Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
296 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. vetően meghatározták Black 1908-ban közzétett „Extension for prevention” posztulátuma, amely a secunder caries megelőzése érdekében kötelezővé tette a subgingivális széli zárást [2], Black elméletét, amely szerint a preparációs határ mindenképpen subgingiválisan legyen, csak a 60-as évek klinikai és epidemiológiai vizsgálatai kezdték megkérdőjelezni. Björn és misai [ 1] 1969-ben végzett epidemiológiai vizsgálataik során arra a megállapításra jutottak, hogy az elálló szélű koronák és tömések mellett szignifikánsan nagyobb parodontális csontpusztulás alakul ki, mint ugyanazon szájban az egészséges kontralaterális fogak mellett. Waerhaug (1977) [34, 35] megállapította, hogy a subgingivális koronaszél a plakkretenció révén patológiás folyamatokat indít el az ínyben, és csak a legprecízebb széli illesztés (<50pm) biztosít relatív védelmet a subgingivális fokozott plakk-akkumulációval szemben. Loe (1968) [18], Zander és Kennedy [37] (1970) egyértelműen a supragingivalis koronaszél mellett szálltak síkra. Követéses vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a korona szélének pozíciója szignifikáns hatást fejt ki a gingivalis index (Gl) értékekre és a szondázási mélységre. A subgingivális koronaszél szignifikánsan magasabb Gl és szondázási mélység értékekkel társult, mint a supragingivális [24, 25, 26, 27], Valderhaug 10 éven át követte nyomon 114 beteg borító koronái körüli parodontális állapot változását [31]. A plakk (Pl I) és gingivalis index (Gl) értékeket és minden évben regisztrálták a sulcus bázis és a koronaszél közötti távolságot. Subgingivális széli zárás mellett a Gl és Pll index értékek emelkedtek, míg supragingivális széli zárás mellett nem változtak, sőt inkább javuló tendenciát mutattak [9], A secunder caries prevenció szempontjából közömbös, hogy a korona széle sub- vagy supragingivális, feltételezve jó egyéni szájhigiénét. Több vizsgálat szerint nem volt signifikáns különbség a secunder caries incidenciája tekintetében a supra- és subgingivális széli záródású koronák körül [22, 31]. Ötéves szájhigiénés programban részt vevő egyének követéses vizsgálata szerint a secunder caries incidenciája ugyanolyan alacsony volt jó szájhigiénéjű supragingivális, mint a jó szájhigiénéjű subgingivális széli záródású koronák mellett. A supragingivális széli zárás mellett azonban lényegesen hamarabb lehet az incipens cariest detektálni, mint a subgingivális szél alatt. A korona széli záródásának minősége is jobban ellenőrizhető supragingivális széli zárás esetén [30]. Mivel a széli zárás soha nem tökéletes, a ragasztócement felszíne durva, porózus, nagyon sok subgingivális plakkot akkumulál. Waerhaug [35] histológiai vizsgálata igazolta, hogy a subgingivális ragasztócement fokozza a plakk-akkumulációt. A túlérő restaurátum széle mentén vett bakteriológiai minta szerint a plakk összetétele mindig parodontitisre emlékeztetett. A gram-negative anaerob baktériumok (Porphyromonas g., Prevotella i.) túlsúlya jellemzi a képet. Úgy tűnik, hogy a túlérő koronaszél megzavarja a tasak ökológiáját, és patogén irányba tolja el a flórát. Ezzel szemben a tökéletes széli zárású korona mellett a plakk összetétele az egészséges sulcusnak felelt meg [13]. Gilmore [5], Gorzó, Newman [6] és Keszthelyi [11] vizsgálatai arra mutattak rá, hogy a túlérő amalgám tömések mellett szintén szignifikánsan nagyobb tapadásvesztség regisztrálható, mint a nem tömött fogak mellett. Jeffcoat és Koth [10, 12] a sub-, valamint supragingivális széli záródású koronák fogágyra gyakorolt hatását vizsgálta a nyolcvanas években és megállapították, hogy mindig a subgignivalis széli zárással társult súlyosabb gingivitis. Egy német felmérés szerint minden olyan restaurátum-szél, amely legalább 0,2 mm-rel elállt vagy nyitott volt, alveoláris csontveszteséggel társult. E vizsgálat szerint csupán a restaurátumok 18,2%-a volt klinikailag tökéletes [14], Azonos plakk-index mellett összehasonlították a sub- és supragingivális koronaszélek körüli gingiva állapotát, és mindig a subgingivális koronaszél körül találtak súlyosabb íny- és fogágygyulladást, még a legpontosabban adaptált subgingivális koronaszélek esetében is [36]. Azonban a tökéletes széli záródású korona mellett is lehet gyulladás, ha a szájhigiéne nem jó [7, 8], A vizsgálatunk arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a már előrehaladott parodontális tasakképződés és tapadásveszteség mellett is állandó súlyosbító tényezőként szerepel-e a mély tasakokba benyúló elálló szélű korona vagy tömésszél. Célunk volt értékelni, hogy a krónikus parodontitisben szenvedő betegeink radiológiailag értékelhető approximális csontpusztulásához milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üreg, valamint a subgingivális és approximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás. Anyag és módszer Vizsgálati anyagunk a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának röntgen archívumából véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel volt. Beválasztási kritériumként szerepelt, hogy a páciensnek krónikus parodontitise legyen, továbbá legalább egy quadránsban találjunk 5 mm-nél nagyobb approximális csontveszteséget A felvételeket röntgen átvilágító szekrényen 1:2 nagyítású nagyítóval vizsgáltuk. A felvételek alapján értékeltük a restaurátumok minőségét, milliméter beosztású átlátszó vonalzóval mértük minden teljesen előtört fog körül az approximális csontszél és a zománc-cement határ, illetve az approximális csontszél és a tömés- vagy koronaszél közti távolságot. Kontrollként az ugyanabban a szájban előforduló ép fogfelszíneknél mért átlagos approximális csontveszteség szerepelt. Statisztikai módszerként lineáris regressziós analízist és ANOVA tesztet alkalmaztunk.
