Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. 295-300. Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, Budapest Lokális plakkretenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben DR. KOVÁCS VIOLA, DR. TIHANYI DÓRA, DR. GERA ISTVÁN Szerzők vizsgálatának célja, hogy értékeljék, milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üregek, valamint a subgingivális és approximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás a parodontális tapadásveszteséghez. Plakkretenciós tényezők előfordulását a Parodontológiai Klinika röntgen archívumából véletlenszerűen kiválasztott 200 krónikus parodontitisben szenvedő páciens OP felvételén vizsgálták. A röntgenképek kiértékelése során, 1:2 nagyítású kézi nagyító és milliméter beosztású, átlátszó vonalzó segítségével mérték minden teljesen előtört fog körül az approximális alveoláris csontveszteséget, valamint értékelték a restaurátumok minőségét. Az átlagos alveoláris csontpusztulás mértékét hasonlították össze hibás restaurátumokkal ellátott, illetve approximálisan szuvas fogak, valamint ugyanabban a szájban lévő ép koronájú fogak körül. Statisztikai értékeléshez lineáris regressziós analízist és Anovamódszert alkalmaztunk. A véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel közül 177 felelt meg a beválasztási követelményeknek. A betegek átlagéletkora 49,98, átlagos radiológiai approximális csontvesztesége 5,44 mm volt, amely az életkorral emelkedő tendenciát mutatott. A 177 betegnek összesen 3618 foga volt; ezek közül 1407 fogban találtunk lokális plakkretenciós tényezőt (164 fogban approximálisan ellátatlan carieses léziót, 1243 fognál approximális tömést vagy koronát). Radiológiailag a vizsgált restaurátumok 82,5%-a volt hibásnak ítélhető az approximális széli záródásuk alapján. A legtöbb ellátatlan szuvas üreggel, töméssel illetve koronával rendelkező fog a front és a moláris régióban fordult elő. Az átlagos approximális tapadásveszteség ezen fogak mellett mindig fokozottabb volt, mint az ép, kontroll fogak körül. Négy mm-nél súlyosabb átlagos approximális csontvesztesége 113 betegnek volt, az átlagéletkoruk 53,2, a csontveszteség átlaga 5,80 mm volt. Az ebben a csoportban a vizsgált plakkretenciós tényezővel rendelkező és ép fogak mentén mért parodontális tapadásnívó közötti különbség kisebb volt, mint a közepesen súlyos parodontális tapadásveszteséggel bíró csoport esetében. Azonban a különbségek egyik csoportban sem voltak szignifikánsak. Viszonylag sekély tasakban a nagy számban előforduló rossz korona vagy tömésszél, illetve szuvas lézió komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás, majd a fogágygyulladás kialakulásához és terjedéséhez. Előrehaladott parodontális tapadásveszteség mellett vizsgálatuk tanúsága szerint a helyi plakkretenciós tényezők már csak kis mértékben járulnak hozzá a tapadásveszteség további súlyosbodásához. Kulcsszavak: plakkretenció, koronaszél-adaptáció, protetikai munka minősége Bevezetés A tapadásveszteséggel járó parodontális gyulladás gyakori betegség hazánkban. Legfőbb oka a nem megfelelő szájhigiéne következtében felszaporodott dentális plakk [20]. Bár nagytömegű plakk jelenlétében enyhébb-súlyosabb ínygyulladás minden egyén szájában kifejlődik, ma már tudjuk, hogy a súlyos tapadásveszteséggel járó parodontitis nem feltétlen következménye a gingivitisnek [15,16]. Ahhoz, hogy a gingivitisből parodontitis alakuljon ki, a dentális plakkon kívül több helyi és szisztémás tényező egyidejű jelenléte szükséges [16,17], Rizikófaktorként szerepelnek azok az örökletes vagy szerzett betegségek és állapotok, amelyek meghatározó befolyással vannak a dentális plakk által kiváltott gyulladásos reakciók súlyosságára és a szövetek regenerációs képességére [15, 16, 19]. Ezeket a tényezőket alig van módunk befolyásolni vagy kiküszöbölni. A rizikótényezők másik csoportja azonban szoros összefüggésben van az egyén életvitelével, az őt érő környezeti hatásokkal [16]. Ezeket tudjuk befolyásolni. Az egyik ilyen faktor a fogorvoshoz fordulás gyakorisága vagy a korábbi konzerváló fogászati és protetikai munkák minősége [1,5, 28, 29]. Az elálló tömés és koronaszélek okozta tartós plakkretenció ugyanis jelentősen befolyásolja a gyulladás kialakulását és a szájhigiéne helyreállításának lehetőségét. A múlt században a protetikai és restauratív munkák minőségét és a koronák széli kiterjesztését alap-Érkezett: 2007. március 27. Elfogadva: 2007. augusztus 27.
