Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-02-01 / 1. szám
37 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 1. sz. 2007. nyomon követésére is felhasználható. A radiológiai módszer előtérbe helyezésének ugyancsak oka lehet, hogy míg az apex-bemérő megvétele plusz költséget jelent, addig röntgenkészülékkel már sok rendelő felszerelt. Az apex-bemérő beszerzésekor a fogorvosok számára az is problémát okozhat, hogy tapasztalat híján nehéz választani a kereskedelemben kapható különböző készülékek között. A bizonytalanságot csak növeli, hogy bár ezek hasonló elven működnek, egyre újabb generációjú készülékek kerülnek piacra, melyek ára igen tág határok között mozog. A munkahossz-meghatározási szokások hazai kialakulásában ugyancsak szerepet játszhat, hogy míg a radiológiai hosszmeghatározás régóta alkalmazott, elterjedt módszer, addig az elektronikus készülékekkel történő munkahossz-mérés oktatása az egyetemi alapképzésben csak néhány éve szerepel. Valószínűleg ez lehet annak az oka, hogy az 1994-2004 közötti időszakban végzett fogorvosok gyakrabban használják az apex-bemérőket. Több kutató véleménye szerint az elektronikus bemérők alkalmazása nem helyettesíti a radiológiai módszerrel történő munkahossz mérését, és a két módszerrel nyert adatokat célszerű egybevetni [9], Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elektronikus apex-bemérőkkel megállapított hosszban tűs kontroll felvételt készítünk [4]. Hazánkban ugyanazon gyökércsatorna esetében a két módszer eredményeit a megkérdezettek csak 9%-a veti össze. Az endodontiai kezelések sikerességének érdekében érdemes lenne figyelembe venni azt, hogy önmagában egyik módszer sem nyújt biztos eredményt, ezért két, esetleg több mérési módszer eredményének egybevetése a tényleges érték jobb megközelítését teszi lehetővé. Elektronikus készülékkel főként az egyetemeken határozzák meg a munkahosszt, illetve ugyancsak itt alkalmazzák legtöbben egyidejűleg a radiológiai és az elektronikus hosszmérést. Ennek valószínű oka lehet, hogy az oktatási intézetek feladata az új módszerek bemutatása, valamint azok gyakorlati alkalmazásának ismertetése a hallgatókkal. Eközben természetesen az oktatók is nagyobb gyakorlati tapasztalatot szereznek a különböző eljárásokban. A felmérés adatai azt mutatják, hogy a munkahossznak a fogorvos taktilis érzése vagy a páciens jelzése alapján történő meghatározása még ma is bevett szokás, és ezekkel a módszerekkel legnagyobb számban a magánrendelőkben dolgozó, illetve a területi ellátást végző 1982 előtt diplomát szerző kollégák határozzák meg a munkahosszt. A szakirodalom a fogorvosok érzése, tapintása, illetve a páciens jelzése alapján történő munkahossz meghatározását nem tartja elfogadhatónak [17, 28]. Ennek számos oka van. Többek között az, hogy a gyökérkezelésekben jártas fogorvos sem mindig képes érzékelni a fiziológiás szűkületet, illetve a páciens fájdalomérzetét és ennek alapján történő jelzését a gyökérhártya érintésén kívül egyéb okok is kiválthatják [8, 24], A megkérdezettek éltek a lehetőséggel, s több választ (módszert) is megjelöltek, ami azt mutatja, hogy az orvosok a különböző endodontiai eseteknél nem csak egyféle módszert alkalmaznak a munkahossz mérésére. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy teljesen egyik módszerben sem bíznak meg. Az endodontiai kezelések során a munkahossz pontos meghatározásának azért van fontos szerepe, mert a gyökércsatornát ebben a hosszban kell megmunkálni, következésképpen nyilvánvaló, hogy a munkahosszt annak megmunkálása előtt kell meghatározni [26]. Felmérésünk alapján a megkérdezettek 22%-a a csatornák teljes feltágítása után, azaz közvetlenül a gyökértömés előtt állapítják meg, hogy milyen mélységben kerüljön a gyökércsatornába a gyökértömés. Ennek számos káros következménye lehet. A szűkületen túl történő csatorna-megmunkálás során baktériumokat transzportálhatunk a periapicalis térbe, ami periapicalis szöveti irritációt, illetve ennek következtében periapicalis elváltozást okozhat. Az apicalis szűkületen túl történő tágítás nemcsak bakteriális, de mechanikai irritatív tényezőként is szerepel. A fiziológiás szűkület feltágítása a gyökértömés tömöríthetőségének elvesztését és a csatorna túltömését okozza [37]. A szakmai elvárásoknak az exstirpálás utáni munkahossz-mérés felel meg. Ezt a szabályt leginkább az egyetemeken dolgozók követik. Az exstirpálás utáni munkahossz-meghatározásnak számos előnye van. Például amennyiben a pulpaszövetet nem távolítjuk el, az élő pulpából származó vérzés, illetve maga a pulpaszövet is mind a radiológiai, mind az elektronikus készülékkel történő munkahossz-meghatározást zavarhatja. A kérdőívek feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy a radiológiai módszert alkalmazók közül a gyökérkezelés előtt készített alapröntgen felvételt csak a megkérdezettek kétharmada használja fel segítség gyanánt a becsült munkahossz meghatározásához. Miután a becsült munkahosszt csak az alapröntgen felvétel alapján lehet kiszámítani, az alapröntgen felvétel ezzel kapcsolatos figyelmen kívül hagyásának számos hátrányos következménye lehet. Az apicalis szűkület túltágítása, illetve a fertőzés periapicalis térbe való passzállásának elkerülése érdekében fontos, hogy a gyökércsatorna-tágító műszereket ne toljuk túl a foramen physiologicumon [35]. Erre már a tűs kontroll felvétel készítésekor is ügyelni kell, azaz a bemérő tű behelyezésének mértékét helyesen kell megbecsülni [6]. Ezt segíti elő az előzetes röntgenfelvétel, melyet az ún. párhuzamos technikával kell készíteni [36]. Az így kapott alapröntgen felvételen látható kép közel mérethű (nagyítás mértéke kb. 10%). Az alapröntgen felvétel analízise segítségével a kezelőorvos természetesen nemcsak a munkahosszt képes megbecsülni, hanem tájékozódhat a gyökerek helyzetéről, alakjáról, az egyes gyökerekben található gyökércsatornák elhelyezkedéséről, számáról, tágasságáról, az esetleges periapicalis elváltozásról stb. [35]. Legtöbben az egyetemeken dolgozó fogorvosok kö
