Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007. 289-293. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika* Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar V. éves fogorvostan-hallgató** Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika*** A fogászati prevenció szempontjai az időskorban DR. MADLÉNA MELINDA,* FARAGÓ RÉKA,** DR. LUKÁCS PÉTER*** Az idősek létszámának alakulása világszerte növekvő tendenciát mutat. A szájüregi megbetegedések előfordulása az életkorral nő. Az idős populációban a fogelvesztés, a caries és a parodontális megbetegedések gyakran megfigyelhetők az idősek az időskorúak szájegészségi állapotának jellemzőiként. Ehhez társul még, hogy az idősek gyakran szenvednek egyéb orális tünetektől, mint például xerostomia, orofaciális fájdalom, szájüregi rák. A legutóbbi epidemiológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a hazai időskorú populáció szájegészségi szintje nagyon alacsony, ami összefüggésben állhat a gazdasági-szociális körülményekkel. A jelenlegi helyzet jelentős javításra szorul. Fel kell ismerni a rizikófaktorokat, megfelelően kell kezelni a szájüregi megbetegedéseket, és hatékony gondozóhálózatot kell kialakítani az idős emberek számára. Kulcsszavak: időskor, gerosztomatológia, fogászati prevenció, fogászati gondozás Az egészséges öregkort fiatalon kell megalapozni, már az élet korai szakaszában olyan életvitelt kell kialakítani, mely később az aktív időskor szempontjából kedvező életminőséget eredményez [16]. Időskorúaknak a WHO (World Health Organization) (egyik) meghatározása szerint a 65 éven felülieket tekintjük. Az amerikai irodalomban a páciensek idősként való kezelése 70 éves kornál kezdődik, Németországban szintén hasonló a helyzet. Az időskor kronológiai meghatározására hazánkban a 65. életév betöltését használjuk [7], Magyarországon a 65 év felettiek aránya 14,6% volt 2000-ben, Európában pedig várhatóan minden hetedik állampolgár 60 év feletti lesz 2025-re [17]. Az átlagéletkor növekedésével jelentősen megnőtt a magasabb életkorúak, a halmozott egészségi és szociális problémákkal küszködök aránya [7], A gerosztomatológia egyik fő célja, hogy az idős betegek fogorvosi ellátása is megfeleljen a prevenció elveinek. Törekedni kell arra, hogy az egyre növekvő és heterogénebbé váló idősebb populáció speciális igényeinek megfeleljünk. Az igények és az elvárások a fogászati ellátással kapcsolatban korcsoportonként változnak, más 65-75 év között és 75 év felett. A fogorvosi ellátás igénybevétele többnyire nem jellemző az idős emberekre, főleg azokra nem, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak [28, 31]. Még a fejlett országokban is több tényező hátráltathatja az időseket a rendszeres fogorvosi ellenőrzésen való részvételben. A mozgáskorlátozottság pl. jelentősen gátolhatja őket abban, hogy fogorvoshoz menjenek. Ez a probléma a vidéken élőknél, ahol a tömegközle-Érkezett 2007. július 5. Elfogadva: 2007. július 18. kedés sem mindig olyan jól szervezett, még kifejezettebb lehet. Sok embernek a nyugdíjazás után anyagi nehézségei támadnak, nem tudják megfizetni a fogorvosi kezelés költségét. A fogorvosi beavatkozásoktól való félelem, a társadalom negatív hozzáállása méq inkább elrettentheti őket a fogorvos felkeresésétől [28], Az idősek fogazatára jellemzőek a különböző mértékű foghiányok, melyeknek következménye a kóros fogvándorlás, a hiányt határoló fogak dőlése, illetve az antagonisták elongációja. A helytelenül elkészített fogpótlások tovább ronthatnak a helyzeten. Ugyancsak jellemzőek a megnyílt fogközök, a fogak elszíneződése, attriciója és a helytelen fogmosási technikából adódó abrázió, melyek a fogak érzékenységéhez vezethetnek. A maradék fogazaton gyakori a gyökér és nyaki caries. Az időskorra kialakuló ínyrecessio megváltozott táplálkozási szokásokkal és fokozódó szájszárazsággal társulva jelentősen fokozza a gyökércaries kialakulásának veszélyét [10]. Az idős populáción belül a fogazati státusz és az ezzel összefüggő szokások egyénileg nagy variabilitást mutathatnak. A fogápolás és a fogazati státusz alapján az idősek három csoportba sorolhatók be [2], • A fogaival törődő, jó szájhigiéniával rendelkező, fogszuvasodásra és parodontális betegségekre kevésbé hajlamos páciensek Ebben a csoportban a természetes fogazat teljesen, vagy csaknem teljesen megtartott, a hiányzó fogak fix fogpótlással pótoltak. A szájhigiénia és a parodontális státusz is megfelelő. Megfigyelhető ugyan parodontitis,
