Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 100. évf.2. sz. 2007. 49 Fejlődésmenet, rákelőtti állapotok „Rákelőtti állapoton” olyan elváltozásokat értünk, amely megelőzi a rák keletkezését. Szűréssel gyakran kimutathatók. Oki kapcsolata a rákkal nem szükségszerű, mégis, a rákkeletkezés megnövekedett kockázatával jár együtt, így mindenképpen a fokozott kockázat indikátora. A sztomatológiában praecarcinosus léziókat és precarcinosus állapotokat különböztetnek meg [1, 43]. Az előbbiek nem helyi, hanem valamilyen, az egész szervezetet érintő betegség szájüregi manifesztációi, amelyek a daganatkeletkezés fokozott kockázatával járnak (vashiányos vérszegénység, lichen oris, lupus erythematodes, xeroderma pigmentosum). Ezek viszonylag kisebb jelentőségűek, mint a precancerosus léziók, amelyek megváltozott morfológiájú szövetterületek, amelyekben - a daganatkeltő tényezők hatására - gyakrabban fordul elő rák, mint a hasonló lokalizációjú, normálisnak tűnő nyálkahártyán. Lényegében krónikus, helyileg ható fizikai-kémiai irritációkra adott helyi szövetreakciónak tekinthetők. A leukoplákiák osztályozása Pindborgés Bánóczy munkásságából ismert [3, 28]. A legjelentősebb rákmegelőző léziók a jellegzetes klinikai megjelenésű leukoplákia és erythroplakia. Ezek nem jelentenek patológiai entitást, hanem klinikai elnevezések a nyálkahártya fehér, esetleg vöröses foltjaira, amely nem tulajdonítható semmi más betegségnek, és nem társulnak - a dohányzáson és az alkoholon kívül - semmi más fizikai vagy kémiai tényezővel [3, 16]. Ez a meghatározás leíró jellegű, és csak klinikailag alkalmazható, lévén, hogy szövettanilag többértelmű folyamatot takarhat. Járhatnak helyi hámsorvadással is, de jellemzőbb a krónikus gyulladással kísért fokozott elszarusodással is. Jelentőségüket az adja, hogy szövettanilag a hiperkeratózis különböző súlyosságú hám-diszpláziával, azaz a hámsejtek normális differenciálódásának elmaradásával, fokozott sejtoszlással, a hám szokott rétegeződésének felbom- ' lásával járhat. Mindezek a hám érésgátlásának a jelei, és mint ilyen - biológiailag - a malignizálódás megnövekedett kockázatát jelentik [2j. A leukoplákiák átalakulása A leukoplákiák rákmegelőző jellegére azok a vizsgálatok szolgáltatnak bizonyítékot, amelyekben a leukoplákia rákkal társult, valamint a kevés időben követéses (longitudinális) vizsgálat, amely igazolja, hogy a leukoplákia - beavatkozás nélkül - rákká alakult. A leukoplákiák előfordulásának gyakoriságát különböző nemű és korú populációs mintákban különböző módszerekkel vizsgálták, ezért érthető, hogy az előfordulás gyakoriságára vonatkozó külföldi és hazai irodalmi adatokban nagyon jelentős, 0,2 és 17% között változó szórás mutatkozik [8j. Ezeket az adatokat szinte lehetetlen a népességbeli gyakoriságra vonatkoztatni. Hazai szerzők - elsősorban stomato-onkológiai szűrővizsgálatok tapasztalatai alapján - a leukoplákiák gyakoriságát 0,57% és 3,6% között adják meg. Hasonlóan, nagy - 0,13% és 18% közötti - szórás mutatkozik a szájüregi leukoplákiák malignizálódási hajlamát kifejező adatokban is [8j. Különösen magas előfordulást találtak hajléktalanok, valamint kórházak addiktológiai osztályának ápoltjai között [37j. Magyar szerzők 11 és 30 év között változóan hosszú követéses klinikai vizsgálataik során azt találták, hogy a szájüregben klinikailag diagnosztizált leukoplákiák mintegy 5,8-6,6%-a alakul laphámrákká. Jelentős hányaduk az idők folyamán nem változik, vagy éppen visszafejlődik. Az átalakulás valószínűsége nagyban függ a leukoplákia típusától, így az ún. noduláris és eróziós típusú leukoplákiák malignizálódási aránya jelentősen nagyobb, mint a viszonylag sima felszínű homogén leukoplákiáké [28]. Leíró epidemiológia A leíró epidemiológia egyes daganatok előfordulásának gyakoriságával, kor és nem szerinti megoszlásával, valamint a halálozási arányainak leírásával foglalkozik. Az előfordulási adatokat általában népesség-alapú (és nem kórházi) rákregiszterektől nyerik. Magyarországon 2000-től működik a Nemzeti Rákregiszter, amely egyre jobb minőségben dolgozza fel a gyógyintézetektől kapott, de a betegek lakóhelyéhez köthető előfordulási adatokat. A halálozási adatokat a Központi Statisztikai Hivatal állítja elő, és évenként közöl; ez az adatszolgáltatás a halottkémlelés adataira épül, ezért olyan minőségű, amilyen minőségű a halottkémlelés. A rákregiszter adatainak teljességéről az előfordulás és a halálozás arányszáma árulkodik [26]. A szájüregi daganatok gyakorisága jelentősen különbözik a világ fejlett és fejlődő országai között, illetve az egyes iparilag fejlett országok között is. Különböző mértékben emelkedik, az emelkedés arányosságot mutat a dohányzás elterjedtségével és az emelkedő alkoholfogyasztással [17, 18]. A szájüregi daganatok a „világranglistán” 12-13. helyen állnak, évente mintegy 400 000 új megbetegedést okozva, amelyek kétharmada a fejlődő országokban fordul elő. Európában mintegy 50 000 szájüregi, ezen belül 36 000 garat-daganatot tartottak nyilván; a gyakoriság Európában is kismértékben emelkedő [7j. Magyarországon 2000 és 2004 között számuk ingadozó, ám emelkedő irányzatú, 2003-ban 3876 új esetet jelentettek a Nemzeti Rákregiszternek. Előfordulása legalacsonyabb Görögországban. Előfordulásuk a 40. évtől a korral haladva emelkedik, jóllehet újabb adatok jelentős emelkedésről számolnak be a fiatalemberek köréből [21]. A halálozás jelentős különbségeket mutat egyes országok között, sőt az országon belüli tájegységek között is. Európában 1960 körül még Franciaország állt a vezető helyen, mára azonban - jóllehet Franciaországban is kétszeresére emelkedett a halálozás - Magyarország került az élre.
