Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-10-01 / 5. szám
217 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007. sejtek cAMP-szintje, amely szintén az EMD gyulladásellenes hatása mellett szól [91]. Egy multicentrikus randomizált placebóval kontrollált tükörszimmetrikus defektusokon végzett vizsgálat 33 páciensen értékelte az EMD klinikai hatását [92], 36 hónap után az átlagos tapadásnyereség 2,2 mm volt a teszt és 1,7 mm a kontroll csoportban (MWL). Az EMD csoportban a radiológiailag mért csontos telődés 2,6 mm volt, és átlagosan 66%-os csonttasak-telődést mutatott. A kontroll csoportban csontos telődés egyáltalán nem volt kimutatható. Froum és mtsai [93] mély intraossealis komponensű tasakok esetében hasonlította össze a MWL műtéti eredményeket EMD-mal kombinálva vagy a nélkül. 23 beteg (betegenként legalább két csonttasak) 53 defektusát kezelték MWL+EMD-mal kombinálva, és 31-et csak nyitott kürettel. Egy évvel később az ismételt műtéti feltárást végeztek (reentry). Az eredmények azt mutatták, hogy a MWL + EMD kezelés legalább háromszor annyi új csont képzéséhez és csontos telődéshez vezetett, mint a MWL magában. Az MWL+ EMD kombináció 74%-os, ezzel szemben a nyitott kürett csupán 23%-os csontos telődést eredményezett [93]. A következő kontrollált klinikai vizsgálat 40 betegét kezelték tasaksebészeti módszerekkel és az EMD, egy nem felszívódó és két felszívódó barrier membrán hatását hasonlították össze. Kontrollként a hagyományos MWL technika szolgált [94]. Mind a négy regeneratív technika egyenlő mértékben volt hatásos, és hasonló tasakmélység és tapadásiérték-változások alakultak ki. Mindegyik szignifikánsan jobb eredményeket adott, mint a kontrollként használt MWL technika. Egy, ezt követő prospektiv, randomizált, multicentrikus klinikai vizsgálatban módosított papilla preservatiós lebenytechnikát alkalmaztak EMD-mal kombinációban vagy a nélkül [95]. Összesen 83 teszt és 83 kontroll tasakot kezeltek. Az egy év múlva mért eredmények a kontroll csoporthoz képest szignifikánsan nagyobb tapadásnyereségről számoltak be a teszt csoport esetében [95]. Ugyanakkor egy nemrég publikált dupla vak, placebo kontrollos klinikai vizsgálat nem tudott szignifikáns különbségeket kimutatni a csak MWL-nyel illetve MWL+EMD-mal kezelt csoport klinikai és radiológiai paraméterei között [96]. Mély parodontális defektusok esetében azonban a legtöbb kontrollált klinikai vizsgálat a csak MWL-nyel kezelt kontrollokhoz képest egyértelmű szignifikáns tapadásnyereségről és csontos telődésről számol be EMD alkalmazása esetében [92-95, 97-102]. EMD alkalmazása után egyértelműen javult a supraalveolaris lágyszövetek konzisztenciája és kollagén-tartalma a csak MWL technikával kezelt esetekkel összehasonlítva [103, 104], A postoperativan alkalmazott antibiotikumok (amoxicillin, metronidazol) vagy szelektív cyclo-oxygenase-2 gátlók nem javítottak a postoperatív klinikai paramétereken [105, 106]. További két vizsgálat szerint az EMD hatását nem fokozta az EDTA-val történő kondicionálás [107, 108]. Az összehasonlító vizsgálatok egyaránt jó eredményekről számoltak be EMD-vel vagy GTR membránnal végzett kezelések után, függetlenült attól, hogy biorezorbeabilis vagy nem biorezorbeabilis membránt alkalmaztak. Mindegyik esetben közel azonos klinikai eredményeket értek el [94, 98-101, 109, 110]. Egy közelmúltban végzett prospektiv multicentrikus randomizált kontrollált klinikai vizsgálatban összehasonlították EMD-vel illetve bioresorbeabilis membránnal végzett regeneratív műtétek eredményeit [110]. 75 súlyos parodontális károsodást szenvedett pácienst gyűjtöttek össze három ország hét centrumából. A sebészi feltárást egyszerűsített papilla-preservatios technikával végezték, és vagy EMD-ot, vagy bioresorbeabilis membránt alkalmaztak. A két típusú regeneratív eljárás eredményei között nem volt különbség. Érdemes azonban megjegyezni, hogy amíg a legtöbb membránműtét valamilyen postoperativ komplikációval társult (legtöbbször a membrán szabaddá válásával), addig az EMD-mal végzett műtétek csupán 6%-ban fordult elő szövődmény. A klinikai vizsgálatok többéves követése (5 év) és kiértékelése kimutatta, hogy EMD kezelést követően tartós postoperativ eredmények érhetők el [111-114], Verticalis csonttasakok kombinációs kezelési eredményei Experimentális és klinikai vizsgálatok szerint a regeneráció mértékét alapvetően megszabja, hogy az új szövetek képzésére a mucoperiostealis lebeny alatt milyen tér áll rendelkezésre [115, 116]. A mucoperiostealis lebeny összeesése következtében nagyon beszűkül az a tér, amelybe az új szövetek benőhetnek és a regeneráció megindulhat. Ez negatívan hat a postoperativ eredményekre. A mucoperiostealis lebeny összeesésének megakadályozására EMD+GTR vagy EMD és különböző csontpótlók kombinációit tesztelték. Az állat és humán hisztológiai vizsgálatok szerint a kombinációs terápiák különböző variációi parodontális regenerációt eredményeztek. Egy kontrollált prostpektív klinikai vizsgálatban verticalis csonttasakokat kezeltek EMD, GTR és EMD+GTR kombinációval, valamint kontrollként MWL technikával [99]. Az eredmények szerint mindhárom regeneratív technika a MWL technikával elérhető eredményekhez képest a klinikai paraméterek szignifikáns javulását eredményezte. Ugyanakkor megállapították, hogy az EMD+GTR kombinációs terápia nem adott jobb eredményt, mint a két regeneratív technika külön-külön. Ezt több másik publikáció is megerősítette [117, 118]. Egy prospektiv, split-mouth vizsgálatban 11 beteg összesen 12 pár parodontális defektusát kezelték, egyik oldalon EMD a másik oldalon EMD+ tetracyclinnel bevont ePTFE membránnal [118]. A klinikai eredményeket a műtétet követő 6. és 12. hónapban értékelték. Egy év után az átlagos tapadásnyereség 1,28 ± 2,04 mm volt az EMD és 1,65 ± 1,29 mm EMD + GTR csoportban. Leszámítva azt, hogy a membránnal kezelt oldalon a pácienseknek jelentősebb postoperativ panaszai voltak, a két technika között nem volt szignifikáns különbség.
