Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
50 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. A magyarországi helyzet Magyarországon a szájüregi rákok miatti halálozás döbbenetes mértékben emelkedő. 1948-ban nem több mint 252 halálesetet regisztrált a KSH, ami 100 000 lakosra 2,7 esetet jelent, 2004-ben viszont már 1690 haláleset (16,7/100 000 lakos) fordult elő; ez mintegy 6-szoros emelkedést jelent. 1970-hez viszonyítva is közel 4-szeres, 1980-hoz viszonyítva is csaknem háromszoros az emelkedés. Az összes daganatos halálozást tekintve a férfiak és nők aránya 1,27:1 volt, a szájüregi daganatok esetén viszont a férfiak magasan élen járnak: a férfi:nő arány 5,3:1 volt. Téranalitikai módszerekkel jelentős területi halálozási többletet találtak az ország klasszikus bortermelő vidékein [25]. Igaz ugyan, hogy a 2004-es halálozás valamivel alacsonyabb volt, mint az előző évi (1760 eset, 17,4/100 000), ez azonban még nem adhat okot optimizmusra, csak azt valószínűsíti, hogy a drámai emelkedés valamelyest lelassult. A megbetegedettek száma - a gyógyító törekvéseknek tulajdoníthatóan - mintegy kétszerese az elhalálozottaknak. Számításba véve, hogy a magyar Nemzeti Rákregiszter - az országos „begyakorlás” időszakában - mintegy 20%-os „kijelentéssel” működik, a túlélés esélyei elmaradnak az ideálistól. A korai felismerés és korai kezelés jelentősen javíthatná a túlélést [6]. Mi a teendő? Elsődleges megelőzés Az elmondottakból következik, hogy a szájüregi rákok elsődleges megelőzése a népegészségügy kiemelt fontosságú feladata. Tudvalévő, hogy az elsődleges megelőzés a betegséget előidéző okok vagy kockázati tényező ismeretét tételezi fel, és azok kiiktatása útján igyekszik elejét venni a betegség kialakulásának. Ezek az okok - a dohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás, szájüregi higiéné stb. - jól ismertek, és - legalábbis elvben - elkerülhetőek. A megelőzés sikere együtt jár a dohányzás és alkoholfogyasztás elleni küzdelem: az egészségnevelés és korlátozó jogszabályozás sikerével. Az Egészségügyi Világszervezet Rákkutatási Ügynöksége (IARC) becslése szerint a dohányzás teljes eliminálásával és az alkoholfogyasztás mérséklésével a szájüregi rákok mintegy 60-80%a megelőzhető lenne. Sajnos, számolni kell az emberi természettel, azzal, hogy a „rossz szokások nehezen halnak meg”. Másodlagos megelőzés: korai felismerés, szűrés Magyarországon ügyszerető szakemberek számos, szórványos szűrővizsgálatot végeztek, és több-kevesebb precancerosist és korai rákot ismertek fel [5]. A szájüregi daganatok nagy többsége - mint a rákmegelőző állapotokról szólva már láttuk - kifejlődése során ugyanis keresztülmegy egy tüneteket még nem okozó, de klinikai vizsgálattal már kimutatható, észrevehető fejlődési szakaszon, ezért szűrővizsgálatra kiválóan alkalmas. A szűrővizsgálat a rákelőtti állapotok és korai rákok felismerése révén képes lenne elejét venni a súlyosabb, fatális kimenetelnek, ezért a másodlagos megelőzés eszköze. A szűrési módszer egyszerű: tünet- és panaszmentes személyek megtekintéses, tapintásos, esetleg tükrös vizsgálattal néhány percet vesz igénybe, minden fogszakorvos könynyedén elvégezhetné. De nem teszi, annak ellenére, hogy a fogorvosi alapellátás orvosait hatályos rendelet [48/1997. (XII. 17.) NM] kötelezi a náluk jelentkező betegek „stomato-onkológiai szűrővizsgálatának” elvégzésére. Elvégezhető lenne minden általános orvosi vizsgálat során - megfelelő gyakorlatszerzés után - háziorvosok, foglalkozás-egészségügyben alkalmazott orvosok által, ám ők sem teszik ezt meg. A szájüreg ilyen „alkalomszerű” vizsgálatára számos javaslat született [29], Nehézséget jelent, hogy Magyarországon a népességnek csak mintegy fele jár rendszeresen fogorvoshoz, ezek nagy része is csak fogfájás esetén [3], Ennek az alkalomszerű szűrési rendszer sikerességének előfeltétele az, hogy a „veszélyeztetett személy” megjelenjék az orvosi rendelőben. A tapasztalat szerint éppen azok az idősek, dohányosok és alkoholfogyasztók tűnnek fel ritkán (vagy soha) orvosi rendelőben, akik leginkább veszélyeztetettek. Ezért amikor igyekszünk meghatározni az alkalmi szűrés „célpopulációját”, fontolóra kell vennünk: hogy függenek össze a szájüregi daganatok a beteg társadalmi-gazdasági helyzetével. A szűrés célcsoportjai: társadalmi-gazdasági rétegeződés Az epidemiológiai irodalomban egyre nagyobb teret kap a rák és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség összefüggésének vizsgálata. Kogevinas és misai tanulmánykötetében 21 ország 37 népességcsoportjában elemezték az összefüggéseket, és a szájüreggarat daganatait vizsgálva a hátrányos helyzetűek között határozott többlethalálozást találtak. A hátrányos helyzetűek rosszabb túlélési esélyeinek tulajdonítható, hogy a többlethalálozás kifejezettebb volt, mint a többletmegbetegedés; ez meglehetősen általánosítható megállapítás [10, 19]. A megállapítások értelmezésében természetesen figyelembe kell venni, hogy a kockázati tényezők, azaz a dohányzás és az alkoholizálás tekintetében hasonló társadalmi-gazdasági „grádiens” található [24, 35]. Az azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szájüregi szűrés célcsoportját - ha nem is kizárólag, de elsősorban - a népesség dohányzó, alkoholista, fogorvos-kerülő, hátrányos helyzetű hányadában kell keresnünk, tudva, hogy az átlagos rizikójú népesség sem mentes a szájüregi rák kockázatától.
