag panasz esetén fogorvoshoz fordulók 11%-ában volt regisztrál­ható a szájüregi nyálkahártyán klinikailag az éptől el­térő képlet. A fogorvoshoz járás rendszeressége szem­pontjából figyelembe vett két kategória és a szájnyál­­kahártya-eltérések gyakoriságát reprezentáló értékek közötti összefüggés jelentős volt, azonban statisztikai­lag nem bizonyult szignifikánsnak a vizsgált populáci­óban (p>0,05). Míg a rendszeresen dohányzók 11, 8%-nál volt a szájüregi nyálkahártyán elváltozás, addig ez az arány a nem, vagy nem rendszeresen dohányzók esetén 9, 1%. Az összes nyálkahártya-elváltozás között a buk­­kán az elváltozások a nem dohányzók esetén 34%­­ban, míg a rendszeresen dohányzók körében közel duplájában, 64%-ban voltak megtalálhatók, a dohány­zás és a bukkális nyálkahártya elváltozásai között szignifikáns összefüggés mutatkozott (p<0, 05). Megbeszélés A WHO szerint a szájüregi rák megelőzéséhez rend­szeres epidemiológiai adatok gyűjtése szükséges az egyes országok rákos megbetegedéseinek prevalen­­cia és rizikófaktor adatairól. A fogorvosoknak igen ak­tív szerepük lehet a rizikótényezők szűrésében, a da­ganatmegelőzést szolgáló programokban, illetve az elváltozások korai felismerésében. A Fog- és Szájbe­tegségek Szakmai Kollégiuma által korábban kiadott módszertani levelek célja volt, hogy a korai diagnózist elősegítsék, azon meggondolás alapján, hogy az or­szág lakosságának túlnyomó többsége fogászati ke­zelés kapcsán a fogorvosnál előbb-utóbb megfordul [11, 12], Hasonló célokat és ajánlásokat nemzetközi munkaértekezleten is meghatároztak [3]. Tapasztalat, hogy a daganatos elváltozások nagyobb részét későn diagnosztizálták, beküldésükkor már inoperábilis ál­lapotban voltak. Budapesti felnőttek körében végzett nyálkahártya-elváltozásokra irányuló vizsgálatsorozat esetén leggyakrabban leukoplákiát diagnosztizáltak, melynek előfordulási gyakorisága az előző időszakhoz képest emelkedő tendenciát mutat [2, 6]. Jelen tanul­mányban a szerzők a szájüregi nyálkahártya-elválto­zásokat, az éptől való eltéréseket térképezték fel, nem csupán a prekancerózus elváltozásokat, hiszen a vizs­gálat jellege és a diagnosztizálás korlátozott lehetősé­gei nem tették lehetővé a talált elváltozások mélyre ható diagnosztizálását, noha a korai diagnózis, a pre­kancerózus elváltozások felismerése növeli a malig­nus szájtumorok gyógyulási esélyét [1], Jelen felmérés eredményei tendenciáikban korre­lálnak korábbi vizsgálatok eredményeivel a legveszé­lyeztetettebb korcsoport tekintetében. A hazai vizsgá­lathoz hasonló felmérést végeztek az Amerikai Egye­sült Államokban 1988-1994 között, ahol a nyálkahár­

Next

/
Thumbnails
Contents