Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-04-01 / 2. szám

60

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007.

A szájüregi nyálkahártya-elváltozások döntő része nem tekinthető nagy jelentőségűnek, mivel akár kezelés nélkül is meggyógyulhat. Másik része viszont a prekancerózisok csoportjába tartozik. A nyálkahártya-elváltozások stomato-onkológiai szempontból jelentős elváltozásait daganatmegelőző léziókra és állapotokra oszthatjuk [9, 15], ezen nyálkahártya-elváltozások felismerése, korrekt diagnosztizálása és korai kezelése a daganat-prevenció alappilléreit képezik [1],

Célkitűzés

Jelen keresztmetszeti vizsgálat célja a szájüregi nyálkahártya-elváltozások (az éptől való bármely eltérés) előfordulási gyakoriságának felmérése, az adatok nem, életkor (WHO korcsoportok), szájüregi lokalizáció, illetve statisztikai régiók szerinti feldolgozása, az elváltozások előfordulásának értékelése a fogorvoshoz járás rendszerességének, illetve a dohányzási szokásokkal összefüggésben. A vizsgálók nem tettek különbséget az elváltozás típusai között, céljuk volt, hogy a vizsgálatot követő beutalás alapján történt megfelelő diagnosztizálás után a daganatmegelőző állapotok, illetve az ezzel rendelkező egyének felismerésre és gondozásba kerüljenek.

Vizsgálati anyag és módszer

A Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának kalibrált orvosai 2003-2004-ben részletes sztomatológiai vizsgálatot végeztek a hazai felnőtt korú lakosság körében. A vizsgálók kalibrálása a WHO ajánlásai szerint történt [17], A szűrővizsgálatokon a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan 4606, beleegyező nyilatkozatot tevő önkéntes személy (2923 nő és 1683 férfi) vett részt. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében felölelték az ország egész területét, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükben élő lakosságot egyaránt.

A szájüregi nyálkahártya vizsgálatok mesterséges megvilágítás mellett, megtekintéssel és tapintással történtek. A vizsgálók elváltozásnak regisztrálták a nyálkahártyán észlelt klinikailag éptől való eltéréseket. A szájüregi elváltozásokról készült fotókat digitális módszerrel archiválták, kérdőív segítségével mérték fel a fogorvoshoz járás rendszerességét és a dohányzási szokásokat. A kapott információk az erre a célra készített számítógépes program segítségével a helyszínen kerültek rögzítésre. A vizsgálati helyszínek sokfélesége - főváros, nagyvárosok, kistelepülések - ellenére a kapott adatok bizonyos demográfiai-topográfiai aránytalanságot mutattak, ezért az adatok ún. „súlyozás”-sal kerültek feldolgozásra [5]. A statisztikai feldolgozás során SPSS for Windows 10.05 programcsomagot, illetve ANOVA tesztet alkalmazták. Az adatok feldolgozása a következő szempontok alapján történt: nem; életkor (WHO korcsoportok: 19 év alattiak; 20-34 év közöttiek; 35-44 év közöttiek; 45-64 év közöttiek; 65- 74 év közöttiek; 75 év felettiek); régiók (Dél-Dunántúl; Dél-Alföld; Közép-Magyarország; Nyugat-Dunántúl; Észak-Alföld; Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl); szájüregi lokalizáció (ajakpír; szájzug; ajak; áthajlás; búkká; szájfenék; nyelv; kemény szájpad; lágy szájpad; alveoláris gerinc); fogorvoshoz járás rendszeressége (rendszeresen vagy csak panasz esetén fogorvoshoz járók); illetve dohányzási szokások (nem vagy nem rendszeresen dohányzók, illetve rendszeresen dohányzók).

Eredmények

A szájüregi nyálkahártya-elváltozások előfordulási gyakoriságának vizsgálatakor országosan a férfiak 10, 14%-nál, míg a nők 9, 41%-nál találtak a szerzők a szájüregi nyálkahártyán elváltozást.

A WHO korcsoportoknak megfelelően a legveszélyeztetettebb korcsoport férfiaknál és nőknél is a 45-64 év közöttiek csoportja, mivel az előző korcsoporthoz képest az elváltozások aránya ebben a korcsoportban mintegy 94%-al nagyobb, 7,2%-ról 14%-ra növekedett. Nők esetén ebben a korcsoportban az előfordulási arány 11,5%, ez az adat az előző korcsoport 6,4%-os értékéhez képest 79%-os növekedést mutat (2. ábra).

2. ábra. A szájüregi nyálkahártya-elváltozások százalékos megoszlása a vizsgált populációban korcsoportok és nemek tekintetében

A megvizsgált személyeknél az eltérések regisztrálása legnagyobb számban (32%) a bukkális nyálkahártyán történt. Az eltérések gyakoriságának további sorrendje a következő módon alakult: kemény szájpad 16%, alveoláris gerinc 15%, nyelv 13%, áthajlás 9%, ajak 5%, ajakpír 4%, szájzug 3%, lágy szájpad 2%, továbbá a szájfenék 1%-ban klinikailag az éptől eltérő elváltozást mutatott.

Az elváltozások férfiak esetében leggyakrabban a bukkális nyálkahártyán találhatók, ez az összes elvál-