Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-12-01 / 6. szám

291

FOGORVOSI SZEMLE

50% a 2-es kategóriába tartozott, ahol a legsúlyosabb tünet a fogkő), de több mint 26%-uknak már sekély tasakja volt (CPI 3. fokozat) [35]. Ezekhez az adatokhoz képest a 2003-2004-es felmérés szerint a CPI értékekben emelkedés, azaz a parodontális állapotban roszszabbodása mutatkozott 65-74 éveseknél [20]. A parodontális állapotot jellemző CPITN szempontjából a legkedvezőtlenebb és legtöbb kezelést igénylő csoport, az időskorba belépő 45-64 éves férfiaké [7],

A fogágybetegség nem civilizációs ártalom, mivel a magas egészségügyi kultúrával rendelkező fejlett ipari országokban alacsonyabb a betegség gyakorisága és intenzitása. A vizsgálatok adatai szerint egy ország általános fogászati kultúrája tükröződik a fogágybetegség epidemiológiai adataiban. Azokban az országokban, ahol az általános fogászati praxisok már évtizedek óta a parodontális prevenciós elvek alapján működnek, ahol a páciensek rendszeresen - legalább évente két alkalommal - járnak professzionális szájhigiénés kezelésre, ahol a konzerváló és protetikai munkák minősége jó és a tervezéskor maximálisan figyelembe veszik a parodontális szempontokat, a fogágybetegség epidemiológiai mutatói lényegesen kedvezőbbek, mint azokban az országokban, ahol a szájhigiénia magas fokon tartása nem elsődleges szempont az átlagos fogászati gyakorlatban [11], A fogágybetegség elsősorban nem gerodontológiai probléma. Sokkal inkább magatartási és genetikai háttere van. A fogágybetegség csak azáltal válik gerodontológiai kérdéssé, amennyiben hiányos a primer prevenció, rossz a parodontális oki terápia hatásfoka, és elégtelen a parodontális gondozás [9, 10].

Ugyanakkor igaz az, hogy időskorban számos kedvezőtlen körülmény hátrányosan befolyásolhatja, illetve nehezítheti a stomatológiai prevenció hatékonyságát [26]. Mindenekelőtt a kognitív funkció romlás speciális kommunikációt kíván a szájhigiénés motiválás és instruálás során. Az idősek otthonában élők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, általában azért szorulnak intézeti ellátásra, mert más súlyos általános betegségük van, nehezen tudják ellátni magukat és nagyrészt másoktól függenek [4, 5].

A szájüreg egészsége szempontjából a nyál kulcsszerepet játszik. Vizsgálatok szerint egészséges, gyógyszert nem szedők esetében a stimulált kevert nyál mennyisége az életkor előrehaladtával csökken [22, 23], bizonyos gyógyszerek és a sugárterápia pedig fontos kockázati tényezőket jelentenek, mivel számos mellékhatással, köztük xerostomiával járhatnak. Sok gyógyszer csökkenti a nyálelválasztást (antipszichotikumok, antihisztaminok, antiemetikumok, antidepreszszánsok, Parkinson-kór esetén rendelt szerek, narkotikumok, analgetikumok), gingiva hiperpláziát, lichenoid elváltozásokat, tardív diskinesiát okoznak, ezen kívül hatással vannak a beszédre és az ízérzékelésre is. Ezek mind csökkentik a napi plakk-kontroll hatékonyságát és az idős emberek komfortérzetét. Az idős páciensek egy részénél a nyálmennyiség növekedése

■ 100. évf. 5. sz. 2007.

jelent gondot. A nyelési nehézségek és a maxillofaciális régió izmainak beidegzési zavara a nyál akkumulációját és cheilitis angularis kialakulását okozzák. A klinikai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a megfelelően szervezett egészségnevelés az idős páciensek J között is hatékony lehet. Randomizált kísérletek bizonyítják, hogy a csoportos oktatás ösztönzőleg hat, fejleszti a kézügyességet, segít a helyes száj- és fogsorápolási szokások kialakításában [28]. Személyre szabott szájhigiénés kezelési terv segíthet a fogorvosnak a páciens problémáira fókuszálni. A szájhigiénés kezelési tervet azonban időnként módosítani kell, a páciens kognitív funkcióiban, fogazati státuszában, önellátó képességében beállt változásoknak megfelelően. Ennek tartalmaznia kell a páciens fogazati státuszát, a szükséges szájhigiénés kezeléseket és az egyedül elvég- I zendő szájhigiéniás tevékenység során szükséges segítség mértékét [4], A fogászati asszisztens, a szájhigiénikus a fogorvos legfőbb segítője, aki szakértelmével,

I megfelelő hozzáállással nemcsak a beteg kezelése és a vele való verbális kommunikáció során segítheti a megfelelő kapcsolat kialakulását, hanem jelentős szerepet játszik a szájüregi megbetegedések kialakulásának megelőzésében is [8]. Ennek érdekében szükséges a táplálkozási tanácsadás. A fogorvos és asszisztense szerepet játszhat dohányzásról való leszoktatásban,

J mely a parodontális prevenciót és a szájüregi rákok megelőzését is szolgálja. A rendszeres kontroll, a korai j kezelés jelentőségének hangsúlyozása szintén rendkívül fontos. Minden korosztályban legfontosabb cél a további fogvesztés prevenciója, de ez az idős korú pácienseknél még nagyobb hangsúlyt kap. Akár egy fog is nagy segítség lehet az alsó részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására [3].

A kórházban és idősek otthonában élő idősek szájhigiénéjének fenntartásában fontos szerep jut a nővéreknek és a dentál-higiénikusoknak. Ők azok, akiknek napi szinten kell(ene) segíteniük az időseket a szájápolásban [18, 30]. Az ilyen intézményekben a szájhigiéniés tevékenység és prevenció (szükség esetén segítséggel végzett) fogmosásra, szájöblítő szerek használatára és a fogpótlások tisztítására korlátozódhat [14, 15].

A szájüregi megbetegedések megelőzése szerepet I játszik az egész szervezet egészségének megőrzésében és hozzájárul a megfelelő életminőség biztosításához. A szájegészséghez kötött életminőség (Oral Health Related Quality of Life OHRQoL) fogalma a száj- és arcfájdalomra, a funkciós korlátozottságokra, a pszicho-szociális hatásokra és a megjelenés miatti aggódás részleteire terjed ki. A WHO 1993-as megfogalma- 1 zása szerint „az életminőség valamely személy saját, az életben elfoglalt helyzetének érzékelése, azzal a kultúrával, értékrenddel összefüggésben, amelyben él, saját céljai, elvárásai, elképzelései függvényében. Az életminőség egy tág fogalom, melyet komplex módon befolyásol az adott személy fizikális egészsége, pszichológiai állapota, önállósági foka, szociális viszonyai,