Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
290 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007. de ez általában csak sekély tasakok (<5 mm) meglétét jelenti. Ezek a páciensek évi egyszer-kétszer rutinellenőrzést igényelnek. • A fogaival törődő, fogszuvasodásra és parodontáhs betegségekre hajlamos páciensek Bár ezek a páciensek törődnek a fogaikkal, mégis nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel náluk gyakrabban fordul elő caries és parodontális érintettség. Már jó néhány természetes fogukat elvesztették, a foghiányok részleges lemezes fogpótlással vagy nagy kiterjedésű fix fogpótlással pótoltak. Ennél a csoportnál nagyobb mértékű tapadásveszteséget találhatunk, és néhány fog mozgatható lehet. Ezek a páciensek rendszeres ellenőrzést igényelnek. • A fogaival nem törődő páciensek Ide azok az idősek tartoznak, akik a fogorvoshoz rendszertelenül járnak. További két alcsoportra bonthatók: • azok a páciensek, akik csak akkor keresik fel a fogorvost, ha fájdalmaik vannak • a fogaikkal egyáltalán nem törődő páciensek A többség a természetes fogai nagy részét már elvesztette, és a maradék fogazatban gyakori a caries és a parodontális betegségek előfordulása. A szájhigiénia nem megfelelő, így nő a caries és a parodontális betegségek prevalanciája, ezért a maradék fogak elvesztése is nagyobb valószínűséggel következik be. A rossz szájhigiénia és a rossz általános egészségi állapot hatással vannak egymásra, egymás rizikófaktorai lehetnek; például egyes parodontális betegségek kapcsolatba hozhatók a diabetes mellitusszal, az ischaemiás szívbetegséggel és a krónikus légzőrendszeri megbetegedésekkel. Az átlagos maradékfogszám a hazai felnőtt korosztályban (20-64 év) a férfiaknál átlagosan 20, a nőknél 18. Az időskor kezdetére a maradékfogak száma 14-re, ill. 10-re csökken. A nemek közötti különbség a 80 év feletti korcsoportokig jelentős. A maradékfogazaton belül az ép fogak aránya az időskorra mindkét nemben jelentős mértékben csökken (12,1-ről 1,3, ill. 10,1-ről 1,4-re) [7], 2000-ben az időskorúak átlagos DMFT értéke 23,3, a szuvas és tömött fogak száma közel azonos. A teljes fogatlanságban szenvedők aránya 26% [35]. A 2003- 2004-es vizsgálatok szerint az M és a D komponens csökkenő tendenciát mutat, a tömött fogak száma kismértékben emelkedik a 65-74 éves korcsoportban, ez azonban még mindig nem jelent optimális helyzetet [19], A hazai felnőtt-korú lakosság körében 2003-2004- ben végzett, a fogápolásra és a fogorvoshoz járási szokásokra vonatkozó országos, reprezentatív kérdőíves felmérés eredményei szerint az időskorú megkérdezettek közül a legtöbben naponta kétszer mosnak fogat, beleértve a kivehető fogpótlás tisztítását is. A 65 év felettiek 15%-a nem mos mindennap fogat. A fogmosás gyakoriságában a nemek között szignifikáns különbség van, a nők közül többen mosnak fogat naponta kétszer vagy háromszor. A 75 év feletti korosztályban a megkérdezettek 17%-a nem használ fogkefét és fogkrémet szájhigiéniés tevékenységéhez. (A nemek között nem volt szignifikáns különbség.) Az életkor előrehaladtával a hazai lakosság fogorvoshoz járási gyakorisága 10-15%-ra esik vissza, többségük csak panasz esetén keresi fel a fogorvost. A teljes hazai felnőtt lakosságon belül a 75 év felettiek csupán 14,5%-a jár rendszeresen fogorvoshoz, szignifikánsan kevesebben, mint a 20-34 évesek. Egy éven belül a 65-74 éves korcsoportban szintén szignifikánsan kevesebben (30%) voltak fogorvosnál, mint a legfiatalabb (< 19 éves) korcsoportban Az utóbbi két évben megközelítőleg 20%, az utóbbi öt évben 18 százalékuk volt fogorvosnál [7, 21]. A hazai időskorúak többsége az említett legutóbbi adatok alapján az Allen szerinti beosztás 3. csoportjába tartozik [2], Sok teljesen fogatlan idős embernek nincs fogpótlása, és a maradék fogakkal rendelkező idősek többsége parodontális, szájsebészeti és protetikai ellátásra szorul. Szőke és Petersen (2004) szerint Magyarországon gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság szájhigiénés instruálásra és motiválásra, míg közel kétharmad része (61,2%) fogkőeltávolításra, egynegyed része pedig parodontológiai szakellátásra szorul [35]. Hazánkban a protetikai szükséglet is igen jelentős. Részleges és/vagy teljes kivehető pótlás készítése, azaz új kivehető pótlásra vagy a régi cseréjére szorul az időskorúak 55,1 %-a. Preston és mtsai (2006) vizsgálatai szerint az Egyesült Királyságban az idős páciensek háromnegyede fogazatának állapota miatt nem tud megfelelően táplálkozni, és az idősek 50%-a rossznak minősítette a saját szájhigiéniéjét [30]. A teljes lemezes fogpótlást viselő idősek 80%-a, a részleges lemezes fogpótlást viselők 60%-a nem tisztítja meg este a fogpótlását. Azoknak a brit időseknek, akik kevés számú maradék foggal rendelkeznek, és nem hordanak kivehető fogpótlást, a 69%-a nem mos fogat este. A megkérdezett brit idősek több mint 70%-a nem volt az utóbbi 5 évben fogorvosnál [30]. Romániában a megkérdezett idősek 24%-a volt egy éven belül fogorvosnál [29], ez hazánkban 30%-os értéket mutat [21]. Söder és mtsai (1994) szerint Svédországban az idősek 75%-a legalább évente egyszer felkereste a fogorvosát, és csupán 5% nem volt az utóbbi három évben fogorvosi rendelőben [32], Ugyancsak svéd felmérés szerint a teljesen fogatlan idősek kisebb hányada jár el rendszeresen (legalább kétévente egyszer) fogorvosi ellenőrzésre, mint a maradék foggal rendelkező idősek, mivel sokan úgy gondolják, hogy a fogaik elvesztése után fogorvosra sincs szükségük [1], A maradék fogazattal rendelkező idősek körében világszerte magas a fogágybetegség előfordulása, ezért ebben a korcsoportban is szükséges a plakk-kontroll hatékonyságának javítása [6], Hazánkban a 65-74 évesek CPI fokozatok szerinti megoszlása a következő volt 2000-ben: a megvizsgáltak közül legtöbben (közel
