Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-02-01 / 1. szám
34 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 1. sz. 2007. Vizsgálati anyag és módszer A kérdőíves felméréshez 15 szelektív zárt kérdésből (kettőnél több, előre meghatározott válaszlehetőség) álló kérdőívet készítettünk. A feltett kérdések főként a fogorvosok mindennapi endodontiai gyakorlatában alkalmazott munkahossz-meghatározási módszerekre vonatkoztak. Emellett megkérdeztük, hogy a gyökérkezelés melyik lépése során határozzák meg a munkahosszt, illetve igénybe veszik-e az alapröntgen felvételt a becsült munkahossz megállapításához. Mikor tartják megfelelőnek a tűs kontroll felvételen a gyökércsatorna-tágító műszer végének helyzetét a radiológiai csúcshoz képest. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a gyökércsatorna-hosszt apex-bemérővel meghatározó orvosok hogyan végzik azt a gyakorlatban. Esetleges összefüggéseket keresve a munkahely és az alkalmazott munkahossz-meghatározási módszer között, feltett kérdéseink arra is vonatkoztak, hogy a válaszadók milyen arányban dolgoznak a fővárosban és vidéken, ezen belül oktatási intézményben, magánrendelőben vagy OEP szerződéssel rendelkező területi ellátást végző helyen. Vizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés az alkalmazott módszer megválasztása, kivitelezése és a fogorvosi diploma megszerzésének időpontja között. Ennek megfelelően az adatok feldolgozásakor a megkérdezetteket a diplomaszerzés idejét figyelembe véve 3 csoportba osztottuk, azaz az 1994-2004, az 1983-1993 közötti időszakban, illetve az 1982 előtt végzett fogorvosok kerültek egy-egy csoportba. A válaszadók csoportokra bontásánál a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikáján 1993-1994 körül az endodontiai oktatásban bekövetkező szemléletváltozást, illetve azt vettük figyelembe, hogy a három csoportban közel azonos válaszadó szerepeljen. A különböző csoportok vizsgálata esetén az eredményeket az adott csoport válaszadóinak százalékában fejeztük ki. Annak érdekében, hogy minél nagyobb számú adathoz jussunk, a kérdőíveket nagy számban különböző 1. ábra. Munkahossz-meghatározási módszerek megoszlása a különböző munkahelyek válaszadóinak százalékában kifejezve fogászati kongresszusokon, továbbképzéseken, valamint kiállításokon résztvevő fogorvosokkal a helyszínen töltettük ki. A kérdőívek terjesztésének azért választottuk ezt a módszerét, mert így nagyobb volt az esélye annak, hogy kitöltve visszakapjuk a kérdőíveket, mintha postai úton vártuk volna azok visszaküldését. A kérdőíveket különböző vidéki orvosi egyetemek fogorvosainak is elküldtük kitöltésre. A válaszadó fogorvosok száma 592 volt. A felmérés hitelessége érdekében a kérdőíven külön felhívtuk a megkérdezettek figyelmét arra, hogy amennyiben a különféle rendezvényeken kaptak már kérdőívet, csak egyet töltsenek ki. A kapott adatokat Statistica 6.0 számítógépes programmal dolgoztuk fel. A csoportok összehasonlítását Pearson Chi-square teszttel végeztük, szignifikánsnak a p< 0,05 értékeket tekintettük. Eredmények A kérdőívek fent említett terjesztési módszerével a hazai fogorvos-társadalom széles rétegéhez sikerült eljutnunk. A válaszadók között a diplomaszerzés dátuma szerint 1958-tól 2004-ig végzettek minden korosztálya szerepel. A megkérdezettek 52%-a a fővárosban dolgozik, 30%-a vidéki nagyvárosokban, és 18%-a egyéb helyen, pl. kisebb településeken praktizál. Magánrendelőkben a válaszadók 55%-a, OEP szerződéssel rendelkező területi ellátást végző helyeken 42%-a, egyetemi klinikákon 18%-a dolgozik. Mind a klinikai dolgozók (6%), mind a területi ellátást végző fogorvosok egy része (10%) magánrendelőben helyezkedik el másodállásban. A munkahossz-meghatározási módszerekkel kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy a válaszadók 70%-a kizárólag radiológiai módszerrel, azaz tűs kontroll segítségével méri a munkahosszt. Az apex-bemérővel történő munkahossz-meghatározást aránylag kevesen (19%) alkalmazzák. A minél pontosabb meghatározás érdekében a két módszer eredményeit ugyanazon gyökércsatorna esetén a megkérdezettek 9%-a veti össze. Meglepő módon sok kolléga még mindig a páciens jelzése (21%) vagy a foramen phyiologicum szűkületének „taktilis érzete” (21%) alapján határozza meg a munkahosszt. Az adatokból kitűnik, hogy a megkérdezettek éltek a lehetőséggel, és több választ is megjelöltek. A különböző munkahelyeken alkalmazott munkahossz-meghatározási szokások közti különbséget az 1. ábrán mutatjuk be. Az ábrából látható, hogy az egyetemi dolgozók 36%-a határozza meg a munkahosszt apex-bemérővel, ami szignifikánsan magasabb, mint a magán- (22%) és az OEP finanszírozott (9%) rendelőkben dolgozóknál megfigyelt értékek (p<0,01). Ugyancsak az egyetemeken dolgozó fogorvosok vetik össze legtöbben ugyanazon gyökércsatorna munkahosszának meghatározásakor a két módszer (radiológiai és elektronikus) értékeit (26 %, p<0,01). A páciens jelzése alapján történő munkahossz-meghatározást legnagyobb arányban a területi ellátást végzők (24%) és a magánrendelőkben dolgozók (22%) tartják elfogadhatónak.